Véleménycikk arról, hogy a kormány döntése szerint május elején megtartják az érettségi vizsgákat Magyarországon. A jegyzetet Rajnai Richárd, a Szabad Pécs egyik külsős szerzője írta, aki a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium egykori igazgatójaként egy évtizedig szervezett érettségi vizsgákat.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az iskolák már egy hónapja zárva vannak, az oktatás digitális felületre költözött. Az eredményességéről még nem tudunk semmit. Március vége óta a lakásokat csak alapos indokkal lehet elhagyni. A jogszabály tételesen és részletesen felsorolja, hogy mi lehet ilyen indok. A listában az érettségi vizsgán való részvétel nem szerepel. A média a nap 24 órájában az otthon maradásra buzdít. A kormány védekezési stratégiája a járvány ellaposítására épül, és azt mondják ennek leghatásosabb módja a társadalmi távolságtartás.
Innen nézve rejtély, hogy miért szervezik meg május elején az alaphangon 90 000 embert több napon át megmozgató írásbeli érettségi vizsgákat. Ebben a helyzetben a „csak” nem kielégítő válasz. Főként azoknak nem, akik vizsgázni, vizsgáztatni indulnak. Valahogy fel kellene oldani a kormányzati kommunikációban feszülő ellentmondást. Vagy mégiscsak másfajta megoldást kellene találni az érettségire, mert a vizsgák előtt álló fiatalok és családjaik, valamint a tanárok és iskolai dolgozók nem ezt érdemlik.
Úgy tűnik, az oktatásért felelős államtitkár még sosem szervezett középiskolában érettségi vizsgát, és ezt nem csak a szakmai önéletrajzából tudhatjuk, hanem abból is, ahogyan az elmúlt napokban a közelgő érettségivel kapcsolatban nyilatkozott.
Maruzsa Zoltán már jó ideje fogaskerék az államigazgatás gépezetében, sőt, tagja a járványügyi akciócsoportnak, ám úgy tűnik még sosem nézett szembe egy osztálynyi érettségizővel, akik csak annyit szeretnének tudni: ezt most miért?
Mert az érettségi nem maradhat el, nem kerülhet másik időpontra. Még ebben a helyzetben sem, amikor Orbán Viktor 8000 lélegeztetőgépről és több tízezer szabaddá tett kórházi ágyról beszél. Ha tényleg akkora veszély fenyeget, mint amiről a miniszterelnök nyilatkozik a közösségi média különféle felületein, akkor vajon mi indokolja Maruzsa Zoltán optimizmusát? Érzéketlenség? Vagy egyszerűen tényleg nem tudja, hogy mivel jár a gyakorlatban megszervezni egy írásbeli érettségi vizsgát?
Az érettségivel kapcsolatos problémáknak két oldala van. Az egyik szervezési és ez sem kis falat, de ennél jóval nagyobb gond, hogy a végzős diákok nem erre a helyzetre készültek. A járványra és az ezzel járó rendkívüli intézkedésekre persze nyilvánvalóan nem lehetett felkészülni. Az azonban elvárható lenne a Köznevelésért Felelős Államtitkárságtól, hogy öt percre felelősen gondolják végig milyen pszichés terhelést pakolnak most több tízezer fiatalra.
Eddig azt hallgatták, hogy a kijárási korlátozás magatartási szabályait be kell tartani. Úgy tűnik szót is fogadtak. Most arra próbálják rábeszélni őket, hogy induljanak útnak, a legtöbben tömegközlekedéssel. Ugyan mi történhet velük, hisz a termekben legfeljebb tízen lesznek majd, másfél méterre egymástól. Az iskolák előtt rendőrök fognak segíteni, hogy még véletlenül se alakulhasson ki csoportosulás. Könnyen elképzelhető, hogy az iskolák is olyan utasítást fognak kapni, amelyben a távolságtartás szigorú betartatása szerepel. Ez persze azzal jár majd, hogy több felügyelő tanárra lesz szükség, mert a kisebb csoportokban, több teremben szervezett vizsgákhoz jóval több folyosói ügyelőt kell biztosítani. De több helyettesítő ügyelőt is be kell majd osztani, hisz ki tudja, hogy ki lesz beteg, vagy ki gondolja meg magát az utolsó pillanatban. És mi van, ha ezt az iskolavezető nem tudja megoldani? Kásler professzor leváltja és katonákat vezényelnek az iskolába ügyelni?
Maruzsa államtitkár úr, már fel is ajánlotta, hogy szívesen felügyel kollégáival. Sosem volt még erre nagyobb szükség!
Egy évtizedig szerveztem iskolai érettségi vizsgát. Tudom, hogy milyen feszült a légkör ilyenkor az iskolában. A vizsga szabályai szigorúak. A tanárok mindent elkövetnek, nehogy hibázzanak. A tanulók nagy része még sosem volt hasonló helyzetben, érthető, ha izgulnak, idegesek. Tudják azonban azt, hogy a szóbelin még lehet javítani. Ebben az évben erre azonban nem lesz lehetőségük.
