Udvaros Dorottya színművész reagált Aradi Hanga pécsi színházigazgató-jelölti vitáról írt, a Szabad Pécsen a napokban megjelent beszámolójára. A Szabad Pécs az alábbiakban nem csak Udvaros Dorottya levelét közli, hanem azzal egyidejűleg Aradi Hanga reakcióját is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mint megírtuk, a jövő év elején lejár a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Rázga Miklós mandátuma, aki már korábban bejelentette, nem indul újrta a posztért. Az új színidirektorti állásra nyilvános kiírás jelent meg, amelyre végül négyen pályáztak, pontosabban négy csapat. A pécsi Emberség Erejével Alapítvány és a Jelenkor folyóirat úgy döntöttek, hogy az országban is egyedülálló módon színházigazgató-jelölti vitát szerveznek. A vita tehát egy alulról szerveződő kezdeményezésként jött létre, résztvevőit Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője koszöntötte.
A múlt héten megtartott fórumra azonban végül csak két pályázót (pályázat-vezető) fogadta el a szervezők meghívását, ketten, különböző okokból távol maradtak a vitától. A vitán Bodor Johanna és Komáromi György vett részt, a moderátor Balogh Robert író, újságíró, lapunk külsős szerzője volt. A vitáról szóló beszámoló megírására a Szabad Pécs Aradi Hangát kérte fel, aki „Fontos színház, nyitott színház, zárt ajtók” címmel írta meg véleményét az eseményről. Erre a cikkünkre érkezett Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész reakciója, aki – mint arról korábban beszámoltunk – a Bodor Johanna táncművész-koreográfus által vezetett pályázatot készítő csapat egyik tagja.
Tisztelt Aradi Hanga!
Kérem, engedjen meg néhány észrevételt a „Fontos színház, nyitott színház, zárt ajtók” című írásához: a Pécsi Nemzeti Színház kapcsán rendezett civil fórumról (is) ír, amelyen a négy pályázó közül ketten jelentek meg, Bodor Johanna és Komáromi György.
Azt írja: „Bodor láthatóan nincs tisztában a vita fogalmával…” Én viszont úgy látom: Bodor Johanna azt képviselte a pécsi civil nyilvánosság előtt, hogy nagyon hasonlóak a céljaik a másik pályázóéval, Komáromi Györgyével, vagyis hogy más színházat csináljanak a mostaninál, s még erősebb, jobb legyen a színház és a nézők, a színház és Pécs kapcsolata. Ez nem vita kérdése. Tény. Erről beszélgettek. Láttam a felvételen. Ha nagyon eltérőek az álláspontok, ott lehet szakmai vita. Bodor Johanna egész pályázata hangsúlyosan azt képviseli: „Újra nyitottá válni a másikra, az együttérzésre, a közös gondolkodásra, összetartani közösségeket – a színháznak a megosztottság korában egyre hangsúlyosabb a feladata ebben.”
Nagyon sajnálom azt is, hogy Bodor Johanna pályázatából azt olvasta ki: „a pályázó kizárólag digitális úton tudná elképzelni a fiatalság megszólítását”. Ez nem így van, ez a pályázó csapat a kizárólagosságot kizárja. Úgy pontos: a kommunikáció terén digitális platformokat is igénybe vennénk, hogy a fiatalabb generációkat elérjék a színház üzenetei. És engedje meg, hogy idézzek két kis részt a pályázatból. Az egyik: „A színházi nevelés, ez a művészetpedagógiai tevékenység épp olyan dinamikusan és nyitottan értelmezi a világot, mint bármely más művészet. Nálunk a színházi nevelés programja a színházi előadásokra és a diákcsoportok aktív részvételére épülne. A színházra és a színházi nevelést egyfajta közvetítőplatformnak tekintjük a fiatal generációk felé. Ezt a munkát kiegészítjük majd a zöldszemlélet színházi nevelésének programjával is.” A másik: „Bevonnánk és összehangolnánk a város többi kulturális szereplőjét: a független színházi társulatokat éppúgy, mint a színjátszó egyetemista és a drámatagozatos ifjúsági korosztályt, vagy épp a képzőművészeket, a zenészeket, az írókat és irodalmárokat – valódi együttműködések és célok mentén, közösen tervezve, egymást inspirálva és erősítve.”
