Nehéz búcsú címmel írt levelet a sajtónak, lapunknak is, Ujhelyi István. Arról ír, hogy hosszú idő tépelődés és belső vajúdás után kilép az MSZP-ből, amitől “tízezerhatszázhuszonhárom” nap után búcsúzik. A „mai MSZP mechanizmusaitól, szemellenzős jövőtlenségétől” búcsúzik. Frissítve az MSZP közleményével.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Ujhelyi István levelét az alábbiakban szó szerint közöljük. Tóth Bertalan, az MSZP pártelnökének politikusi Facebook-oldalán, illetve az MSZP Facebook-oldalán egyelőre nem kommentálták a bejelentést, sőt, az egyik legfrissebb bejegyzés a szocialista párt közösségi médiás oldalán egy tegnapi poszt, amelyben az EU Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárásáról, Ujhelyi István által a Facebookon írt bejegyzést osztanak tovább.
Ujhelyi bejelentése éppen ezért, úgy tűnik, a pártot is váratlanuk érhette, avagy nem volt még idejük erre felkészülni és reagálni, például arra, hogy mit gondolnak arról, hogy Ujhelyi egyértelművé tette, hogy nem MSZP-s politikusként is Európai parlamenti képviselő kíván maradni. Ujhelyi amúgy azt írta még levelében, hogy „Valami összeragaszthatatlanul eltört. A lelkiismeretem tiszta, mert rajtam nem múlt a változtatás. Nem egy alkalommal próbáltam felrázni a pártközösségünket az elmúlt években, a legutóbbi sokkoló mértékű választási vereség után már kíméletlen őszinteséggel vázoltam saját állapotunkat és vállaltam fel a Horn Gyula cölöpjeire építkező újjászületés rizikós, de – ma is állítom – egyetlen esélyt jelentő munkáját”.
Ujhelyi sajtónak elküldött nyilatkozatát az alábbiakban olvashatják:
„Nehéz búcsú
Valami összeragaszthatatlanul eltört. Nem gondoltam volna, hogy valaha is így lesz. Hogy ennyi sebet tud ejteni egy darabokra hulló kapcsolat nemcsak rajtam, de minden bizonnyal közösségem testén is. Hosszú idő tépelődése, belső vajúdása és gyászmunkája után írom most ezeket a sorokat.
Valami összeragaszthatatlanul eltört. Próbáltam fakírként létezni a szilánkokon, de egyszerűen nem megy tovább. Tízezerhatszáz-huszonhárom nap után elbúcsúzom a Magyar Szocialista Párttól. Igyekeztem legalább annyit visszaadni ennek a közösségnek az elmúlt évtizedekben, amennyit én tőle kaptam – hiszem, hogy ez sikerült. Tizennyolc évesen léptem az MSZP tagjai közé, az életem majd kétharmadában a második családom volt. Tagjainak és szavazóinak köszönhetem politikusi karrieremet, a mozgalomnak az örökké velünk maradó élményeimet. Mindezt soha nem fogom elfelejteni, hogyan is tehetném. Nem is tőlük köszönök el, hanem a mai MSZP mechanizmusaitól, szemellenzős jövőtlenségétől.
Valami összeragaszthatatlanul eltört. A lelkiismeretem tiszta, mert rajtam nem múlt a változtatás. Nem egy alkalommal próbáltam felrázni a pártközösségünket az elmúlt években, a legutóbbi sokkoló mértékű választási vereség után már kíméletlen őszinteséggel vázoltam saját állapotunkat és vállaltam fel a Horn Gyula cölöpjeire építkező újjászületés rizikós, de – ma is állítom – egyetlen esélyt jelentő munkáját. Hibáztam, amikor nyers őszinteséggel tartottam tükröt magunknak? Lehet. De nem a társadalmi munkás híveinket vagy a tagságot bántottam vele, hanem a hivatásos vezetőink érdekeit. A tőlem megszokott felfokozott érzelmek, az értékeinkhez való rendíthetetlen ragaszkodás és a maradék közösségünk csendes szétporladásától való féltés vezérelte javaslataimat. De végül be kellett lássam és el kellett fogadjam: sokadjára sem tudtam vele áttörni a belső megkövesedés falát. Helyette kivívtam vele néhányak intrikus haragját, ami szép lassan elfojtotta körülöttem a tiszta levegőt. Tudom, hogy sokan – például sikeres önkormányzati vezetőink – éreznek hasonlóképpen.
