Több tíz korrupció-gyanús ügyet talált 2019 ősze óta a pécsi önkormányzatot és önkormányzati cégeket átvilágító ügyvédcsapat. Az ügyek egy részében nyomozás indult, de többet már ejtett is a rendőrség. A Zsolnay-negyedben lévő Zsolnay-shop megnyitásával kapcsolatos ügyben azonban a rendőrség és az ügyészség szerint is bűncselekmény történt. Ez az ügy lépett most bírósági szakba.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Elszámoltatást ígért 2019-es kampányában Péterffy Attila, Pécs később megválasztott független polgármestere. Az ellenzéki összefogás győzelme után Pécsett szinte azonnal meg is kezdődött a többségi városi tulajdonban lévő cégek és az önkormányzat átvilágítása. A munka nem csak erre vonatkozott, de a közvéleményt elsősorban az érdekelte, hogy történhettek-e bűncselekmények, voltak-e korrupciós ügyek. És az, lesz-e következménye a feltételezett sikkasztásoknak, csalásoknak, hűtlen kezeléseknek.
Pécs élen jár az átvilágításban, de itt sem jutott odáig egy ügy sem, hogy bárkit elítéljenek. Több feljelentés született, több ügyben indult nyomozás, de ezek jó részét már lezárták, jellemzően bűncselekmény hiányában. Szerdán a Pécsi Járásbíróságon azonban egy olyan ügyben kezdődött per, amelyben az ügyészség szerint gazdasági csalás történt.
Feljelentés az átvilágítás után
A két vádlott egyike a többek közt a Zsolnay Kulturális Negyedet és a Kodály Központ hangverseny- és konferenciatermet is üzemeltető Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. korábbi gazdasági igazgatója. A másik vádlott egy magáncég vezetője. Azért váltak vádlottakká, mert a ZSÖK átvilágítása után a kulturális holding későbbi vezetése feljelentést tett. Szerintük ugyanis a ZSÖK szempontjából olyan előnytelen szerződést kötöttek, amely miatt gazdasági kár érte az önkormányzati céget. És a ZSÖK részéről szerintük a volt gazdasági vezetőt lehet (és kell) elővenni, mert ő volt a kulturális hondingnál ennek a szerződésnek a megkötésével és letárgyalásával megbízott személy.
A szerződést eleve előnytelennek ítélte a vádhatóság (is) a ZSÖK-re nézve, de a közhasznú nonprofit kulturális cégre amúgy is szigorú szabályok vonatkoznak, amennyiben új vállalkozásba kezdene. Ugyan belevághatnak új vállalkozásokba, üzletekbe, olyanokba is, amelyek nem képezik alapfeladataikat, nem részei a közhasznúként elismert tevékenységüknek, azonban ilyen típusúból önmagában veszteséges üzletet nem vihetnek, ez számukra tiltva van. Márpedig a valódi pénzbeli veszteség itt az ügyészi és a sértetti képviselői logika és matek szerint kézzelfogható. Sőt akár több is lehet, mint a perben feltüntetett kárösszeg.
Hűtlen kezelés vs. gazdasági csalás
A ZSÖK a feljelentést hűtlen kezelés gyanúja miatt tette, a rendőrség és az ügyészség szerint viszont gazdasági csalás történt. A bizonyíthatóságban és annak módjában a kettő közt van különbség, nagy általánosságban a hűtlen kezelést talán egyszerűbb bizonyítani. Abban már egyetértett az ügyészség és az átvilágító ügyvédek, hogy a bűncselekménnyel okozott kár mértéke kevesebb mint 20 millió forint. Nem százmilliókról van tehát szó, de ez az összeg sem kevés, főleg ha főként közpénzből működő cégnél tűnik el, ráadásul az ügy ezzel együtt is érdekes.
Háborúban álltak Páváék a porcelángyár tulajdonosaival
Az ügy látszólagos kiindulópontja 2018 ősze. A Zsolnay-negyedben ekkor nyílt meg az egyébként ma is üzemelő Zsolnay-shop. Más kérdés, hogy ma már, illetve 2020 tavaszát követően egészen más feltételek és kontraktusok alapján működik a Zsolnay-shop.
