Ön mivel “oltakozott”? Kőhalmi Endre jegyzete. Hiába – Valóság.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kezdetben voltak a szakócások, meg az egyszerű kőbaltások, aztán jöttek darócruhások, meg a selyemtógások, a hintónjárók és az apostolok lován közlekedők, a kastélylakók és a vályogviskósok. És így tovább: mindig újabb és újabb státusszimbólumok, tárgyak, holmik, szokások.
Az ember sajátja, hogy megkülönböztessen, hogy bizonyítsa: ő többet ér, mint a másik. A gazdagság, a jómód bemutatása fontos a felsőbb osztályok tagjai számára. A – magasabbnak hitt – életnívó gondtalanabb földi létet jelenthet, több örömmel, egészséggel, boldogsággal, – s nem utolsósorban tovább is tarthat az élet.
Manapság mintha új stigma alakult volna ki, amiről a „páriák” felismerhetők.
Ez a pandémia életelixírje, a vakcina.
Izgatottan figyeljük a híreket, ki mit mond a szérumokról, tudósok, önjelölt virológusok üzengetnek egymásnak, mindenkitől a tutit halljuk a hitelesnek gondolt internetoldalakon. Egy kis idő után szörnyű katyvasz gőzölöghet a mindent elolvasó /elhinni tudó/ emberek fejében. Oltasson vagy várjon még? Esetleg sohase kerüljön be a szer a szervezetbe? Adassuk be szeretteinknek, gyermekeinknek, idős szüleinknek? És ha igen, akkor melyiket? Avagy elég az erős(nek gondolt) szervezetünk, a természetes védekező mechanizmus, meg a vitaminok, a varázscsepppek?
Kinek higgyünk?..
Győzködő kormánypropagandának? Szomszédnak? Tudós weboldalaknak? Összeesküvés-elméletnek? A háziorvosnak?
Egyre többen az oltást választják. Remélve, hogy ezzel tesznek jót önmaguknak, családnak, embertársnak. Ugyan dolgozik bennük-bennem a félsz, hogy vajon jól döntöttünk?
Ám ha már eldöntöttük, hogy kell a vakcina, akkor további kérdések merülnek fel, amelyek megválaszolásához segítséget kérünk a külvilágtól. Melyiket válasszuk? Jöhet valamelyik kínai? Esetleg az orosz? Netán várjunk a Pfizerre? Mire véljük az “Astra” körüli felhajtást? Jó-e Johnson, a Moderna, meg ami még jönni fog?
Miután nem vagyunk topvirológusok, gyógyszerkutatók, professzorok, nehezebb az egyértelmű, hosszútávon sziklaszilárd lábakon álló vélemény kialakítása-fenntartása. Sőt, sokszor hiába tesszük le a garast valamelyik mellett, ha az élethelyzetünk úgy hozza, hogy csak egyetlen fajtára szűkül a számunkra beadható szérumok listája.
Baráti, rokoni, munkatársi beszélgetéseinkben kérdezgetjük egymást: „Te mit kaptál?” – aztán beárazzuk a választ.
„Ja, a kínai? Na, az szenteltvíz csak, olyan mint a többi kínai cucc.” „Szputnyik?… Mondd, te tényleg megbízol a Putyin-patikában?” „Astra Zenekar?… A te dolgod, de én nem szeretnék trombózist kapni!..” „Moderna?… Johnson &Johnson?… Alacsony a hatékonyságuk…” „Pfizer! Na, az igen! Csak sokat kell várni a másodikra!..” Mennek a dumák, és vele együtt megy a másik ember „bemínősítése”.
Hogy mennyire felelőtlen! Miért nem tudja az „igazságot”?! Nem fontos neki a gyereke-szülője-testvére-tántikája egészsége, jövője?!
Azt veszem észre, hogy kialakulnak a kasztok. Már nem csak oltás tagadó/támogató csoportok léteznek, de megjelentek az egy-egy fajtára felesküdöttek táborai is. Ilyenkor kialakul az a képzet, hogy a saját választásunk a legjobb, az egyedül üdvözítő, s aki más mellett döntött, az szerencsétlen balfék.
A szekértáborok derékhadának véleménye állandó, és nem változik. Ők abban az egyedül üdvözítőben hisznek, a többi naiv hülye… És ebben megingathatatlanok.
S lehet, hogy eljön – és nem is oly’ sokára – az az idő, amikor nemcsak ártatlan ruhakitűzőkben, feliratos pólókban tudjuk meg, hogy ki, hová tartozik, de komolyabb megkülönböztetések is lesznek – diszkrimináció a beoltottak között is. (Arról már ne is beszéljünk mi vár azokra, akik nem vették fel a vakcinát…)
Ugye nem lesznek páriák és vakcinarisztokraták?
