Jellinek Dánielt, a Forbes 2019-es listája a 10. leggazdagabb magyarként tartja számon, írtuk abban az idén májusi cikkünkben, amelyben a Szabad Pécs elsőként írta meg azt, hogy a szélesebb nyilvánosság szempontjából eddig alig ismert magyar üzletember vásárolta meg a Pécs Plázát. Egy friss interjúból nem csak az derül ki, hogy van még húsz másik plázája, és az érdekeltségei közt több más, nagyon híres ingatlan is szerepel, de az is, hogy még életében jótékonykodna.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Idén májusban, elsőként adott arról hírt a Szabad Pécs, hogy a közelmúltban új tulajdonosa lett a Pécs Plázának, egy a szélesebb nyilvánosságban alig ismert magyar üzletember, Jellinek Dániel. Vagyis nem az a magyar milliárdos vette meg a plázát, akire tíz magyarból kilenc azonnal elsőként gondolna – a tizedik meg valamelyik haverjára.
A 24.hu nyomán írtunk arról az említett cikkben, hogy Jellinek vásárolta ki Tiborcz Istvánt az Appeninn Nyrt.-ből. Pontosabban Jellinek cége, az Indotek Group.
Most a Válasz Online készített interjút a sajtóban amúgy nagyon keveset szereplő, és még annál is sokkal kevesebbszer nyilatkozó Jellinekkel. Aki egyébként, mint azt meg is jegyzik, A 100 leggazdagabb magyar legfrisebb sorrendjében már a 8. helyre került, és a neve mellett 115 milliárdos vagyont szerepeltettek.
A legfontosabbak, amit az interjúban olvastunk:
Nem az a típus, aki örömmel látja magát efféle listákon. Akkor lett kihagyhatatlan, amikor nagyobb, híresebb bevásárlóközpontokat kezdtek el vásárolni, addig sikerült nagyjábólé “radar alatt” maradnia, hiszen elsősorban B- és C-kategóriás irodaházakat – vett jó érzékkel.
Hét éve indultak, mostanra 21 plázájuk van. Tavaly azonban két városképi jelentőségű budapesti ingatlan, a Sofitel és a Gellért szálló is az Indotekhez került.
A 2000-es évek közepén kezdett “látható mennyiségű” pénzt keresni, miután eladogatta a korábban felszámolásokból vett ingatlanokat.
Édesanyja matematikatanár, édesapja anyagbeszerző volt, vagyis nem volt miből befektetnie. Az ingatlanokat ír, francia, izraeli, amerikai és más társbefektetőkkel dolgozva vásárolták, nem különösebben ismert szereplőkkel.
A külföldi befektetők érzékelték, hogy itt “mindenki le akarja húzni őket”. Jellinek viszont addigra felmérte a magyar piac lehetőségeit, s vitt nekik jó ingatlanokat. Abban állapodtak meg, hogy a hozamelvárásuk fölötti profiton osztoznak.
Az 1990-es évek végén, a 2000-res évek elején fillérekért lehetett ipari ingatlanokat vásárolni – jellemzően csődbe ment állami vállalatok „maradványait”. Persze nem kevés pénzbe kerültek ezek akkoriban, de mai árra átváltva is roppant olcsók voltak.
„Egyetlen szabály volt: kizárólag olcsón vásároltunk, majd amikor 2005–2007-ben felszöktek az árak, szinte mindent eladtunk, a befektetőtársaim rengeteg pénzt kerestek, és nekem is maradt belőle bőven.”
Minden reggel jó kedvvel kel fel, mert szereti, amit alkot. Van négy gyermeke, de ez nem azt jelenti, hogy őket akarja csípőből milliárdossá tenni. A családjával abban maradt, hogy a vagyonuk meghatározó részét jótékony célra fordítják – még az ő életében.
Az év elején eladta a balatonfüredi kikötőt az Appeninn Nyrt.-nek. Egy hónapja azonban a tőzsdei cég legmeghatározóbb tulajdonosa lett, Tiborcz István helyett. Vagyis visszaszerezte a mólót – meg hozzá sok egyebet. Jellinek viszont azt mondta erre, hogy amikor annak idején eladta a kikötőt, szó sem volt róla, hogy Appeninn-részesedést fog vásárolni.
„Konkrétan a sajtóból tudtam meg, hogy Tiborcz István társasága kiszállni készül a vállalatból. Rögtön érdeklődtem – tudomásom szerint más piaci szereplők is így tettek –, és az üzlet később megköttetett.”
A teljes interjút ITT olvashatják.