A perben mintegy 18 milliósra taksálják a 2018 októbere és 2020 tavasza közt keletkezett gazdasági kárt. Mint említettük, ez a feltételezett, illetve az ügyészség szerint teljesült kár azért keletkezett, mert a ZSÖK és a másodrendű vádlott magáncége részéről olyan együttműködési szerződést írtak alá, amelyben a ZSÖK nem járt jól, ellenben a magáncég mindeközben sok pénzt tudott keresni. És mivel a gazdasági csalás során igazából az a legfontosabb szempont, hogy a szerződéskötés pillanatában, illetve azt megelőzően mit lehetett tudni az ügyletről, a vádhatóság szerint a ZSÖK olyan szerződést kötött a magáncéggel, amelyben az a kimenetel, hogy a ZSÖK jár a legkevésbé jól, eleve, erős lehetőségként megvolt.
A bíróságon elhangzott az is, hogy az ügynek korábbi eredője is van, nem választható el teljesen attól, hogy a szerződéskötés és a Zsolnay-shop megnyitása előtt komoly feszültség, sőt egyfajta háború alakult ki a korábbi pécsi fideszes városvezetés, azaz Páva Zsolték és a Zsolnay-gyár tulajdonosai közt (lásd keretes írásunkat).
A Zsolnay nevet is bukhatták volna
Több mindent is le kellett emiatt tárgyalni az addigra már valamelyest enyhülő viszonyban a ZSÖK akkori vezetőjének és gazdasági igazgatójának. Többek között az a veszély is fennállt ugyanis, hogy a Zsolnay-gyár megvonja a Zsolnay név használatának jogát a Zsolnay Örökségkezelőtől, ami világraszóló botrány lett volna.
Nem szorosan kapcsolódott ehhez a tárgyalási-békülési folyamathoz az az egyeztetés és üzletkötés, amelynek a végén megnyílt a Zsolnay-shop, ugyanakkor a felek két részről, a ZSÖK és a porcelánmanufaktúra részéről is lényegében ugyanazok voltak.
Vigyék be a negyedbe a boltot
Az ötlet maga viszont, vagyis az hogy nyissanak Zsolnay-shopot a Zsolnay-negyedben, az akkori fideszes pécsi városvezetéstől, Páva Zsoltéktól jött. Pécsett két Zsolnay-bolt működött, mindkettő a Zsolnay-gyárhoz kötődően. A belvárosit a részben politikainak is minősíthető kérés és az egyezkedés nem érintette. Páva Zsolték annyit kértek, hogy a másik Zsolnay-bolt ne a korábbi helyén működjön (a gyárhoz és a negyedhez közel, de utóbbi falain kívül), hanem azt vigyék be a negyed területére. Presztízsből is, s hogy a látogatók vásárolhassanak Zsolnay-kerámiákat az egykori Zsolnay-gyár területén működő, a Zsolnay család nevét viselő kulturális negyedben.
Kérés, teljesítve
A feladatot vagy inkább kérést Páváék Vincze Balázs felé fogalmazták meg. Az addig elsősorban balettművészként és a Pécsi Balett korábbi vezetőjeként ismert férfi ekkor már a ZSÖK ügyvezetője volt. Ő viszont ezt a feladatot lényegében és operatív szinten a ZSÖK gazdasági vezetőjére testálta.
Mint az szerdán, a Pécsi Járásbíróságon, éppen az elsőrendű vádlott volt gazdasági vezető szájából elhangzott, Vincze egy egyeztetésen részt vett, azt követően azonban nem volt hajlandó leülni a Zsolnay-gyár tulajdonosaival, mondván azon a tárgyaláson szerinte érdemi megbeszélés nem történt, helyette a gyár tulajdonosai az akkori pécsi városvezetést szapulták, a manufaktúra tulajdonosaitól a korábbi sérelmeiket kellett hallgatniuk. Hogy mire számítottak vajon Vinczéék az előzményeket ismerve, illetve egy kétmilliárdos cég vezetőjétől a tárgyalások elhagyása megfelelő reakció-e, az persze külön kérdés.