Nagyon fontos a civil szellemiség. Nagyon fontos a pontosság is.
Abban teljesen egyetértek Önnel, hogy a „#freeszfe mindannyiunk ügye”. Bodor Johanna és csapata – köztük én is – kezdettől részt veszünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem melletti támogató kiállásban. Egy pillanatra sem mérlegeltük, kockáztatjuk-e ezzel a Pécsi Nemzeti Színházra beadott pályázatunkat. Nálunk vitán felül áll ez a morális szakmai magatartás. Ha úgy tetszik: azt a civil és szakmai szellemiséget képviseljük és képviseli a pályázatunk is, amely mentes mindenféle hatalmi és pártpolitikai megfontolástól. Egyedüli igazodási pontunk: a szakmai mérce és a szakmai felelősség.
Még valami: szakmai pályám egyik legjobb döntése az volt, hogy részt vettem Bodor Johanna felkérésére a pályázatban, és elfogadtam, hogy adott esetben a Pécsi Nemzeti Színház Művészeti Tanácsának a vezetője legyek maximális figyelemmel és támogatással a jelenlegi Társulat felé.
Pécs mindig is a kedvenc városom marad.
Ha kérdése van a pályázatunk kapcsán, szívesen válaszolunk, hogy a félreértéseket tisztázzuk. Engem is kereshet.
Köszönettel:
Udvaros Dorottya színész
Udvaros Dorottya a levelében arra is felhívta a figyelmet, hogy cikkünkben eredetileg tévesen írtuk pályázó csapatuk egy másik meghatározó tagjának, Anger Ferenc operarendezőnek, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetőjének nevét, amelyet javítottunk. A tévedésért elnézést kérünk az érintettől és olvasóinktól!
Udvaros Dorottya azt is megjegyezte, hogy Anger Ferencet – a pályázat reménybeli sikerében bízva – Bodor Johanna a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának leendő vezetőjének kérte föl. A Kossuth-díjas színész a fentieken túl azt is hangsúlyozta, hogy Bodor Johanna nem egyszerűen táncművész, hanem az utóbbi évtizedekben koreográfusként és mozgástervezőként is dolgozik, ami nem volt kiemelve a vitáról írt beszámolóban. /Szerk. megjegyzés: korábban viszont a PNSZ-igazgatójelöltekkel kapcsolatos cikkeink közt errről írt lapunk./
A Szabad Pécs Udvaros Dorottya levelét elküldte vendégszerzőnknek, Aradi Hangának is, lehetőséget biztosítva a számára a reakcióra. Aradi Hanga levelét az alábbiakban olvashatják.
Kedves Udvaros Dorottya!
Örömmel fogadtam levelét, mert ez is jelzi, nem csak nekünk, pécsi színházkedvelőknek van igényünk a párbeszédre. Annak is örülök, hogy ez a párbeszéd a nyilvánosság előtt folyik. Máris két szó, amit mindennél fontosabbnak tartok. Oldalakat tudnék megtölteni a válasszal, órákat, napokat, heteket tudnék eltölteni a nyilvánosságra hozott pályázatok elemzésével, mert érdekesnek, szakmailag magas színvonalúnak, motiválónak tartom őket. Jelen keretek erre szűkösek, ezért igyekszem csak a levelében felvetett álláspontokra reagálni. Teszem ezt abban a reményben, hogy ezzel a röpke üzenetváltással is több embert tudunk majd arra ösztönözni, hogy megismerje a nyilvános igazgatói pályázatokat, kicsit mélyebbre ássa magát a döntéshozatalai folyamatokba, és ad absurdum megszülessen benne az igény saját véleményének megfogalmazására.
