Mióta van Magyarországon veszélyhelyzet? Tudja még valaki, mikor kezdődött? Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát? Vagy már előtte? A Covid kitörése idején? Vagy a ragály ellen vívott háború előtt is meghirdették? A migránsok ellen folytatott háború előtt is veszélyhelyzetben éltünk már, vagy sem? Akkor kezdődött, amikor az operatőrnő gáncsot vetett egy kisgyerekét cipelő menekültnek, vagy amikor “álmigráncsok” támadták Magyarország határát? Mióta érzett rá a kormány a vészhelyzet ízére?
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Magyar Közlönyben ilyesmi mondatok szerepelnek újra meg újra: „…a kormány a veszélyhelyzet magyarországi következményeinek elhárításáért felelős kormánytagként a miniszterelnököt jelöli ki.” Ez egy kissé felelőtlen megfogalmazás volt a törvényhozó hatalom részéről, mert megnevezik azt az egyetlen embert, aki mindenért (is) felelős. Ha komolyan vehetők még a törvények Magyarországon. Ha vészhelyzet van, s mert vészhelyzet van, akkor vészhelyzetben élünk. Rettegünk, mint holmi zsákmányállatok, fedezéktől fedezékig csak rohanvást közlekedünk, horpaszunk remeg, a levegőt sűrűn kapkodjuk, tekintetünk minden megmozduló árnyban gyilkost keres? Vagy inkább a hirtelen jött nyárban fagylaltot nyaló embereket látni, fiatal lányokat köldökvillantó pólóban, gördeszkás srácokat, érettségizőket, idős embereket lassan baktatni… Lopakodó bombázók vettek minket célba vagy turisták érkeznek és az őket furikázó kisvonat kanyarog a belvárosi tereken, vagy vérpatak vet iszamos habot? Vagy a vészhelyzet következményeinek elhárításáért felelős kormánytag annyira jól végzi a munkáját? Csak hanyagul legyint egyet az élére vasalt zsebkendőjével, s imígyen szóla, hogy:
„Hess innen, te böszme vész! Vigyen el a striga!” („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.” Mondta Kálmán királyunk a seprűs boszorkányokról.)
Ez a felelős kormánytag vajon egy táltos? Foggal született? Hatodik ujjal? Nem. Se tollseprűje nincsen, se szarva! Akkor garabonciás lesz! Az olyan, ha hiába kér valamit, ha nem kapja meg, amit akar, akkor egész megyékre lesújthat jégeső és vihar képiben! Kitanulta ez a mesterségét, Oxfordban, a tudjuk ki pénzéből, doktori szinten fújja a fekete mágiát? Sajnos nem, ez sem ennyire egyszerű.
No de, milyen is a vészhelyzet íze? Édes? Keserű? Tegyék meg tétjeiket, ki keres többet: egy takarítónő vagy egy tanár? A villanyszerelő vagy a tanár? A pénztáros vagy a tanár? Vajon minek következtében jelentkeztek hárman biológia–kémia tanárnak? Mire gondolhattak ők hárman? Triádként leuraljuk az országot? Három az túl sok! Elég egy, ahogy azt a fizika–kémia szakpárra jelentkező gimnazisták száma mutatja Magyarországon. Első helyen ennyien jelentkeztek. Egy, aki mindent visz? Vajon indul-e miatt évfolyam? Végig tutira évfolyamelsőnek lenni, kiemelt ösztöndíjra pályázni, vagy bármire, ellenfél nélkül!? Mi vezetett ahhoz, hogy a tanárok 70%-a utcára vonult? Nem Magyarországon, hanem Romániában! A tanárok munkáját irányító vezénylőtábornok vajon nem érzi-e úgy, hogy kudarcot vallott. Ugyan a Holdról nem látszik, de én elsírnám magam, ha én lennék ezért a felelős! (Igaz, minden szaktanárból elég egy az országban, majd filmre veszik a tevékenységét és azt kell nézni a mobiltelefon képernyőjén, meg is van oldva a tanárkérdés.)
