Pécsi civilek villámgyorsan, egy nap alatt szerveztek flashmob-ot, tegnap estére, a pécsi Színház térre, a Pécsi Tankerület irodája elé, mint arról előzetesen szóltunk is. A kirúgott pedagógusok, illetve elsősorban az e hét elején, elbocsátott pécsi művészetis oktató mellett álltak ki. A villámcsődületen szimbolikusan lezárták a tankerületi hivatalt, és követelték Tölgyfa Gergely visszahelyezését. Több résztvevővel is beszéltünk, az elmondottak is azt az általános vélekedést erősítik meg, hogy régóta nagyon beteg, vagy nagy bajban van a magyar oktatási rendszer. Az is kiderült azonban a Szabad Európa és a Szabad Pécs közös riportjában, hogy Tölgyfa Gergely kirúgása többszörösen is szimbolikus lehet Pécsett, mert olyan oktatót bocsátottak el, akit nem csupán kedvelnek a tanítványai, hanem felnéznek rá, példaképnek tekintik, de támaszként is számíthattak rá. Az év ismétlése vagy pótlása, sőt a szak átmeneti megszűnése is rémképként él a diákokban.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Országos hír lett abból, hogy a hét elején, Pécsett is elbocsátottak egy tanárt, aki december 5-én polgári engedetlenségbe kezdett, öt másik, jelenleg még állásban lévő kollégájával együtt. Utóbbiak a hírt hallva kiadtak egy rövid nyilatkozatot, amelyben elítélik, ami történt, egyben egyenlő elbírálást kérnek, bejelentve, hogy nem hagyják abba, a történtek ellenére is folytatják az engedetlenséget. A Szabad Európának és a Szabad Pécsnek kedden, az elbocsátása napján nyilatkozó Tölgyfa Gergely azt mondta erről, hogy azért kezdtek december elején polgári engedetlenségbe, mert a pedagógusokra (is) vonatkozóan a sztrájktörvényt a Fidesz kilúgozta, gyakorlatilag nincs értelme sztrájkolni, annak eredeti formájának ma, Magyarországon a polgári engedetlenség felel meg leginkább. Éppen ezért volt érdekes részlete az év utolsó, a miniszterelnök által tartott kormányinfónak, hogy Orbán Viktor értetlenségét fejezte ki a pedagógusok polgári engedetlenségével kapcsolatban, arra utalva, hogy van lehetőség sztrájkolni, azzal nincs baj, az engedetlenkedőket azonban el kell bocsátani, nem is tehetnek nagyon mást.
Már említett korábbi cikkünkben leírtuk azt is, hogy a Pécsi Művészeti Gimnáziumban oktató Tölgyfa Gergelynek két nappal azt megelőzően mutatott ajtót a Pécsi Tankerület, hogy az idén szeptembertől élő, s még próbaidős munakszerződése automatikusan határozatlan idejűvé vált volna. Azaz az utolsó pillanatban vagy azt megelőzően tették ki, amikor még ezt indoklás nélkül meg tudták tenni. És nem is indokolták az elbocsátást, habár mindenki tudja, és erre maga, Orbán Viktor erősített rá: hogy az engedetlenség miatt bontotta fel a Pécsi Tankerület egyoldalúan a Tölgyfával kötött munkaszerződést.
Civilek a fentiek miatt érezték úgy, hogy valamit tenniük kell, kifejezni elégedetlenségüket a döntéssel szemben. Ugyanakkor mivel szombaton már ünnep van, arra nem volt idő, hogy bejelentést tegyenek a gyülekezési jog alapján, ezért döntöttek a mellett, hogy nem tüntetést szerveznek, hanem “csak” villámcsődületet. Amelyen mi is ott voltunk. Az eseményen nagyjából 80 fő vehetett részt, vagyis nem voltak sokan, de ennek oka inkább lehet a gyors szervezés, a közelgő ünnep, és az is, hogy az esemény előtt fél órával esni kezdett Pécsett. Sőt, aztán meg a végére már zuhogott, majd szakadt is, azaz akik elmentek, kitartóak és elszántak voltak.
„Azért vagyok itt, mert két gyerekem is van az oktatási rendszerben, és én magam is voltam tanár hosszú éveken keresztül, bár jó ideje nem tanítok. Tölgyfa Gergő személyes, jó barátom, rendezett is engem, egy nagyszerű előadást, a Csikket, még az Escargo Hajója egyik előadásaként” – mondta kérdésünkre a flashmobon megjelenő Fábián Gábor színész.