A fővádlott szerint nincs ügy, főleg nem “egyszemélyes”
Már csak azért is, mert mindettől függetlenül Vincze Balázs volt és maradt is még egy ideig a ZSÖK vezetője, a szerződést neki is alá kellett írni, s amint azt a volt gazdasági igazgató ugyancsak elmondta a bíróságon, ő folyamatosan tájékoztatta is a Zsolnay-gyár vezetőivel és tulajdonosaival folytatott más megbeszélésekről, illetve a tervezett Zsolnay-shop megnyitásának ügyéről is a főnökét. A volt gazdasági vezető arról is beszélt, hogy ő a Zsolnay-shop megnyitásával kapcsolatos tárgyalásokba és belső egyeztetésekbe is bevonta a cég több szakemberét, akkori jogászát, a létesítményekért felelős igazgatót és a műszaki vezetőt is. Plusz tájékoztatta a tulajdonos, azaz Pécs városa vezetését is, konkrétan Őri László akkori alpolgármestert, mint a terület felelősét.
A volt gazdasági igazgató mindezeket azért mondta el, mert szerinte minden szabályosan és átláthatóan ment, ő lényegében egy kiadott feladatot végzett és hozott tető alá, s szerinte semmi szabálytalan nem történt, pláne nem bűncselekmény, vagyis álláspontja szerint nincs ügy. Szerinte azonban az is látszik mindezekből, hogy ha lenne is ügy, ő nem lehet azért a ZSÖK részéről egyszemélyi felelős.
A gazdasági vezető nem tartotta jó ötletnek
Szerinte a lehető legjobbat hozta ki ebből a helyzetből, amelyben voltak kényszermegoldások is. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy ha csak és kizárólag ő maga dönthetett volna, csak és kizárólag a Zsolnay-shop megnyitásáról kellett volna döntenie, akkor ő ezt nem vitte volna végig, önmagában az valóban kockázatos üzlet volt. A feladata azonban a kérés végrehajtása volt és a kockázatok csökkentése volt.
Alma és körte?
Illetve arra is hivatkozott, hogy voltak más olyan tevékenységek is, amelyek önmagukban nézve veszteséget termeltek, de fontosak voltak. A cég, azaz a ZSÖK pedig az ő gazdasági vezetése alatt mindvégig legalább nullszaldós vagy nyereséges volt, miközben egyre sűrűsödtek a feladataik, amiket a városvezetés a nyakukba tett, amik mindig plusz kiadással jártak együtt, de mindet elvégezték, és összességében nem voltak veszteségesek, jól gazdálkodtak.
Erre azonban a sértett, a ZSÖK jogi képviselője, dr. Ásvány Zsolt ügyvéd azt mondta a bíróságon, hogy a közhasznú feladatok, például a különböző fesztiválok vagy kiállítások termelhetnek veszteséget, egy ezek körébe nem sorolható új vállalkozás nem, a kettő nem összehasonlítható. Nem lehet arra hivatkozni, hogy pl. önmagában a fényfesztivál is veszteséges, mert az olyan kulturális rendezvény, amely a ZSÖK alapfeladata, egy lényegét tekintve egy porcelánbolt üzemeltetése azonban nem az. Márpedig a szaldó csak 2019-ben, azaz a vizsgált időszak egyetlen teljes évében 2 millió forint mínusz volt a ZSÖK szempontjából a Zsolnay-shop működtetése miatt.
Profitgarancia
De miért is keletkezett a veszteség? És hogyan is próbálta csökkenteni a veszteség kockázatát a volt gazdasági vezető? Ez utóbbira ugyanis többször is hivatkozott a közhelyesen maratoninak nevezhető, 3 és fél órás bírósági kihallgatásán. Vállalta ugyanis a vádlotti vallomástételt is, illetve a bíróság, az ügyészség, a sértetti képviselő és a védőügyvédek kérdéseire való válaszadást is.
Fontos tudni a fenti kérdések megválaszolásához, hogy a Zsolnay-gyár vezetése és tulajdonosai kijelentették, hogy hajlandóak együttműködni, vagyis bezárni a negyed falain kívül addig (évtizedek óta) működő boltot, és bevinni azt a negyedbe, hogy ezen túl ott és ne ők, hanem a ZSÖK árulja a porcelánokat. Cserébe azonban garanciát kértek arra, hogy a korábbiaknak megfelelő profitot az új helyen is elérik, vagy megkapják.
