Infláció, politika, választás, EU, akciós nagybevásárlás, avagy milyen abszurd és vicces párbeszédek zajlanak manapság a kisboltokban … főleg, ha azt írhatjuk ki, hogy az alábbiakat megtörtént események ihlették, a neveket azonban a hátramaradottak kérésére megváltoztattuk. Balogh Robert jegyzete.
Infláció, politika, választás, EU, akciós nagybevásárlás, avagy milyen abszurd és vicces párbeszédek zajlanak manapság a kisboltokban … főleg, ha azt írhatjuk ki, hogy az alábbiakat megtörtént események ihlették, a neveket azonban a hátramaradottak kérésére megváltoztattuk. Balogh Robert jegyzete.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Még akciósan is drágább a hús, mint két hete!” – rövid tűnődés után végre elégedetten csettintett a nyelvével özvegy Nyugi Béláné a belvárosszéli multiban, miután kiállta a csütörtöki akcióváltás teremtette óriási sort. Befáslizott lábával óvatosan lépdelt, enyhén kacsázó mozdulatokkal betolta a bevásárlókocsit a helyére, kipattintotta a százasát, majd idősb, bár csinosnak mondható barna banyatankját vonszolva az EU-finanszírozásból letett betonkockákon megindult az „SZTK” irányába, ahol – miután kiállta a negyedórás sort – közölték vele, hogy már másfél hónap múlva visszajöhet a vérvételre, a reumatológushoz majd inkább csak ősszel. Örömkacaj hagyta el Nyugi Béláné cserepes ajakát, s mintegy felsikkantott: „Sosem volt még ilyen jó a magyar magánegészségügy!”
A sorban mögötte álló Marusnya elvtárs kissé tautologikus refrénnel felérő mondattal emelte a tétet: „Szavazatával garantálja hárommillió szavazó!”
„És a Covidban is csak azok haltak meg, akik meghaltak! Egyetlen emberrel sem halt meg több!” – mondta nagy nyugalommal Nyugi Béláné.
– Ez így igaz! – hagyta helyben Marusnya elvtárs a bölcs szavakat. Ekkor egymásra mosolyogtak, s letették a kisujj esküt, innentől fogva öri-barik lettek, s mivel egyirányba haladtak a buszmegálló felé, hát folytatódott a traccsparti.
– Te, Marusnya elvtárs! Sohasem volt ennyire jó a magyar oktatásügy, miért kellene hozzányúlni a tanárok fizetéséhez?
Marusnya elvtárs csak bólogatta Nyugi Béláné szavait, s kitört belőle a tautologikus refrénje: „Szavazatával garantálja hárommillió szavazó!”
– Végre az EU 27 tagállamából csak 26 van ellenünk!
– Ez jobb eredmény, mint az itthoni kétharmad! Rendben van ez így, miért kellene ezen változtatni, barátaim?
– Ki a fene olvas külpolitikai híreket, az a néhány értelmiségi, mondhatni törpe minoritás, miattuk aztán tényleg nem érdemes változtatni?!
– Végre nem kell mímelni a lengyelekkel a barátságot! Azóta gyűlölöm őket, amióta a vajkaramellájuk kiszedte az egyik koronám!
– Hát még a horvátok? Méghogy nem volt magyar tenger?! Csupa balkáni söpredék! Még a Zrínyit is el akarják csaklizni!
– Olvastam, hogy világbajnok a fogyasztási adónk! Kinek magasabb? Na, kinek? – tette fel Marusnya elvtárs a költőinek szánt kérdését, melyet ő maga válaszolt meg: Senkinek!
– Hárommillió igen mutatja, hogy minden rendben van így, nem szükséges változtatni! – lopta el Marusnya elvtárs gondolatait Nyugi Béláné.
– Méghogy korruptok lennénk? Hagytad te magad megvesztegetni valaha? Ez az ország nem korrupt, megmondta az Állami Szószövőszék vezetője!
– Itt úgy dübörög a gazdaság, hogy éjszakára már le kell állnia a gyáraknak, mert nem lehetne különben aludni egész Ájrópába’! – mondta ki a tutit Nyugi Béláné.
– És a jó Lölönk bevállalja azt is, hogy túlárazza a közbeszerzési ajánlatokat, de csak azért áldozza fel magát a köz oltárán, mert így magasabb adó is folyik be! – a nyomaték kedvéért még a kisujját is felemelte Marusnya elvtárs, s az alkalmat kihasználva meg is nyalintotta eme becses ujjat, hogy megtudja, merről fú’ a szél. (És mivel keleti szél fújt, nyugalommal konstatálta, minden a legnagyobb rendben van).
– Ez hát a második magyar perpetuum mobile, mondta Nyugi Béláné, nyugalmazott magyartanárnő, aki így, finom utalásféleképpen Örkény István egypercesére hyperlinkelt, melyben a lövészárokban senyvedő, a saját tetveit evő honvéd képében született meg az első ilyesfajta szerkezet.
– Mi lenne ha – fázós kisujját zsebébe rejtette Marusnya elvtárs – a jó Lölőnk újabb, sokkalta nagyobb, sokkalta drágább stadionokat építene, hogy aztán úgy kipörgesse az adóbevételekkel az országot a brüsszeliták, meg a sorositák okozta mély válságból, hogy egyből a Szíriuszon landolnánk, s minden újszülöttünk popóján felragyogna ama bíborvörös telihold!?