Egy vita nem csak szembenálló érvek ütköztetéséről szólhat. Egy vitában nem csak homlokegyenest eltérő nézetű személyek szólalhatnak fel. Vita zajlik minden este az egyetemfoglaló diákok között. Nem azért, mert nem értenek egyet céljaikban, hanem azért, mert eltérő utak léteznek annak elérésére. Egy működő demokráciában minden érvnek, véleménynek helye van. Egy döntéshozatali folyamatot pedig minden esetben vitának kell megelőznie. Két színházcsináló szakember rendelkezhet nagyon hasonló véleménnyel a színházról. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni (ahogy azt a cikkben is megtettem), hogy két (vagy több) ugyanarra a színházigazgatói posztra pályázó személy között igenis van helye a vitának, sőt, fontosnak tartom, hogy legyen lehetőségük nyilvánosan, szakmabeliek, döntéshozók, a színházba járó közönség előtt kifejteni, miért a saját pályázatukat tartják támogatásra érdemesnek. Természetesen lehet beszélgetni, lehet egyetérteni bizonyos kérdésekben, sőt lehet egyetérteni mindenben is. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy eközben a poltikai erők a fejünk felett hoznak meg minket érintő döntéseket a szakmai érvek, nyilvános vita teljes kizárásával. Akkor, amikor a hatalmat gyakorló képviselőink megfeledkeznek a demokrácia alapvető működési mechanizmusairól, nekünk választópolgároknak, minden körülmények között ragaszkodnunk kell hozzájuk. Vállalnunk kell a vitát, akkor is, ha jómagunk úgy gondoljuk, nincs értelme, mert a véleményünk nem tér el egymástól élesen – gyakorolnunk kell, nem felejtenünk, nem hárítanunk a lehetőségét. Ezért sérelmeztem fenti véleménycikkemben az esemény „beszélgetés” jellegét (ami, ahogy azt korábban is leírtam, sajnos nem csak a résztvevő pályázók hozzáállásán múlt). Úgy éreztem, akkor az adott körülmények között, nem erre volt szükség.
Mindkét nyilvános (ezt még leírom így párszor, hogy hangsúlyozzam) pályázatot figyelemmel, nyitottsággal, szakmai és színházkedvelői lelkesedéssel olvastam. Nem titkolom, hogy dr. Komáromi György pályázatát magamhoz, színházfelfogásomhoz közelebb állónak érzem. A pécsi diákszínjátszó életben érintettként különös figyelemmel olvastam a színházi nevelésről szóló fejezeteket. Dr. Komáromi György pályázata meggyőzött, a bevonni kívánt szakemberek (Hajós Zsuzsa, Bethlenfalvy Ádám, Fábián Gábor, Ákli Krisztián) névsora különösen. Olyan országosan elismert és helyi szinten aktív és évek óta színvonalas tevékenységet végző emberek ők, akiknek munkájában maradéktalanul megbízom. Hovatovább, a próza tagozat vezetésével megbízott alkotók, Fábián Péter és Benkó Bence szintén olyan színházi alkotók, akik több színházi nevelési projektben is kipróbálták már magukat. Az Önök pályázata valóban nagyon hasonló irányvonalakat fogalmaz meg (aminek természetesen nagyon örülök!), meglátásom szerint azonban kevesebb konkrétumot tartalmaz, ezért sem tudom mondani, hogy maradéktalanul meggyőzött. Félig szellemes viccel utaltam rá a cikkemben, hogy a pályázatban a színházi nevelési program elnevezése néző.hu. Számomra a cím közvetítette tartalom elsősorban a digitális világban ragadt fiatalság kimozdításának igényét fogalmazza meg. Szerintem a fiatalokkal való munka ennél többről kell, hogy szóljon. Ahogy ezt természetesen Önök is megfogalmazzák. Amit hiányolok (és amire már korábbi cikkemben is utaltam): a megvalósítás mikéntje.
Számomra fájóan hiányzik a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóválasztásának témája a pécsi közbeszédből. Fájóan hiányolom két jelentkező pályázatának nyilvánosságát. Fájóan hiányoltam két pályázót a vitáról. Amíg ők nincsenek jelen a nyilvánosságban, elzárkóznak attól, csakúgy, mint a kinevezésükről döntő bizottság és a pécsi közgyűlés képviselői, attól tartok, annak a párbeszédnek, amit itt folytatunk, nincs jelentősége. Ne nekem legyen igazam!
„Egyedüli igazodási pontunk: a szakmai mérce és a szakmai felelősség.” – nagyon fontos mondat, és nagyon köszönöm, hogy leírta. Legyen ez iránymutató mindenkinek, aki az új pécsi színházigazgató kinevezésében érintett!
Baráti üdvözlettel,
Aradi Hanga
A Szabad Pécs közölte Balogh Robert színházigazgatói vitával és a PNSZ jövőjével kapcsolatos véleménycikkét is.
19? Lapot!