Márpedig az ő elmondásuk szerint a korábbi boltban évi 60-61 milliós forgalom mellett kb. 20 milliós profit keletkezett. Ehhez a profithoz ragaszkodtak, ez volt a feltételük azért,. ha teljesítik a városvezetés kérését. A ZSÖK pedig vállalta a teljesítést, vagyis azt, hogy az értékesítés valódi volumenétől, a későbbiekben, a működés során valójában realizált bevételektől függetlenül biztosítja a gyárnak a 20 milliós profitot. Vállalták úgy is, hogy a bíróságon a volt gazdasági vezető arról beszélt, hogy nem volt meggyőződve arról, hogy a Zsolnay-gyár által bemondott forgalom és profit reális volt, nem volt-e valamivel magasabb a tényleges számoknál.
Mindenesetre vállalták a profit biztosítását, amit két módon teljesíthettek. Vagy azzal, hogy sikerül annyi porcelánt eladniuk, amelynek a nagykereskedelmi listaára után fizetendő díj (a listaár 65%-a) eléri a 60-61 millió forintot. Avagy azzal, hogy amennyiben ez nem sikerül, kifizetik az elvárt profit különbözetét. A Zsolnay-gyárral kötött megállapodásban ezt hívták profitgaranciának.
Ugyanakkor a profitgarancia feltűnt egy másik szerződésben is, az ügyletbe bevontak ugyanis egy harmadik szereplőt is, aki vállalta, hogy a korábban a pécsi Uránvárosban működő, elsősorban ékszerek kereskedelmével és javításával, illetve készítésével foglalkozó üzletét beviszi a Zsolnay-negyedbe, az ott kialakítandó Zsolnay-shopba. Egy 100%-ban harmadik szereplőről, egy magáncégről van szó. Sőt, nem is az eredeti cégről, hanem egy, kifejezetten e megállapodás miatt, a ZSÖK-kel kötött együttműködési szerződés miatt létrehozott új cégre. Ennek a magáncégnek a vezetője lett a per másodrendű vádlottja.
És – mivel ők korábban porcelánokat is értékesítettek – az üzletileg azt is vállalták, vagy kikötötték, hogy a Zsolnay Örökségkezelőhöz tartozó porcelánárusítást úgymond felügyelik szakmailag. Ezért azonban szakmai felügyeleti díjat kapnak minden hónapban, pontos elszámolás szerint, amelynek alapját tulajdonképpen az képezi, hogy mennyi Zsolnay-porcelánt adott el a ZSÖK az előző hónapban a Zsolnay-shopban. Amelynek egy kisebb részében, egy légtérben ők működtetik az ékszeres vállalkozásukat, de közben segítik a Zsolnay-shop működését, üzletmenetét is, s benne azt, hogy teljesíteni lehessen a vállalt profitgaranciát. Sőt, ennél is többet vállaltak, azt egészen pontosan, hogy amennyiben a Zsolnay Örökségkezelő által vitt Zsolnay-shopban nem tudnak annyi porcelánt eladni, amennyiben minimum megállapodtak a manufaktúra tulajdonosaival, a hiányzó profitot a kis cég fogja kifizetni. A ZSÖK tehát vállalta az éves 20 millió forint profit biztosítását a gyárnak, a kis cég pedig azt, a ZSÖK-nek, hogy ha a tényleges forgalmon túl bele kell nyúlni a pénztárcájukba, akkor azt ők megfizetik a ZSÖK-nek.