Elmesélte azt is, hogy annak idején a Pécsi Művészeti Gimnáziumban is volt óraadó, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként. És amiatt is fontosnak érezte, hogy részt vegyen a csütörtök esti pécsi flashmobon, mert már akkoriban is, amikor ő tanított, már akkor is vérlázító volt szerinte az, amilyen módon kommunikált velük a hatalom. „Tanárként én akkor, 2019 tavaszának végén, nyár elején a pécsi fideszes városvezetéssel kerültem konfliktusba, mert a tanév végén a hajléktalanságról szólt az egyik projektünk. Akkor fogadta el ugyanis a Fidesz-KDNP-kormány azt az Alaptörvény-módosítást, amellyel kimondták, hogy a közterületen tartózkodás büntethető. Mi viszont a diákokkal már a tanév elejétől, azaz az azt megelőző szeptembertől kezdve az egyik órán a hajléktalansággal foglalkoztunk, így amikor ez az embertelen módosítás megszületett, szerveztem Pécsett egy flashmobot a diákokkal. Hiszen velük egy tanéven át erről a témáról beszéltünk” – folytatta.
– És mi lett ennek a flashmobnak és az amiatt kialakult konfliktusnak a vége, vagy következménye – kérdeztük.
– A következő tanévre már nem kértek fel tanításra. Ez lett a vége. Ők azt követően nem sokkal, 2019 őszén itt, Pécsett megbuktak, én azonban abban a tanévben már nem taníthattam, és azóta sem tanítok. És nem is óhajtok soha többé tanítani, ameddig ez a fajta oktatási rendszer van, amelyben a tanárt alattvalónak kezelik, megfélemlítik és megalázzák. Biztos, hogy nem megyek vissza tanítani, inkább elhagyom az országot, ha nem lesz más választásom.
Az egyik tizedikes diák azt mondta, hogy ez már a második év volt, hogy tanította őket Tölgyfa Gergely. Nagyon sok minden át tudtak beszélni a tanárral, aki már tavaly is nagyon sok dolgon átsegítette őt személyesen is iránymutatásaival, tanácsaival. Most azonban nem tudják, hogy mi lesz velük, teljesen tanácstalanok, minden bizonytalan.
„Az a baj, hogy szerintem matektanárt sem találnának, ha keresnének, de drámatanárt meg főleg nem, úgyhogy most teljesen kilátástalan a helyzet” – mondt a 15 éves diák.
Ő annak idején azért ment a pécsi művészetibe, mert színész szeretett volna lenne, de most inkább a bábszínészet vonzza (megj.: Tölgyfa Gergely bábozással is foglalkozott az elmúlt években). Ők úgy tudták meg, hogy kirúgták Tölgyfa Gergelyt, hogy egy osztálytársa édesanyja írt nekik, aztán látták a cikket, ami erről szólt. A tanáraik engedetlenségéről azt mondta, hogy nagyon nagy űrt éreznek amiatt, hogy nincsenek, mégsem érzi, hogy őket, a diákokat cserbenhagyták volna a tanáraik, másrészről viszont nagyon örülnek neki, hogy kiállnak magukért és a jogaikért, arra azonban mérges, és amiatt végtelenül szomorú, hogy olyan a helyzet, hogy a tanáraiknak nagyjából ez az egyetlen lehetőségük, rá vannak kényszerítve az engedetlenségre, ha változást és jobb körülményeket akarnak.
Egy másik pécsi “műszis”, 15 éves diák még a társánál is jobban le volt törve és feldúlva. Ő azt mondta, rá nagyon nagy befolyással volt Tölgyfa Gergely, mert ő volt az a tanár, akivel nemcsak az órai ismeretekről, de bármi másról is lehetett beszélni, tanácsot kérni és nagyon sokan ki is kérték és mindig jó iránymutatást kaptak tőle. Nagyon nehéz egy ekkor támaszt, egy ilyen formátumú tanárt elveszíteni. Felvetettük, hogy mindemellett azt is meg kell jegyezni, hogy Tölgyfa és öt másik tanár már hetek óta nem tanított, december 5-e után az iskolába sem ment be. Azaz az elmúlt hetekben sem volt már tanáruk. Hogyan élték ezt meg? Mint mondta, ez valóban így van, és olyan tanárok mentek el, akik nagyon fontos szerepet játszottak az életükben. Emiatt az elmúlt hetek elképesztően nehezek voltak a számukra, sőt, kicsit depressziósak is, lelkileg ezt nekik nehéz volt kezelniük. Rengeteg lyukas órájuk volt. A lyukas óráknak a diákok persze tudnak örülni, nem is kicsit, de itt nem erről volt szó, hiszen nem egy-két alkalomról beszélünk. Abban a pár órában, amikor nem volt órájuk, de akkor is bent kellett lenniük az iskolában, folyamatosan pörgött az agyuk, cikáztak az információk, s ez így nagyon nehéz volt.
