A vendéglátósok egy része, végső elkeseredésében odáig jutott, hogy akármilyen szabályok is vannak, megpróbál tenni valamit, és kinyit. Orbánék válaszoltak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hétfőre, február 1-jére hirdettek országos nyitást a vendéglátásban, amihez többen is csatlakoztak volna. Volt egy január 25-i kezdeményezés is, de a február 1-jei volt az, sokkal komolyabb támogatottsága volt, azaz valós esélye lett annak, hogy tényleg lesz nyitás.
Megszegnék a szabályokat? Igen, meg.
Jókedvükben tennék? Végső elkeseredésükben.
Orbánék reagáltak erre? Bekeményítettek, jelentősen szigorították a büntetést, az üzlet azonnali bezárására vonatkozót és a pénzbüntetést is. A bezárás fél év, ami gyakorlatilag a halált jelenti bármely cégnek.
Ez az, amihez Orbánék igazán értenek, de ez nem kormányzás. És itt nem arra gondolok, hogy elfoglalni, átvenni, a kivéreztetett szegmens nagy részét olcsó pénzért felvásárolni orbánista érdekkörök által. Az arroganciára és a keménykedésre gondolok, valódi segítségnyújtás helyett. Sőt, ha a vendéglátósok nagyon pattognak, a végén még ellenség is lehet belőlük. Mondanám, hogy ez azért már nonszensz lenne, de látjuk mi megy itt 2010 óta.
Nem, alapvetően, természtesen, nem értek egyet azzal, ha valaki a hivatalos, érvényben lévő szabályokra, törvényekre, helyi vagy kormányrendeletekre fittyet hányva úgy dönt, hogy ő annak ellene megy, megszegi. Majd ő eldönti, hogy mi itt a szabály.
Pláne, ha ezzel komoly és nyilvánvaló kockázatot is vállal, mert növeli a fertőzés továbbadásának, akár tömeges továbbadásának veszélyét. És mivel akár tünetek nélkül is átvészelheti valaki a koronavírus-fertőzést, s közben megfertőzhet olyat, akaratlanul, akinek vagy aki családtagjának az konkrétan az életébe kerül, tényleg komoly kockázatról beszélünk.
A másik oldalon meg az van, hogy nem látok egyetlen egy másik, simán nyitva tartó üzletben sem olyat, hogy annyira korlátoznák az egyszerre bent lehető emberek számát, és szellőztetnének, és rendesen fertőtlenítenének. Igen, bevásárolni kell, oké, hogy azt nem lehet letiltani. De akkor álljunk át online bevásárlásra is? Kiszállításra? A biciklis, motoros és egyéb futárok kesztyűben vannak? A maszk rajtuk hányszor használatos? Ennek biztosítása is vállalkozói kockázat?
És a másik oldalon meg az is van, hogy a vendéglátósok (nyilván mások is még rajtuk kívül) egészen nehéz helyzetbe kerültek. A vendéglátósok a múlt év vége óta még annyi segítséget sem kaptak, mint korábban Orbánéktól. Hol van november óta az a minimális támogatás is, amit megígértek?
Persze, a vendéglátósok közt is vannak különbségek, akinél a kiszállítás jobban működik, de hogy mindenki veszít a korábbihoz képest, az biztosra vehető.
Tehát akkor ne nyissanak ki? Egyrészt tényleg felelősséggel tartoznak, másrészt meg az új, az éjjel a Magyar Közlönyben közzétett szabályokkal e tekintetben Orbánék mattot adtak nekik.
Maguk tehát akkor sem tudnak segíteni magukon, ha akartak is, ha úgy gondolták az eddigiek alapján, hogy esetleg megkockáztatják a nyitást.
De akkor ki segíthetne a vendéglátósoknak? Hogyan éljék ezt túl?
Nyilván, ott van a saját vendégkörük, Ha a vendégek elég tudatosak. Lehetnek hálásak. Sokáig velük jól bántak, etették, itatták, kiszolgálták őket, kedvesek voltak velük, beszélgetőtársak voltak, vagy csak meghallgatták a vendégeket.
A vendégek azonban egyrészt maguk is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem jut nekik már elég, másrészt lássuk be, ők is csak ideig-óráig tudnak vállalni extra támogatást, többször rendelnek, olyankor is, amikor amúgy nem kellene. Én magam nagyon remélem, hogy ez a tudatosság ott van az emberekben és segítenek, néhány helyi étterem, kávézó vagy kisbolt támogatásával, ahogy ezt írtuk is korábban egy felhívásra.