Ördög, részletek
Ezt a megállapodást nevezte úgy a volt gazdasági igazgató, hogy ezen a ZSÖK nem bukhatott, és hogy ők nem azt nézték, hogy eleshetnek lehetséges profittól, hanem hogy nem lesz veszteségük. Az ördög azonban itt is a részletekben lakik, és mint kiderült, nem is egy olyan részlet volt, amelyben ördögök tanyázhattak. A vége ugyanis az lett a biznisznek, hogy a porcelánértékesítés nem érte el a megjelölt szintet, csupán kb. a felét ténylegesen, kevesebbet az elszámolás alapját képező listaárhoz képest, mert közben voltak akciós időszakok is, ezért a Zsolnay-gyárnak végül ki kellett fizetni a vállalt garantált profit elmaradt részét, annak kb. a felét, kicsit többet is, 11,5 millió forintot. A magáncég azonban egyelőre még mindig nem fizette ki azt az összeget a ZSÖK felé. Vita van ugyanis a ZSÖK új vezetése és a shopból azóta kitett magáncég között arról, hogy mennyit is kellene fizetnie a ZSÖK felé a projektcégnek. Nem hiszik el, de a magáncég szerint nem annyit, amennyit a ZSÖK végül kifizetett a Zsolnay-gyár felé, hanem jóval kevesebbet. Azt mondják ugyanis, hogy ők hajlandók fizetni és teljesíteni, de nekik egy, a szerződésben rögzített képlet alapján kell megfizetniük az elmaradt profitot, és az alapján jóval kevesebb összeg jön ki, mint amit a ZSÖK fizetett a Zsolnay-gyár felé, az viszont nem az ő dolguk, az a másik két cég közti ügylet és szerződés dolga. Nekik a képlet alapján van kötelezettségük. A sértett azonban úgy gondolja, hogy véletlenül vagy szándékosan, de el van rontva a képlet a szerződésben. Amit a ZSÖK nem csak azért tart biztosnak, mert nem annyit akarnak nekik fizetni, amennyi a Zsolnay-gyárnak megjárt, hanem mert különböző tetszőleges forgalmi adatokkal (Zsolnay-porcelán értékesítés adatai) kalkulálva teljesen nonszensz fizetendő összegek jönnek ki. A is céggel megkötött együttműködési szerződésben azonban szövegesen is le van írva, hogy miről is van szó, és hogyan is kell számolni, ami már megfelel a Zsolnay-gyár felé vállalt kötelezettségnek, de ebben vitatkoznak a felek. Olyannyira, hogy a büntetőper mellet polgári peres eljárások is folyamatban vannak az elszámolások miatt.
A kis cég ugyanis a biznisz megkötésekor fizetett 12 millió forintot a ZSÖK-nek, de a szerződés felmondása miatt szerintük ebből nekik visszajár. És szeretnék, ha az elszámolásba ez is belekerülne. A szerződésüket ugyanis végül az új városvezetés idején, 2020 tavaszán felmondták, noha kizárták a szerződés ZSÖK részéről történő egyoldalú felmondás lehetőségét. Csakhogy a szerződés határozatlan idejű, így a sértett, a ZSÖK azt mondja, hogy ebben az esetben ilyen kikötést nem is lehet tenni, ezért ez a része a szerződésnek semmis.
Szakmai felügyelet, szent korona, Roszatom
Nem csak emiatt, hanem önmagában is külön szót érdemel az úgynevezett szakmai felügyeleti díj, amit – mint említettük fentebb – a ZSÖK fizetett minden hónapban a magáncégnek. Nem kis összegekről van szó, összesen bruttó 18 millió forint körüli összeget kaptak, a volt gazdasági vezető regnálása alatt ez havi milliós összegm, akár annál jóval nagyobb összeg is volt. A ZSÖK ugyanis azt írta, le, hogy neki 6% jár meg a porcelánforgalmazásból a gyér felé történő levonások után megmaradó összegből. Persze az sokkal rosszabbul hangzik, hogy a magáncégnek kifizetik a profitjuk 94%-át. Szakmai felügyeleti díjként. Ami az elsőrendű vádlottat és a magáncég vezetőjét védő ügyvédek szerint egy összetett dolog, a szerződésben hosszasan sorolják, hogy ezért a magáncég vezetője milyen feladatokat vállalt, azaz nem a kifejezésen kell szerintük lovagolni, hanem ténylegesen a szerződés tartalmán, az ott vállaltak összessége adja meg azt, amiért megjár a magáncégnek a szakmai felügyeleti díj.
