Az elmúlt évek egyik legsikeresebb és leginkább felemelő civil adománygyűjtése volt a Nevetnikéké. A beteg gyermekekért létrehozott, pécsi székhelyű alapítvány 42 millió forintot gyűjtött össze augusztus közepétől október végéig tartó kampányában. Meg tudták vásárolni a kampány középpontjába állított, a pécsi Bajnok utcában, közvetlenül a Gyermekklinika mellett található ingatlant, sőt a ház felújítására is jut majd a pénzből. A kampány sötét, árnyékos oldaláról szóló, külsős szerzőnk által készített cikkünk tegnap jelent meg. A kétrészes interjú második, a kampány pozitív oldaláról szóló részét az alábbiakban olvashatják. Ebben is Kőműves Glória, a Nevetnikék vezetője válaszol a kérdésekre.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Egy adománygyűjtő kampányban az abban résztvevők eleve felfokozott állapotban vannak. Nagyon sűrű, nagyon koncentrált dolog, amely során nagyon sok hat és ér, ráadásul a kampányhangulat fel is erősítheti a benyomásokat. Arra, hogy egy ilyen nemes és jó ügynek lehetnek árnyoldalai, és hogy milyen mély is lehet a nyúl ürege, beszéltünk. Ahogyan említetted is, szerencsére sokkal több pozitív élmény ért, de mi volt ezek közt a legváratlanabb?
Az, ahogyan az önkéntesek reagáltak a hírre, hogy gyűjtésbe kell kezdenünk. Emlékszem, mennyire meghatott, hogy amint megismerték a helyzetet, elképesztő energiákat mozgattak meg, rengeteg időt szenteltek az ügyünknek az életükből. Mindezt úgy, hogy közben a munkahelyükön és a családjukban is helyt kellett állniuk! Hegyeket mozgattak meg, mintha mind egymaguk szerették volna összeszedni a teljes összeget. Mindezt annak ellenére, hogy ők anno heti két óra önkéntes munka elvégzésére jelentkeztek, és a többségük számára a Nevetnikék évek óta “csak” ennyire töltötte ki az életüket. Azt kell mondjam, mind kiléptek a komfortzónájukból: alapvetően egy szerény társaságról van szó, a legtöbben nem szoktak képeket lőni vagy videókat készíteni magukról, volt olyan, aki életében most először szervezett rendezvényt, és olyan is, aki eddig még sosem kért adományt senkitől… De az ügyünk annyira megmozgatta őket, annyira szerették volna, hogy ne vesszék el az, amit az évek során megszerettek. Ez nagyon megható volt. Azt gondolom, az önkéntesek voltak, akik megtették az első lépést afelé, hogy 42 milliót összegyűjtsünk. Az áldozatkészségük volt a folyamat kulcsa. Voltak, akik pár éve elköltöztek, de erre az időre visszakapcsolódtak Pécshez, hogy a kampányhoz hozzájárulhassanak. Az adománygyűjtők között volt kismama, és volt, aki a pár hónapos babájával együtt gyűjtött. Szakmai tanácsokat is kaptunk, voltak, akik például a közösségimédia-oldalainkat kezelték – ez is sokat számított. Mind nagyon elszántak voltak.
Úgy tudom, nagyon pici összegekből állt össze a negyvenkét millió. Igaz ez? Erre számítottatok?
A kampány közepe felé érkeztek nagyobb adományok, de a java része, egészen pontosan 37 millió magászemélyek apró adományaiból jött össze. A legkisebb utalás 200 forint volt, ami egyrészt rámutat az ismert igazságra, hogy sok kicsi sokra megy, másrészt nagyon megható volt. Tényleg több ezer ember mozdult meg. A kórházi önkéntesek akciói nagy hullámokat vetettek, így sok hívást kaptam olyanoktól, akik korábban nem kapcsolódtak a Nevetnikékhez, de tartották annyira fontosnak az ügyet, hogy maguk is gyűjtést indítsanak. Szülők, orvosok, nővérek, már meggyógyult betegek, sőt, a korábbi önkénteseink is aktivizálták magukat. Van egy pici, ám rendszeres adományozói bázisunk: ők is elkezdtek gyűjteni a saját ismerősi közegükben. Mégpedig olyan szinten, hogy Tom Hanks és Cristiano Ronaldo is tudja (vagy akár tudhatja is), mi az a Nevetnikék, mert akadt, aki levelekkel bombázta őket, segítségért. Minden követ megmozgattak! Néhányan önjáró módon szerveztek gyűjtést. Nem járt mind sikerrel. De egyik sem volt kudarc, hiszen minden megmozdulás segítette azt, hogy minél több emberhez eljusson a gyűjtésünk híre.
