Aludnom kellett egyet. Anélkül nem írhattam meg ezt a jegyzetet. Sőt, azt is vártam valami miatt, hogy majd lebeszélem magam róla. Hát nem! Egykori kollégáim, a Dunántúli Naplónál arra ragadtatták magukat, amire az elmúlt öt évben még ők sem. Ha nem is vegytiszta fasiszta beszéd volt, amit leírtak, a puhább náci szöveg pecsét jár érte.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Szégyellem helyettetek magamat, fasiszta uszítókká lett egykori kollégák!
Megdöbbent, megrémít, dühít, elkeserít, amit látok … és dühít.
Az országot végletekig megosztó, gyűlöletet keltő, kirekesztő, már nem egyszer fasisztoid megnyilvánulásoktól se visszariadó rezsimet eddig is kiszolgáltátok.
Neveteket, arcotokat adtátok ahhoz, ami folyik itt 2010, 2014, és még inkább: 2016 óta. Az elmúlt öt évben sajnos nem egyszer talpnyalói és ezáltal kiszolgálói voltatok egy, az államszocializmus utolsó két-két és fél évtizedét megidéző rendszernek. Ami persze több helyütt jobb azért még így is, mint ami volt, de némely szempontból meg még rosszabb is annál.
Jó ideje nem vagytok újságírók, és nem vagytok tisztességes, jóravaló emberek. Még, ha azok is voltatok valaha.
Az viszont, amit a szerdai (július 7-i) Dunántúli Naplóban megjelentettetek, az már szinte nyílt uszítás, szoft náci szöveg.
Áruljátok már el, hogyan van ez, amihez most nem csak simán asszisztáltatok, félrenéztetek mint általában, hanem simán beleálltatok, a neveteket adtátok!
Mert sejtem, sőt szerintem tudom is, de mégis: jó lenne tőletek tudni.
Az elején még kicsit szégyelled magad, amikor belemész abba, hogy megvették a lapot a te és a mi pénzünkön és kirúgták az egykori barátaidat, csak mert jól dolgoztak?
Aztán ráfogod a hülyékre, mert azért annyira mégsem szeretted őket? És igazából nem is változott semmi, minden más haver meg itt maradt, van ez így, ugye? Azokat meg az autó is elüthette volna tegnap, akkor sem lennének itt velünk mától, nemde?
Aztán, ha mégis rájössz, hogy változott az újság, akkor megint egy kicsit rosszabbul vagy, de a nap végére azért csak megnyugtatod magad, hogy ez azért mégse’ olyan túl nagy változás?
Aztán meg rájössz, hogy tulajdonképpen jobb is lett így a lap? Neked meg, ha nem muszáj, nem is kell politikáról írnod, szóval mi baj lenne? Közvetlenül, direktben biztos nem legalábbis, ugye?
Majd meg is dicséred magadban, aki kitalálta, hogy egy-két ember elviszi az efféle balhét, akik meg úgyis beleélősök, amolyan hívők? Szóval minden OK? Persze, ők tényleg propagandisták, ezt te tudod jól, de azért iszol velük is, ha úgy jön ki, mert helyetted végzik a piszkos munkát, szóval haverok mégiscsak?
Aztán már arra gondolsz, hogy nem is olyan piszkos az a munka, de azért csak jobb így, hogy nem te végzed?
És különben is, senki se pofázzon újságírásról, meg szakmaiságról, aki nem maga állt fel, mint egy valódi hős, hanem megegyezett, vagy ki kellett rúgni, ugye?
Aztán, aki később feláll, arról már azt gondolod akkor, hogy na, ő sem valódi hős, hanem inkább sandán pillantasz rá, és alig várod, hogy összeszedje a cuccát végre, még jó, hogy van itt egy őr, aki erre is figyel? Tényleg, miért is volt itt és szívta el a jó kis levegőt a tisztességesebb kollégák elől, akik jönnek velünk, hóban-fagyban, nagy melegben?
Aztán épp úgy alakul, hogy neked is oda kell egyet csapni, de hát az az egy azért belefér, egy évben egy-kettő, mi az? Ki nem piszkolja be néha a kezét? Hazudik, aki ilyet mond, nyilván hazudik, ugye? És, hát senki nem is reklamált, szóval jó kis írás volt az?! Tíz ember legfeljebb? Ők mondjuk lemondták a lapot, de azokért nem kár, meg kiüvöltözték magukat az ügyfélszolgálatosnál, és hát amúgy sem belőlük élünk, igaz?
Közben pedig már egészen megszeretted a Bayer Zsolt írásait is, és nem is érted, mi volt az a libsi hőzöngés a kereszt miatt? Ezeknek a libsiknek meg bajuk van mindennel, amiben kereszt van, vagy nem? Hát, milyen világ ez már!? A Zsoca előbb is megkaphatta volna, ha jó világ lett volna már előtte is, de sajnos nem volt, ugye?
A migránsokon már rég túl vagy, megetted reggelire a Főmérnök ellenségeit is, akkor meg már miért kellene aggódni, ha egy kicsit hangolni kell “a buzik” ellen? Vagy aggódni kell? Á, dehogy kell!?!
Opportunista lennél? Talpnyaló? A hatalomnak hajlongó Mephisto? Á, dehogy! Hisz neked is van meleg barátod nemde (habár Hendrik Höfgennek is volt félvér barátnője)? De ő …, ő sosem menne ki vonaglani a Király utcára fényes nappal, és aki meg ilyet tesz, az megérdemli, ha leköpik, nemde? Bullshit csak, hogy azért kell, mert itt ne lenne egyenlőség? Nyilván már a tenyered is viszket, ha meglátsz egy térdeplő futballistát, de hát még szép, azok inkább csak focizzanak, igaz? Vagy hogy is mondta a Főmérnök?
Aztán ott tartasz, hogy hát, ha kell, kell, nekiállsz, megírod, nem szarozol? Kicsit talán még remeg a kezed, ilyen azért nem mindennap van, de tulajdonképpen a végére már jókedvvel nézel rá a művedre, sőt kicsit büszke is vagy, hogy egészen pofás jegyzetet írtál majdnem arról, hogy a homokosok gyakorlatilag molesztálnák és átnevelnék a gyerekeket, a mi gyerekeinket? De csak majdnem! Viszont te, te tudod, hol a határ és hol az a pont, ugye? Ezért vagy te újságíró, hogy ezt tudd, vagy nem?
A buziknak, meg az őket simogatóknak meg a kurva anyjukat, igaz?
Már csak egy jó kis cím kellene ehhez, ugye? Mi is legyen? Megvan! Ne is cifrázzuk nagyon?
Mondjátok már el, hogy is van ez? Valahogy így? Vagy nincs is ennyi tépelődés benne? Csak a belemagyarázás?
Mert akkor minden jó, nem igaz?
Oda lehetett állni tehát ma is a még mindig tiszta(?) tükör elé, mosolyogva, jóllakottan, délcegen, elégedetten, hisz egy újabb szép nap ébredt. Ma is, holnap is lesz valahogy!
Nem igaz?
19? Lapot!
