Pécs keleti városrésze régen a szegény, majd a szocializmus idején a valamivel jobban becsült bányamunkásoké volt. Bánya már nincs, egykori bányászból egyre kevesebb van –  utcák nevei, köztéri szobrok őrzik csak ennek a kornak az emlékeit. A terület – ami sosem volt gazdag – az elmúlt évtizedekben még inkább és szinte minden értelemben a perifériára szorult. A lakosság jórészt szegény családokból áll, szegregátumok vannak, a cigányság pedig felülreprezentált itt. Pont egy ilyen környéken valószínűleg senki sem várná, hogy – egy kis túlzással – nagykövetek adják egymásnak a kilincset itt egy étteremben. A Kóstolda persze nem mindennapi, ahogy a története sem. És a története ma is folytatódik. 

A cikk a hirdetés után folytatódik



Éppen ezért nem is az említett, első helyszínen, hanem már a patinás, polgári hangulatot sugárzó Király utcában, az alig egy évvel ezelőtt megnyitott Kóstoldában ülünk le beszélgetni az ötletgazda Várnai Annával. Cigányétterem a promenádon. És jól illeszkedik ide, hiszen a plázák megjelenésével a boltok eltűnése után most már leginkább kávézók, kocsmák, cukrászdák és éttermek formálják a pécsi belváros arculatát. 

Lengyel, moldovai, cseh és német újságírókkal közösen indított sorozatunkban olyan cikkeket írunk, amelyeknek a témája összeköti az országokat. Ez az Off the beaten track. A cikk még a koronavírus miatt kialakult veszélyhelyzet előtt készült, az étterem jelenleg zárva tart.

A Kóstoldát alapító Várnai Anna öt évvel ezelőtt még csak titkon bízott benne, hogy sikerülhet itt is nyitni. A közösségszervezőt sorra találták meg a díjak, elismerések és jelölések. A Színes Gyöngyök Egyesületet 16 évvel ezelőtt azért alapította, mert a civil szektorban szerzett tapasztalatai alapján úgy látta, hogy a roma nők helyzetével senki sem foglalkozik igazán. Erre tette fel az életét, mégis az országos, sőt nemzetközi láthatósághoz, úgy tűnik, hogy a cigány gasztronómia is kellett. Illetve az egész koncepció, ami a cigányságban és a többségi társadalomban élő sztereotípiák lebontását célozza, és közben rengeteg gyakorlati megközelítést tartalmaz. Valós problémákra, valós válaszokat ad.

Várnai Anna – Fotó: Sóki Tamás (Off the beaten track)

Az egyesületet előtt Anna önkéntesként már korábban is foglalkozott a cigányság helyzetével, és az azt megelőző munkahelyein is sokan találták meg bizalmukkal. Sőt, elmondása szerint a közösség segítése családi vonás volt, ami végigkísérte az életét. “Édesapám mindig központi, segítő szerepet töltött be a közösségekben, ahol éppen éltünk, az emberek valahogy mindig bizalmat adtak neki” – meséli. 