Említesz példát?
Egy egyetemista, aki korábban önkéntesünk volt, de már nem aktív, az első hírre felajánlotta az összes megtakarított pénzét, nem is keveset néhány százezer forintot. Ez is nagyon megható volt, de nem éltünk a felajánlásával, tudom azonban, hogy volt, aki hozzá hasonlóan szintén hajlandó lett volna beadni az utolsó fillérjét is. Eredetileg magam is úgy terveztem, hogy minden félretett pénzem felszabadítom, csak kapjuk meg a hitelt. Aztán persze hamar kiderült, hogy nemcsak hatmilliót, hanem a ház teljes vételárát össze kell gyűjteni.
Kaptatok lelkesítő telefonokat?
Nem hívott fel senki sem csak azért, hogy biztasson. A bátorító üzenetek mögött mindig valamiféle tett is húzódott. Volt, aki átutalt egy összeget, és megkérdezte, hogyan segíthet a továbbiakban, vagy elmesélte, ki mindenkinek küldött még kérelmet. Utólag ugyan sokan vallották be, hogy kételkedtek a sikerben, de úgy gondolom, hogy ez csak félelem volt. Számomra az volt a legnehezebb, hogy ebből a kiszolgáltatottság-érzésből kiragadjam az embereket, hogy elhiggyék, igenis vagyunk annyira sokan ahhoz, hogy elérjük a célt.
Emlékszem egy videóra, amit az egyik szórakozóhelyen vettetek fel – annyira felszabadultak voltatok?
Egy koncerten voltunk, és a végén megszámoltuk az összegyűlt pénzt. Harmincezer hiányzott az 1 millióhoz aznap. Ez annyira felvillanyozott mindenkit, hogy még aznap kikerekedett az egymillió! A kampány az egész csapatot megerősítette, kicsit olyan volt, mint egy teszt: a teher alatt vagy szétszakad a csapat, és előjönnek konfliktusok, vagy összetart még jobban. Nálunk ez utóbbi volt. Sok volt a feladat és a stressz, de az önkéntesek megőrizték azt a kedves és tisztelettudó magatartást egymással szemben is, ami a munka során már korábban is jellemezte őket. Még jobban összekovácsolódtunk, mint eddig. Büszke vagyok rájuk, hihetetlen csodacsapat!
Milyen érzés az, hogy megvan a ház?
Szuper! Egyedül az szomorú, hogy még nincs tele élettel. De nagyon örülök, hogy a kampány miatt még többen ismerték meg a nevünket, mint eddig, és bízom abban is, hogy nemcsak a címünket tudják, hanem sokan be is térnek majd hozzánk, ha kész lesz, és jól érzik majd magukat. A terv szerint, a játékokat, amiket a gyerekek a kezelés végén kapnak, itt készítik majd az önkéntesek. Minden játékban benne van a szeretetük. Talán ez az, ami erőt tud adni a gyerekeknek is. Amikor összejött a negyvenmillió, és kihirdettük, nagyon sok pozitív kommentet kaptunk. Remek érzés volt végigolvasni! Azt éreztem, hogy az egész város, sőt, a régió együtt ünnepel velünk, hogy ez egy közös siker, közös öröm. A Bajnok utcai ingatlanunk nagyon sokunk házikója, igazi kis szeretetkuckó lesz Pécs közepén.
Tartottunk hivatalos házmegnyitót is, sokakat külön is körbevezettem. Az eseményen lejátszottuk a saját dalunkat is, egy étteremtől kaptunk forró teát, sok támogatónk eljött és megnézték a házat. A felújítás még előttünk van, és remélem, amikor készen lesz, sokkal többen fognak eljönni hozzánk. Mióta véget ért a kampány, bővült a csapatunk, sok új önkéntes akar segíteni. Még a régi helyünkön, a kórházban, de két kincsesládát már elkészítettünk és feltöltöttünk.
Disclaimer: A kétrészes Nevetnikék-interjút egy külsős szerzőnk készítette. A megbeszéltek szerint csupán ennyit írunk róla. Köszönjük a munkáját.