Valami összeragaszthatatlanul eltört. Akik most csalódnak bennem, elnézésüket és megértésüket kérve nyújtom feléjük baráti kezemet. Hosszú még az életünk a személyes sértettségek cipeléséhez. Közös küzdelmünk a szabad, demokratikus, európai Magyarországért egy csapatba vár továbbra is minket. A szociáldemokrácia képviselete és társadalmi erejének felvirágoztatása érdekében pedig könnyen lehet, hogy most különváló útjaink összefutnak majd még egy közös mozgalomban. A magyar nép boldogulása, a saját keresetéből vagy nyugdíjából megélni alig képes embertársaink képviselete, az egészségügy és az oktatás baloldali felemelése, Magyarország európai alapértékek mentén való modernizálása a történelmi kihívásunk. Ez mit sem változott. Ahogyan én sem.
Valami összeragaszthatatlanul eltört, de ez nem jelenti azt, hogy fel is adom a harcot. Politikus vagyok. Céljaim, terveim, hitem és erőm is van közös hazánk sorsának alakítására. A NER sem örök életű, nem marad végleg a nemzet nyakán élősködve. Folytatom az Európai Parlamentben megkezdett – és rangos intézmények által díjakkal elismert – munkámat, folytatom a magyar szociáldemokrata választók közösségének és érdekeinek kérlelhetetlen képviseletét, de immár szocialista párttagság nélkül. Tudom, hogy mostani döntésem akár azt is jelentheti majd: a következő európai parlamenti ciklusban már nem kapok lehetőséget erre a szolgálatra, de addig is mindenki számíthat a tőlem megszokott aktivitásra, harcos munkára. Párttagságomat elengedve építem tovább az Esély Magyar Szociáldemokrata Közösség civil hálózatát, folytatom küzdelmemet a magyar érdekekért Európában és az európai értékekért Magyarországon.
Valami összeragaszthatatlanul eltört. Kötszert lelki sebeimre majd európai szakmai munkám eredményei és a NER elleni küzdelmek biztosítanak. Családomként szeretett közösségemmel a szakítás fájdalmas, mégis meg kell tennem. Tüskéket nem hagyok, új sebeket nem nyitok, vissza nem lövök, egyszerűen lezárom ezt az időszakot. A viszontlátásra, tagtársaim!
Ez egy rendhagyó vasárnapi nyílt levél. Egyedüli a sorban. Ahogy 2014 óta minden héten, úgy ezután is rendületlenül kongatni fogom a harangokat. Mert szükség van rá.
dr. Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
S&D-frakció”
16.50 – Reagált az MSZP
Vasárnap délután, nem sokkal három óra előtt közleményt adott ki a Magyar Szocialista Párt. Az alábbiakat írták:
„Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Ujhelyi István az MSZP nevének sikertelen megváltoztatása, a visszavont népszavazási kezdeményezése és a feladott pártelnöki ambíciója után úgy döntött, kilép a Magyar Szocialista Pártból. Abból a közösségből, amelynek nemrég még azt ígérte, továbbra is aktív tagja lesz, és elszántan küzd a közös sikerekért.
Csalódva, de barátsággal gondolunk Ujhelyi Istvánra. Azonban – ahogy a mondás is tartja – a hosszú barátság alapja a pontos elszámolás. Arra kérjük Ujhelyi Istvánt, rendezze a szocialista párt felé az elmúlt években felhalmozott jelentős tartozását, egyben felszólítjuk, hogy adja vissza EP-képviselői mandátumát, amelyet a Magyar Szocialista Párttól kapott.
MSZP”
