Pécsről, még pontosabban Üszögpusztáról, az ottani kastély kertjéből Ausztriába, a testvérváros Grazba, egy még épülő lovaspályára kerül egy ismert és kedvelt szobor. A Szabad Pécset olyan helyiek keresték meg bosszúsan, akik az elmúlt napokban megdöbbenéssel és szomorúsággal fogadták a hírt, hogy az üszögiek egyik büszkeségének, a Méncsikók című alkotásnak mára csak hűlt helyét látni. Ráadásul a szobrot – habár ugyan magánterületen állt – a mai napig szabadon megtekinthette bárki, fényképezhette, fényképezkedhetett előtte. És sokan ezt meg is tették, közülük nem kevesen saját korábbi személyes élményeik (lovas élmények, avagy éppen családi ebédek, ünnepek, esküvők) miatt. A szobor elszállítása szakszerűen és szabályosan zajlott, jogilag is rendben ment minden, az ügyben így legfeljebb morális felvetéseket lehet tenni – de sokan meg is tették.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Üszögiek, más pécsiek, a helyi lovas múltat ismerők és tisztelők, művészek is keresték a Szabad Pécset már a hétvégén és még ma, hétfőn is azzal, hogy foglalkozzunk az üszögpusztai kastély kertjében felállított szobor, a Méncsikók ügyével. A szobor ugyanis egyik napról a másikra eltűnt a kastély kertjéből, és csak mendemondák keringenek arról, hogy mi is történt.

A Facebookon is többen posztoltak és kommenteltek arról, hogy már nincs az üszögi kastély kertjében a Méncsikók, s már csak az ott maradt piedesztál mutatja, hogy egykor ezen a talapzaton szobor állhatott.

Na, persze, a mellett még számos fotó, s még több emlék, amely fennmaradt az 1982-ben felállított, s hamar igen ismertté és kedveltté lett szoborról. Már csak azért is, mert a két lovat ábrázoló alkotás Üszögpusztán, egy komoly turisztikai és lovas hagyományokkal, lóversenypályával (egy kommentelő meg is jegyezte, hogy még Zenthe Ferenc is versenyzett itt egykoron), illetve most már inkább csak lovas múlttal rendelkező településrésze Pécsnek.

Sőt, a szobor Üszögpusztának, illetve a megrendelő Pécsi Állami Gazdaság Lovas Egyesületének jelképévé, szimbólumává is vált az elmúlt évtizedekben.

A Méncsikók alkotója egy Szekszárdon élő, ma már a hetvenes évei elején járó szobrászművész, Farkas Pál.

A majdnem 40 éve felállított szobrot két lipicai csődörről mintázta a művész, amelyek a komoly lovas múlttal bíró Üszögpusztán éltek akkoriban, Nápolyról és Tulipánról. Ezt az információt olyan pécsitől kaptam, aki egyrészt maga is ült mindkét ló hátán, másrészt több szálon is kötődik Üszögpusztához és a kastélyhoz. Ezen túl csak annyit kívánt mondani, hogy mélységesen elszomorította, hogy a szobrot egyszerűen csak eladták, és elvitték Pécsről, a helyi közösség tagjaival nem sokat törődve.

Forrás: Library Hungaricana – Dunántúli Napló, 1983. június 14. (40. évfolyam, 163. szám)

Habár közkeletű vélekedés, hogy egy bronzszoborról (e sorok írója is így tudta, sőt annak idején, a készültekor a szobrász maga is bronzöntésről beszélt) van szó, az alkotás állítólag végül rézlemezből lett megmunkálva.

Ez utóbbit már Hochmann András, a Grawe Életbiztosító Zrt. vezérigazgatója, tiszteletbeli osztrák konzul árulta el lapunknak.

Na, nem mintha éppen ez számítana most a leginkább az üszögieknek, akik bánják, hogy egyik napról a másikra “eltűnt a “szobruk”.

Amiatt beszéltünk Hochmann Andrással, mert a kastélyt a Grawe biztosító bérli egy osztrák tulajdonban álló kft.-től, s az egykori Batthyány uradalom kastélyában nem csak a biztosító vezérigazgatóságát, de a tiszteletbeli osztrák konzulátust is berendezték.

A Grawe anyacége ugyanis egy, több, mint 200 éves múlttal rendelkező, Ausztriában, azon belül is Pécs egyik testvérvárosában, Graz-ban székelő osztrák biztosítótársaság. Az ingatlan tulajdonosa, az osztrák biztosító cégcsoportjához tartozó kft. az 1990-es évek közepén vásárolta meg a magyarországi ingatlant.

Mint kiderült, most ez az osztrák cég adta el a szobrot, amelyet már a helyszínen szétszereltek, elbontottak, és onnan már el is szállították.

Az ügy azonban sokkal megnyugtatóbban lett rendezve, mint az elsőre látszik Hochmann András szerint. Aki ettől függetlenül megjegyezte, hogy ő maga is szomorú és csalódott, hogy a szobor elkerült eredeti helyéről.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy minden szabályosan, jogilag rendben zajlott, ráadásul az alkotó, Farkas Pál szobrász hozzájárulásával, sőt személyes közreműködésével. Az ingatlan tulajdonosa ugyanis kikérte a szobrász véleményét, és megkapta a hozzájárulását.

Mindezen túl azt is kiemelte a vezérigazgató-konzul, hogy egy szép, megbecsült, méltó helyről, az üszögi kastélykertből egy más szempontból kiemelt és méltó helyre kerül a Méncsikók. A szobrot ugyanis Graz-ban, a reptér közelében épülő, és Európa legnagyobbjának álmodott lovaspályán, sőt lovas komplexumában állítják majd fel. És azt is tudni kell, hogy amiképpen a szobor mintegy két héttel ezelőtt Üszögpusztán való szétszerelését, úgy az új helyszínen történő felállítását is felügyeli, tevékenyen segíti majd az alkotó.

Sőt, még ennél is érdekesebb a történet, habár ezt már más, nem hivatalos forrásból hallottuk, a szerint a vevő, a lovas komplexumot építő beruházó magyar lovas kapcsolatokon keresztül hallott a pécsi-üszögpusztai páros lószoborról, és nagyon megtetszett neki a két egymásnak feszülő, hátsó két lábára ágaskodva birkózó lipicai lóról mintázott szobor.  

Sőt, az eredeti elképzelés egy új szobor elkészítése volt állítólag, de ezt már a művész nem vállalta, ezután merült fel az, hogy akkor az eredeti, pécsi szobrot venné meg az üzletember, ha eladják számára. Az üzlet ilyen előzmények után köttetett meg állítólag, az viszont már tény, hogy az üszögpusztai Méncsikók szobrot eladták, és már nincs is az eredeti helyszínen.

Mindez azonban nyilván nem fogja vigasztalni azokat, akik azt mondják, hogy meglehet, hogy jogilag rendben ment minden, és még az alkotót is rábírták, hogy adja beleegyezését, de ebben az ügyben is, mint oly sok minden más esetben a pénz beszélt, mindenki más pedig levegőnek volt nézve, így az a helyi közösség is, amelynek pedig igen sokat, élményeket, emlékeket jelentett ez a szimbólum.

KategóriákMETÁL