Történt valami ma Pécsett. Hogy mi, az az alábbi jegyzetből kiderül.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Milyen érzés volt magyarnak lenni Bécsben, 1990-ben? Amikor megérkeztünk busszal, a hangosbemondó közölte: „Kérem, vigyázzanak a táskáikra, zsebükben lévő értékeikre, itt vannak a piacon a magyarok!”

Vagy milyen érzés volt magyarnak lenni Rómában? Áll az ember a Szent Péter-bazilikában, odacsapódik egy csoporthoz, és hallgatja az idegenvezetőt, és nézi Michelangelo Piétaját, aztán jön az okítás, hogy az 1499-ben született alkotást 1972-ben egy magyar megrongálta, 15 kalapácsütéssel. Több darabját turisták vitték el, az orrát a hátából vett márványdarabbal pótoltak.

Milyen érzés volt Erdélyben járni pár héttel azután, amikor „800 ezer áttelepülővel” riogattak Magyarországon a kettős állampolgárságról tartott népszavazás keretében? Nekem kellett magyarázkodni, hogy ez nem róluk szólt, ez csak politika. Belpolitika.

És milyen érzés lehetett kínai lányként sétálni a pécsi belvárosban, egy maszkban? Mert Kínában így szokás járvány idején. A lány amúgy a Művészeti karra jár. Milyen érzés lehetett, mikor páran meglökdösték. Meg kiabáltak vele, amit persze nem értett, annyira nem tudott magyarul. Jó leírni azt, hogy az ijedtségen túl nem lett baja. De vajon fél-e eztán kimenni az utcára? És nem a járvány miatt. Milyen érzés lehet most iráninak lenni Pécsett, vagy akár Magyarországon?

Az hogy meglökdöstek egy egyetemista lányt ebben a csendes, egyetemi városban, nem igazán hír. Ez csak egy tünet. Járvány van. Világjárvány.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Az USA-ban éppúgy vannak betegek, mint Ausztriában, Dél-Koreában. Biztos, ami biztos, itthon még kattog a központi vezérlésű gyűlölet-kampány, pedig már-már nem is lenne szükség rá.

Megtanítottak rettegni minket, félni kell az idegentől, a más színű emberektől. A migráncsoktól. Most már nem csak a pirézektől, de az olaszoktól, a kínaiaktól, az irániaktól… Sorra érkeznek az egymásra licitáló hírek, mindenki gyanús!? Csak halkan mondom, fiatal lányokat nem rángatunk meg az utcán. Se máshol. Ha kínai, ha nem. Nem.

Szégyellem magam a rángatók helyett.

KategóriákPUNK