Kicsit elidőznék még a tanár-helyzet latolgatása közben. Mert ez megmutat valamit, méghozzá igen szemléletesen. Hogy nincsenek piaci viszonyok. Vagy vannak? A dolgokat nem a valós értékén vásároljuk meg. Ki dönti el a tanár árat? (Mert ez nem fizetés, hanem ár. A hallgatás ára. Vagy a felmondás ára. Aztán, ha elegen felmondtak, lesz majd tisztességes ár. Akarom mondani, bér.) Szóval ki árazza be a tanárokat? A vészhelyzet elhárításáért felelős kormánytag. Tudja, hogy bármit megtehet. Akár ereszen is csúszkálhatna, azt is le lehetne kommunikálni. Rendelkezésre áll a gegcsapat, a médiaháttér és akad 3 millió választópolgár, aki akkor is rá szavaz, ha nyomorog. Miként működtethet mégis egy ilyen rendszer? A protekcionalizmus elég hozzá? Elég az az elv, hogy „valakit előnyben részesítek valamiért”? Ez a „valamiért” működteti a rendszert? A baksis? A sarzsi? A jachtos nyaralás meg a nokiás doboz, a tizenharmadik havi akármi és társai. A választás előtti adóvisszatérítés. A mindenkori zsák krumpli. Ki mondja meg, mennyi legyen a tej, a kenyér ára? A vészhelyzet elhárításáért felelős kormánytag. A megszavazzuk, az úgy döntöttünktem mesékbe való kivagyisága?Teljesen mindegy – kellene legyen – hogy kinek milyen a pártállása a jelenlegi inflációs helyzetben. Mert rosszabbul élünk, mint 12 éve? Ennyit hibázva, annyi embert sértve, bántva bárki elvezetne egy országot. Az ország vezetése az infláció növelésében és a korrupció működtetésében mutat csak kiugró teljesítményt. A szintén magasra taksált korrupcióval rendelkező Bulgáriával együtt Magyarországon a legmagasabb az infláció az Európai Unióban. Az átlag háromszorosa! Szóval milyen ízű a vészhelyzet?
Fussunk neki másként a kérdésnek: mekkora távolságból kell néznünk ezt a kettéválasztott, megosztott országot, ezt a 10, akarom mondani 9,6 millós, vagy inkább 9 milliót sem elérő országot, hogy rálátással rendelkezzek? (Hogy miért nem él itt 9 millió ember sem? Mert ki jelentkezett ki Magyarországról, aki külföldre jár dolgozni? Szürkén, feketén? Na, ugye, hogy még 9 millió sincs! Tessék számolni.) Milyen messze kell menni a Kárpát-medencéből, hogy ki-ki ne csak a sajátjai dohogását hallja? Hogy túl lásson a saját buborékja határain? Hogy ne csak a saját kreált valóságában szopogassa az igazságmagokat? Az országhatáron túlról már látszik? Ahol zöldebb már a fű, onnan már éles a kép? Vagy azért minimum kell egy bécsnyi távolság? Inkább berlinnyi distancia, s múlik a homály? London megadja már a szükséges távlatot? Vagy még New Yorkból is „nyári éjen,/morzsára, buzára/visszaszállnék/ anyám ablakára”*? Esetleg még Dél-Afrikából is Bolgár Gyuri bácsit/Vasárnapi újságot hallgatnám a neten?