Ott vannak még az önkormányzatok is, nekik is a zsebükbe kellene nyúlniuk, hogy megmentsenek egy olyan szegmenset, amely kiemelten fontos lehet a legtöbb településnek. Csakhogy általánosságban mindegyik önkormányzat veszített, nem keveset, még azok is, amelyeket fideszes többség vagy fideszes polgármester vezet. Hát még azok, ahol másfél éve leváltották a kormánypártiakat vagy eleve nem is ők voltak hatalmon! Mert ebben a szép új világban, amit Orbán Viktor kialakított minálunk, el van tűrve, a többség szó nélkül nézi, hogy a nekik nem tetsző önkormányzatokat szivassa a központi hatalom, és ne érdemek és észérvek szerint osszon támogatást az önkormányzatoknak.
Orbánék bizonytalanságban tartják a vendéglátósokat. Hitegetik őket, különböző dátumok repkednek, az ember csak kapkodja, majd csak vakarja a fejét. Aztán egyszer csak szólnak, hogy holnaputántól nem nyithatsz ki. Hogy közben bevásároltál Márton-napra egy mázsa libahúst? Vállalkozói kockázat.
Csakhogy ez nem kockázat kérdése, és az sem az, hogy ha a kormány amúgy racionális döntéssel bezáratja a vendéglátóhelyeket, akkor nem téríti meg a kárt vagy annak nagyon nagy részét. Orbánék roppant büszkék rá, hogy milyen jól kezelik a koronavírus-járványt, csak éppen ezeknél a cseppet sem lényegtelen pontoknál talajt veszítenek, a valóság nagyon más, mint amit mondanak, és a legjobb forgatókönyv az, ha tényleg hiszik, hogy igaz, amit beszélnek.
Bajban van a kormány is? Persze! Nem kicsit. De hol vannak itt ingyenes tesztelő pontok ötkilométerenként a nagyvárosokban? Hol kap itt fél évre is akár 80-90%-os bértámogatást egy ágazat, aminél nem kérdés, hogy a járványban veszítette valóban. Persze, ott van az is, hogy beütött-e mindent a kasszába, és az alapján kérhet-e annyit, ami elég, de könyörgöm, bevezették az online kasszát, alapvetően helyesen, többek közt ezért lett sokkal több pénze a kormánynak. Négyórára jelentette be eddig a nyolcórás alkalmazottat? Lehet, és az tényleg nem oké. Ez viszont az a kockázat, amit sajnos tényleg a vállalkozónak kell elviselnie és az ebbe belekényszerített alkalmazottnak. De azért ez nem azt jelenti, hogy ne lennének nagyon sokan, akiknél igenis segítség lenne az, amit a haldokló nyugaton csinálnak.
Azt is meg lehet érteni, ha nincs elég pénze a kormánynak erre. Csak éppen nem ezt halljuk, hanem sikert. Őszinte beszédet várunk. De mit kezdjünk abban az országban, ahol a kormány teljesen abszurd helyzeteket teremt. Szűnjön meg az állami fenntartás a nagy egyetemeknél, de közben alapítok egy kis államit vidéken. Nem az alapítással van a baj, hanem az időzítés arroganciájával. Most azonnal átállsz alapítványi fenntartásra Kedves Egyetem, és jópofát vágsz hozzá, vagy a süllyesztőben találod magad. A “kockázatok” az alapítványi modellre való áttérésnél kisebbek voltak, mintha maradtak volna a jelenlegi rendszerben, hangzott el tegnap a pécsi egyetemen.
Pedig semmi nem indokolja a nagy sietséget, hogy a koronavírus-járvány közepén kell egyetemet átalakítani, de azonnal, hetek alatt döntést hozva, indokolná azonban a sietséget a járvány miatt bajba jutott ágazatok hathatós megsegítése.
A vendéglátósok nem várhatnának. Mondhatja nekik a miniszterelnök, aki ugyanúgy kapja a fizetését, hogy türelem. Mészárosék és más haverok állami tízmilliókkal és százmilliókkal való kisegítése, mert épp beszálltak a szállodaiparba gyorsabban ment.
Az egyetemi átalakítás talán még várhatott volna. Később is végbe lehetett volna vinni. Visszacsinálni nyilván már nem lehet majd, vagy nagyon nehezen. Igazi, alapos indoklást nem láttunk az egyetemek átalakítására.
Arra sem, hogy miért nem kapnak igazi segítséget a járvány miatt bajba jutott gazdasági területek és szereplők, például a vendéglátósok.
19? Lapot!