Az egyesület alapításakor nagyon sokan, gyakorlatilag Várnai Anna teljes közvetlen környezete és a roma kisebbség képviselői is kételkedtek a sikerben. De a cél világos volt: a cigány nőkön, lányokon, asszonyokon segíteni. Utat mutatni és önbecsülést adni. A Színes Gyöngyök Egyesület weboldalán hiába keresünk olyan szavakat, hogy feminizmus, emancipáció – mégis a legletisztultabb formájában pont ezekkel foglalkoznak. Az egyik első projektjük, amivel pályázati forráshoz jutottak is erről szólt. Elszigetelt településeken élő nőket kerestek meg, akiket oktatással segítettek. Szakma, végzettség megszerzése és voltak, akiket vállalkozás indítására is ösztönözni tudtak. De ehhez rengeteg problémát kellett megoldani – a projekt sikerében, vagy eleve a precíz végrehajtásban, a pályázat kiírói is kételkedtek. Az utazás, a gyermekfelügyelet megoldandó feladat volt és leginkább a résztvevők hozzáállásán kellett változtatni. Azaz, hogy elhiggyék képesek a saját életükön változtatni. Erre és a belső motiváció felépítésére biztos, hogy még most is szükség van az ilyen programokban: a KSH 2018-as jelentése szerint a 18-24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeztek. A nők pedig még súlyosabban érintettek, hiszen a tradíció mellett a nem roma családokra jellemzőnél nagyobb gyermekszám is korlátozza a lehetőségeiket. 2017-ben a 15–64 éves roma férfiak 54,6%-a volt foglalkoztatott, a nőknek azonban csak 35,9%-a. Azt is érdemes hozzátenni, hogy ez utóbbi arány mintegy 10 százalékponttal magasabb a 2014. évinél, amihez a sokat vitatott és éppen leépítés alatt álló közfoglalkoztatási program is nagyban hozzájárulhatott.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Fotó: Sóki Tamás (Off the beaten track)

“A kezdetektől tudtam, hogy nem szeretnék egy speciális feladatra koncentrálni, mint az oktatás, mert ez így nem állja meg a helyét. Akárhova néztem, problémákat láttam, amiket szervesen kell kezelni, mert egymásra épülnek. A nőkkel akartam foglalkozni. Az ő boldogulásukat segíteni. Ha nem tudják, hogy milyen szerepük van, mit várhatnak, akkor elősegíteni, hogy legyen igényük ennek felfedezésére. Segíteni az öntudatra ébredésüket” – meséli Anna és azt is hozzáteszi, hogy ezt nem mindenki fogadta örömmel. Azzal is gyanúsították, hogy szét akarja zilálni a cigány családokat, így olyan klubesteket is szerveztek, amikre nem csak fiatal lányokat, de édesanyjukat vagy éppen a családfőket, férjeket, apákat is elhívtak. “Nem a széthúzás a célunk, hanem olyan stabil lelki, egzisztenciális hátteret szeretnénk adni a nőknek, hogy a családjuk támaszai lehessenek.”

Egy klubest alkalmával merült fel a közös főzés gondolata is. A jobbnál jobb cigány ételek kóstolása során merült fel, hogy ezeket másoknak, a többségi társadalomnak is meg kellene mutatni. Korábban is, konferenciák, közösségi programok alkalmával is mindig azt vették észre, hogy a házias ízek kóstolása közben rögtön aktívabb kommunikáció alakul ki a résztvevők között. A komolyabb témákat is könnyebb így megbeszélni. Várnai Anna így azon kezdett el dolgozni, hogy valamilyen keretet tudjon adni ehhez az ötlethez. Rögtön egy éttermet pénz és a professzionális vendéglátásban szerzett tapasztalatok hiányában biztosan nem tudtak volna nyitni, így találták meg a lakásétterem intézményét. Ez ráadásul abban az időszakban volt, amikor már jó néhány lakásétterem működött országszerte, így a közönség számára sem volt ismeretlen a műfaj. Nekik pedig azért kedvezett ez a lehetőség, mert könnyebben teljesíthetőek az adminisztrációs elvárások és rugalmasabb munkavégzésre, működésre is lehetőséget ad. A kiszemelt lakást így is át kellett alakítani, de erre a Norvég Civil Alapból nyertek forrást. Nem sokat, majdnem 5 millió forintot, vagyis éppen a kivitelezés és a berendezések egy részére elegendő pénzt kaptak, de a rengeteg önkéntes munkával és egyéb felajánlásokkal végig lehetett csinálni a projektet. 