Amikor Németország megtámadta Lengyelországot, akkor mit gondoltak Magyarországon 1939-ben? Az Est nevű politikai napilap szeptember 2-án óriás betűkkel a címlapon hozta a hírt:
„A lengyelek az éjjel betörtek német földre”
„Lengyel csapatok az éjjel betörtek a Németbirodalom területére. A német véderő osztagai a támadásokra válaszolva visszaverték a lengyel támadást.” – írta a Teleki-kormány szócsöve (Teleki nem egész két év múlva főbe lőtte magát, földrajztudósként kb. akkorra látta be, hogy mivel jár a revizionista politika, hogy mivel jár, ha a hitleri Németországgal tartunk az angolszászok /+Szovjetunió/ helyett). Vajon mennyire hitték el az akkori német propagandát, hogy igaz, hogy szegény lengyel barátainkat lebombázzák, de az egy lokális háború lesz. Ahogy bocsánatkérése előtt a mostani hadügyminiszterünk is vélte. Gondolta valaki felelős politikus Telekin kívül, hogy ez egy világháború lesz? És most ki mit gondol? Vészhelyzet címén az agresszort mentegető kormánypropagandát folytatnunk jó lesz? Magyarország akkora anyagi tartalékokkal rendelkezik, hogy bátran dacol az országot fenyegető brüsszeli hordák acsarkodásával? Vagy csak én vélem úgy, hogy az ország anyagilag megroppant? Csak nekem tűnik világosabb és értelmesebb beszédnek a brüsszeli? Elég lesz a propaganda és a veszélyhelyzet ellen elmondott rigmus:
„Hess innen, te böszme vész! Vigyen el a striga!”
És a haza fényre derül?
Mert Magyarország számára reménykedésre ad okot, hogy a német gazdaságban talán nem lesz recesszió. Mert a német autóipar versenyképessége minket is érint. Magyarország válságtűrő-képessége nagyban függ a német helyezettől. Sokkal jobban, mint a magyar kormányprogramtól. Tényleg, ki olvasta Magyarország kormányának a programját? Meg tudná valaki mutatni, hogy hol írtak benne a nem környezetszennyező, vizet nem fogyasztó akkumulátorgyárakról? Oké, ha nem gyártunk német autókat, meg kínai akkumulátorokat, akkor a globális értékláncokból szinte kimaradunk. A tokaji bor az országhatáron belül és a boros szakmában világhírű, a híres Makói hagymának alig van kedve teremni a hőségben… Már szinte csak a régen bevált prostitutált-exportból vesszük ki a részünket. Svájc, Németország, Hollandia tele van magyar kurvákkal. Nem mondom, hogy a legendás reformkorban más volt a helyzet, vagy az I. Világháború előtt. A vengerka kifejezésre emlékeznek még? Nemcsak magyar lányt jelent, hanem kurvát. Keletre-nyugatra vitték a nőket Magyarországról. Budapest volt Európa Bangkokja! Nem lehetnénk inkább Európa bankja?
Milyen a vészhelyzet íze? Fémes?
A háború mindig egy geopolitikai kihívás. Magyarország nem aktív fél, csapataink nem vívnak csatát, így a kormányunk részére egy feladat maradna, az okos politizálás. A balti országok, a lengyelek és a románok felértékelődtek az elmúlt időben. És Magyarország? Hát, baromira nem. Újra és újra az agresszort támogató vétókkal veteti észre magát az EU-ban. Miért is? Az Amerika-ellenes, oroszbarát kirohanásokért dupla pont jár a diliflepnin? Mekkora szükség volt a kínai kölcsönből vásárolt mobilszolgáltatóra? Miért kellett akkora támogatást adni a kínai akkumulátor-üzemeknek, hogy abból 12 évig tudjanak fizetést adni? Nem tűnt még fel senkinek a veszélyhelyzet közepette, hogy mi lesz velünk, ha az aktuális ipari forradalom miatt tovább gépesítik a munkafolyamatokat? Mi lesz az alulképzett magyar munkaerővel? Az egyik felét elküldjük a világszínvonalú stadionokba jegyszedőnek, a másik felével meg megyünk homokot kapálni a klímaveszélyhelyzet miatt kialakult Duna-Tisza közi sivatagba?
*Weöres Sándor: Buba éneke