Az iskolában hivatalosan nem volt szó Tölgyfa kirúgásáról, mert igazából az utolsó tanítási nap előtt történt, de az egyik tanárukkal beszéltek erről, röviden elmondta, mi történt, de igazából csak a tényeket.
Egy harmadik, ugyancsak tizedikes diákkal is beszéltünk a flashmob után. Ő azért ment el az eseményre, mert fontos neki a tanára, és nagyon szeretné, ha még tanítaná. Azt hangsúlyozta, hogy nem is igazán szeretnék, ő semmiképpen sem, ha lenne új tanáruk Tölgyfa helyett, mert nem hiszi, hogy lehet pótolni. Arról hivatalosan ő nem tud semmit, hogy hogyan lesz egyrészt a helyettesítés, másrészt a félévzárás, és hogyan alakulhat ezek után majd az év. Számára is nagyon nehéz volt az elmúlt 2-3 hét.
Egy, a pécsi művészetibe járó diák édesanyjával is beszéltünk, aki elkísérte lányát a flashmobra. Ő attól is tart, és szerinte a diákok is, hogy Tölgyfa a sorban csak az első volt, és újabb elbocsátások jönnek, és mivel elsősorban a drámaszakon tanító oktatók az érintettek, a szak megszűnése, vagy átmeneti megszüntetése is veszélyt jelent.
Az, hogy évet kell ismételni, vagy ha nem is ismételni, hanem jövőre, a normál tanrend mellett utólagosan pótolni, és plusz idén esedékes, de elmaradó vizsgákra is felkészülni, az szerinte és a diákok szerint is majdnem biztos. Már így is maradtak el a középiskolában a dráma szakon vizsgák. Sőt, éppen azt követő napon lett volna öt vizsgájuk, amikor Tölgyfát kirúgták. Abból csak kettőt tartottak meg, de abban a lelkiállapotban, amibe kerültek a tanár kirúgása után kellett felmenniük a színpadra és teljesíteniük a diákoknak azon a két vizsgán, amelyet viszont megtartottak az év utolsó tanítási napján. Ők szülők kaptak tájékoztatást az iskola vezetésétől az elmúlt hetekben arról, hogy mi történik és mi történhet, de mivel nyilvánvalóan még van egy csomó bizonytalanság, ezek még nem biztos, és pláne nem kiforrott tervek. Ráadásul addigra már a diákok és a különböző közösségi médiás csoportokból a szülők is tudták az információk javát.
Az édesanya azt mondta, hogy ő is érintett Tölgyfáék és a tanárok problémájában, ha maga nem is iskolában tanító pedagógus, de hasonló állásban van. Szerinte azt nem értik meg, és itt elsősorban a hatalom embereire célzott, hogy végső soron a gyerekekkel szúrnak ki. Ő megérti a tanárok problémáit, és tudja, hogy a tiltakozásra vannak kényszerítve, de szülőként pedig aggódik, a saját gyermekéért és a többiekért is.
Arra hívta fel nagyon hangsúlyosan a figyelmet, hogy ebben az esetben ráadásul nem egy átlagos iskoláról, és nem átlagos diákokról, hanem egy művészeti gimnáziumról van szó, ahová fogékony, a művészetek iránt érdeklődő, nagyon érzékeny gyerekek járnak. Olyan tanulók, akik szívvel-lélekkel vannak jelen az iskolai hétköznapokban, s számukra egy ilyen helyzet, főleg, ami még következhet, töréssel is járhat, akár súlyos következménye is lehet. Ő maga is, mások is nagyon tartanak éppen az érzékeny fiatalok miatt attól, hogy mi lesz a gyerekeikkel, ha nem lesz erre a helyzetre megnyugtató megoldás.
Ez a cikk a “Szabad oldal” kezdeményezés részeként jelent meg, együttműködésben a Szabad Európával.
19? Lapot!