Fotó: Sóki Tamás (Off the beaten track)

Az öt évvel ezelőtti nyitást követően azonnal jött a siker. Azaz minden meghirdetett vacsoraest teltházas lett – és ez mind a mai napig így van. Azóta nagykövetek, helyi és országosan ismert politikusok is megfordultak náluk, dicsérve a kezdeményezést és a kakaspörköltet. A vendégek nagyobb része a többségi társadalomból kerül ki, de cigányok is járnak hozzájuk szép számmal. Ezeket a programok már nem is hirdetik, bejelentkezés jó előre alapján megtelnek. “Egy idő után már nagyon kínos volt, hogy mennyi mindenkit el kellett utasítani, mert egyszerűen nem volt hely. Ezért is döntöttünk az étterem megnyitása mellett. Ezt már egy szociális szövetkezet működteti, és sokkal stabilabb, napi működést tesz lehetővé” – meséli Várnai Anna, akinek a munkaszervezés mellett az étlap kialakításában is főszerepe volt. Na, meg az alapanyagok kiválasztásában. A cél az, hogy olyan házias ízekkel tudjanak szolgálni a vendégeknek, amik egyedivé teszik az éttermet. A cigánylecsóhoz a lecsópaprika vagy a kakaspörkölthöz a fűszerpaprika mind olyan termelőtől származik, akik helyben tudják garantálni a minőséget. Itt is fontos, hogy rugalmas foglalkoztatást tudjanak biztosítani, a két intézmény azaz a lakásétterem és a belvárosi étterem személyzete között van átjárhatóság. 

Fotó: Sóki Tamás (Off the beaten track)

“Az, hogy munkát tudunk biztosítani itt a cigány nőknek borzasztóan meg tudja növelni az önbizalmukat. Nem egy alárendelt szerepben találják magukat a családban, hanem erős, egyenrangú partnerként. És nem csak önbizalmat kapnak, de tapasztalatot is szereznek. Van, aki szakmát tanul. Baromi jó érzés más munkahelyen találkozni olyan lányokkal, akik nálunk kezdtek beleszokni a munka világába” – mondja Várnai Anna.

A Kóstoldában nagyon komoly beszélgetések is ki szoktak alakulni. Akár konfrontatív, kényes témákról is. “Az egyik ilyen, hogy a cigányság örök probléma. És örök lehetőség. De én nem ennek szeretnénk teret adni, hanem megmutatni, hogy én hogyan eszek, hogy én hogyan élek, hogy én hogyan nevelem a gyerekem. Megmutatni, hogy én látom a világot” – mesél Anna a hitvallásáról, ez a láthatóság pedig a szakemberek szerint önmagában is növeli az elfogadást.

A lakásétteremben egy másik vállalásuknak is eleget tesznek. A nyitást követő első évben már azoknak az embereknek is rendszeresen adtak enni, akiknek nem volt pénzük rá. Nem csak szervezett ételosztás tartanak, hanem ugyanabban a minőségben főznek, mint amikor étteremként működnek. Naponta legalább 30 család ellátásában tudnak segíteni. A belvárosi étteremben pedig nincs kidobott felesleg, mert ami a déli ajánlatból megmarad azt is azonnal ki tudják osztani a rászorulóknak. “Azért is volt ez a vállalásom, mert elegem lett a karácsonyi meg ünnepnapi ételosztásokból. Mert ezekkel nincs önmagukban semmi baj, de mi van az év többi napján? Akkor nem kell a segítség? És mindenkinek adunk, aki odajön, nem kérdezzük meg, hogy neked biztos szükséged van rá. Úgy gondolom, hogy aki ott kivárja a sorát az rászorul” – mondja Anna, akinek már meg is van a következő cigány gasztronómiára épülő terve. Hamarosan rendszeres főzőiskolát indítanak, a receptek már megvannak.


Ez a cikk az Off the beaten track című projekt része, amiben az n-ostHlídacíPes.org, a Szabad Pécs, Krytyka Polityczna és a Moldova.org vesz részt. A projektet a Visegrad Fund támogatja.

A sorozat cikkei itt érhetők el.

Címkék:
KategóriákMETÁL