Az elmúlt napok a brüsszeli EU-csúcsról szóltak, és az új hétéves uniós költségvetésről, de Orbánék (ellenkező előjellel a magyar ellenzék) már egy ideje hangoltak a nagy eseményre. Szabadságharc, kiharcoljuk, frontvonalak, nem hagyjuk, stb.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mostanra, az EU tagországainak vezetői megállapodtak az új uniós költségvetésről.
A 2021 és 2027 közti hétévés időszakban az EU-s költségvetés 1824 milliárd euró lesz (1 euró jelenleg kb. 350 forint).
A “hagyományos” költségvetés 1074 milliárd euró, amelyhez még egy 750 milliárd eurós csomag jön, a gazdasági helyreállítási alap – amit az EU hitelfelvétellel teremt elő. Erre korábban, tehát arra, hogy az EU vegyen fel hitelt, még sosem volt példa. Persze, ez most rendkívüli helyzet, a COVID-járvány miatt van.
A 750 milliárd eurós alapból 390 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás lesz, a koronavírus-járvány miatti károk enyhítésére, a gazdaság újraindítására használhatják fel majd az országok. A fennmaradó 360 milliárd eurós részt pedig már a tagállamok is visszafizetendő hitelként kapják, de alacsony kamattal, szintén a COVID miatti gazdaságélénkítési célokra.
A holland miniszterelnöknek, Mark Rutte-nak, akit Orbán holland fickóként emlegetett küldöldi újságíróknak az EU-csúcson, sikerült elérnie, hogy a tagállamok az erdetileg tervezettnél kisebb mértékben kaphassanak az EU által felvett hitelből vissza nem térítendő támogatást, és nagyobb mértékben maguk is vállalják a plusz EU-s pénz és helyreállítási alap kamatterheit.
Orbán Viktor ellenben – akit viszont viccesen diktátornak nevezett korábban az Európai Bizottság volt elnöke, Jean-Claude Juncker egy elhíresült “pofonos” videón – nem tudta azt elérni, hogy a jogállamiság szót kivegyék az elfogadásra benyújtott, majd végül el is fogadott szövegből. Magyarán a jövőben (és ilyen sem volt eddig korábban, mert erre mindezidáig nem volt szükség az EU-ban) a tagállamoknak szóló EU-s pénzek kifizetését jogállami elvek meglétéhez kötik, vagy azok hiánya esetén megtagadhatják. Orbánék “sikere” abban állt, amelyhez még Lengyelország csatlakozott, hogy a jogállamisággal kapcsolatos feltételrendszer az eredeti szöveghez képest enyhébb megfogalmazással került be a végső szövegbe, és ezzel fogadták el végül. A közpénztengerből finanszírozott Fidesz-sajtó nyilván azzal kürtölte tele az újságokat és az internetet, hogy Orbán óriási győzelmet aratott, de ez nincs így, és persze az sem igaz, hogy nem tud eredményt felmutatni.
Mindarról, ami történt, a 24.hu cikkében olvashatnak remek elemzést, egyeb közt azt is elolvashatják benne, hogy Orbán miért nem írhatta volna alá a szerződést ebben a formában.
Érdekes bejegyzést és értékelést tett közzé nemrég az ellenzéki politikusok közt Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője is, aki a Facebook-oldalán azt írta többek közt, hogy
„Nem helyes, ha azt üzenjük a szavazóinak, hogy mindenki hátradőlhet, az Unió tegnap megvédte a magyar jogállamiságot, mert nincs így. (…) A saját szabadságunkért saját magunknak kell megküzdeni, mi tudjuk megvédeni a sajtószabadságot, a civil szervezeteket vagy akár CEU-t, az Unió nem fogja megtenni helyettünk. (…) . Nem helyes azt mondani, hogy az Unió elzárta a pénzcsapokat, mert a pénz jönni fog, ráadásul a kifizetését nem kötötte jogállami feltételekhez.”
És ezek persze mind-mind fontos dolgok, szép, okos gondolatok, jó elemzések. A lényeg azonban akár egyetlen mondattal leírható:
Magyarország miniszterelnöke és a magyar kormány azért lobbizott, hogy az uniós támogatásoknak NE legyen feltétele a jogállamiság.
Itt tart Magyarország most, 2020-ban. De nem is ez az igazán szomorú, hogy ide eljutottunk (igazából ez várható is volt), hanem az, hogy ennek nem lesz semmiféle politikai következménye. De ezt is megszoktuk már. Az azeri baltás gyilkostól kezdve, az amerikai kitiltási botrányon át, a választási törvény átalakításáig és még tovább kellene sorolnunk a következmények nélkül maradt ügyeket.
Ugyanakkor, ha eltekintünk az egymondatos lényeg megfejtéstől, azért lenne még itt valami.
Mert ne beszéljünk mellé: EU-nak már eddig is lett volna arra lehetősége, hogy az eddiginél erősebben is fellépjen és megakadályozza, hogy egy tagország ne éljen vissza se a közösség pénzével, se annak elveivel,. Megakadályozza, és nyilvánvalóvá tegye, hogy az az út, amelyre egyes országok és vezetőik ráléptek, akármilyen időszakról és akármekkora mértékről is legyen szó, nem járható. Akkor sem, ha sima lopásról vagy korrupcióról van szó, akkor is, ha az EU alapelveivel és a jogállamisággal teljesen szembe menő keretekről.
Félő, hogy ha eddig nem léptek fel ez ellen, nem tettek semmi olyat, amitől változás jött volna, akkor az új keretek közt sem fognak.
Azt viszont, őszintén nem tudom, hogy ez miért van. Azért, mert ennyire naívak, mert ennyire nem érdekli őket az egyes tagországban élők sorsa, azért, mert ez egy jó ütőkártya lehet arra, hogy adott esetben a saját érdekeiket előtérbe tudják majd helyezni, avagy azért, mert ha a hatalomról és annak megszerzéséről van szó, akkor legalább titkon minden politikus arra vágyik, ami itt, nálunk megtörtént. Függetlenül attól, hogy ez miképpen ment végbe.
19? Lapot!