Az idei érettségi eddig bejelentett szabályai aligha járulnak hozzá ahhoz, hogy a vizsgák oldott, jó hangulatban menjenek le. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az eredményességhez nagyban hozzájárul a támogató, megnyugtató légkör. Idén kevesen érzik majd biztonságban magukat, ez pedig akkor is a teljesítmény ellen hatna, ha a felkészülés zökkenőmentes lett volna. Most azonban másfél hónap, korábban ki nem próbált távoktatás lesz a vizsgázók és tanáraik háta mögött.
De nem csak ezért nehezedik majd nagy nyomás az érettségizőkre. Gondoljuk bele azok helyzetébe, akiknek valamely családtagja idős, vagy beteg, netán ők maguk küzdenek olyan betegséggel, mely növeli a kockázatot. Nekik mit üzen Maruzsa Zoltán? Viseljenek gumikesztyűt és maszkot?
Próbált már valaki a meleg tanteremben, idegesen-izzadva, védőfelszerelésben megírni egy négy órás irodalom érettségit?
De azt sem hiszem, hogy a matek jobban megy maszkban. És mi a helyet a kollégistákkal, akik a tantárgyi vizsgák befejezése után egyenként lesznek izolálva a szobákban, egészen másnap reggelig? Ők vajon milyen lelkiállapotban fognak nekiindulni a következő napnak, tudva, hogy ez az állapot napokig tart?
Nincsenek könnyű helyzetben a vizsgáztató és felügyelő tanárok sem. Ha mást nem, azt biztosan tudják a koronavírusról, hogy igen könnyű elkapni, a halottak száma naponta emelkedik, és az idősebbekre jelenti a legnagyobb veszélyt.
Márpedig az OECD felmérése alapján a hazai tanárok fele 50 év feletti.
De a fiatalabbak sem érezhetik magukat biztonságban. A távolságtartás a vizsgázók körében még működhet is, azonban meg kell oldani azt is, hogy a másfél méter távolság a tanárok és az érettségizők között is mindvégig meglegyen. Ez nem lesz egyszerű feladat. Elegendő a dolgozatok kiosztására és beszedésére utalni. Nem lehetetlen persze, de nincs kialakult gyakorlat a mikéntre. Egy érettségin improvizálni életveszély. Most szó szerint.
Nem lennék a javítótanárok helyében sem. Lesz, aki 80-100, vagy még több dolgozatfüzetet fog átvenni és fogalma sem lesz arról, hogy van-e valamelyik oldalon vírus.
Az összetapadt lapok megnyalt ujjal történő lapozása reflex, kizárt, hogy ne fordulna elő a nagy izgalomban.
Persze lehet pihentetni a dolgozatfüzeteket napokig, ám a félelem mindvégig ott lesz sokak fejében.
Végezetül meg kell említeni, hogy vannak olyan tantárgyak, melyek a bejelentett intézkedések mellett is bajosan szervezhetők meg. Testnevelésből nincs írásbeli, a gyakorlati vizsgát nem lehet védőfelszerelésben lebonyolítani, a szereket egymás után mindenki megfogja, a másfél méteres távolság ellenére a levegőbe könnyen kerülhet kórokozó.
Kihívást jelent az informatika vizsga megszervezése is, mert a szaktermekben jellemzően másfél méternél közelebb vannak a számítógépek egymáshoz. A gépek szétpakolása, kábelezése 30-40 vizsgázó esetében már igen komoly feladat. Vannak olyan tantárgyak, amelyeknél az írásbeli vizsga képviseli a végső jegyben a legkisebb arányt. Nem sportszerű csak egy vizsgarész alapján kiszámolni a végeredményt.
Mint ahogy elképesztő, hogy nyelvvizsgával egyenértékű lesz az olyan emelt szintű idegen nyelvi érettségi, ahol nem kell megszólalni. De ezen a furcsaságon a nyelvvizsga nélkül kiszórt diplomák után már nem is csodálkozhatunk.
Hosszas sorolhatnánk, hogy a járványhelyzetre kitalált érettségi szabályok milyen pontokon sértik a normális vizsgázáshoz való jogot. A helyzet nyilvánvalóan rendkívüli, de ez nem indok arra, hogy egy komplett végzős évfolyam extrém körülmények között tegyen vizsgát. El lehetne tolni a vizsgaidőszakot egy nyugalmasabb időpontra, amikorra akár az online vizsgázás feltételei is megteremthetők lennének. Erre azonban szándék sincs.
Pont úgy, mint a NAT esetében: az érintettek véleménye nem számít.
Nincs engedmény, csak néhány annak tűnő félmegoldás.
Az új (módosított) Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban többen azt a mondták, hogy az oktatás Mohácsa. A várható következmények tükrében ez jól csengő metafora volt, ám talán túlzó. Csak reménykedhetünk abban, hogy a májusi érettségi következményei nem lesznek sokkal súlyosabbak.
Ehhez azonban több kell annál, mint amire eddig az oktatási kormányzat eddig jutott.