Az átvilágító ügyvédek és az ügyészség is azt mondja viszont, hogy lényegében nem járt valós teljesítéssel ez a feladat, kb. arról szólt, hogy a vállalkozás vezetője a boltban tartózkodott. Arra ugyanis, hogy ténylegesen bármiféle képzés, vagy mentorálás lett volna senki sem emlékszik, arra azonban igen, hogy az ékszerboltos hölgy figyelte az eladók munkáját, majd jelezte a gazdasági vezető felé azt, hogy ha valakit nem tart alkalmasnak a feladatra. Így pedig aztán személycserék is történtek a boltban. Igaz, végül az történt, hogy a 2018 őszén megnyitott boltba 2019 elejétől érkeztek olyanok, akik profik voltak Zsolnay-porcelánok értékesítésében, ezzel foglalkoztak korábban. Ami két kérdést is felvet. Hogy ha addig fizettek is, mégha olyan magas összeget is a magáncégnek, a szakmai iránymutatásért, akkor azt követően, hogy profikat hoztak, vajon miért utaltak később is milliókat, a helyett, hogy azt az összeget visszatartották volna (amire amúgy a forgalmi adatok és a szerződés alapján lett volna lehetőségük), és mondjuk közvetlenül a Zsolnay-gyárnak fizettek volna az elmaradt profitért. mert végül ki kellett fizetniük a Zsolnay felé 11,5 milliót, miközben kb. annyit utaltak még a magáncégnek, amely viszont nem fizette meg az elmaradt profitot, és annyit nem is hajlandó, amennyi a ZSÖK szerint kellene.
Arról, hogy hogyan lett a 6%-os és a 94 %-os megosztás, a ZSÖk volt gazdasági vezetője azt mondta, hogy közeledtek az álláspontok, és végül ebben állapodtak meg.
Csakhogy ezzel még korántsincs vége a külső, laikus szemnek a ZSÖK részéről teljesen nonszensznek tűnő üzletnek. Amit talán sejthet a volt gazdasági igazgató is, merthogy a bizniszüket dicsérve olyanokat is előhozott, hogy volt a shop-ban ingyenes szent korona másolat és koronázási ékszerek másolat kiállítás, különböző más programok és kiállításokra készült tematikus ékszerek is. Illetve, hogy a magáncégnek nagyon fontos, jó kapcsolatai voltak a gazdasági élet szereplőihez, amiket pro bono bevetett, segített is ezekkel a ZSÖK-nek. Nekik köszönhető szerinte például az is, hogy Pécsett, a Kodály Központban tartották meg a Roszatom éves szakmai konferenciáját, ami extra pénzt jelentett a ZSÖK-nek. A Roszatom szerinte Pécs helyett Budapestre, a CET-be ment volna máskülönben. Amúgy ez az a konferencia, ami eddig egyetlen alkalommal volt Oroszországon kívül, és éppen valóban Pécsett. Ennek azonban, ha így is volt, a Zsolnay-shop működtetéséhez és szerződéshez semmi köze nincs.
Rossz matek, órák
Annak már sokkal inkább, hogy a szakmai felügyeleti díj utalásáért sorolt, a bíróságon felolvasott tevékenységek többsége a laikusok számára úgy tűnik, hogy arról szól, hogy a magáncég működteti a vállalkozását, plusz azon túl valamiképpen segíti a porcelánárusítást. Mint írtuk, ez tényleges tanácsadásban nem vagy kevéssé valósult meg az elhangzottak alapján, aztán már semmi szükség nem lehetett rá. Persze a magáncég tulajdonosa, a per másodrendű vádlottja 40 éve foglalkozik jellemzően ékszerkereskedelemmel, -gyártással és -javítással, és porcelánokat is árult, de ami még elhangzott, hogy ő javasolta azt a bolt megnyitása előtt, hogy ne áruljanak órákat a boltban, mert a porcelán és az óra árusítása együtt csak zavart kelt a vásárlókban. Valójában azonban arról lehetett szó, amit egy tanúvallomás írt le, hogy Vincze Balázs azt mondhatta a Zsolnay tulajdonosainak, hogy az óráikat biztosan nem fogják a Zsolnay-negyedben árulni. A Zsolnay szír tulajdonosa, Bachar Najari ugyanis svájci állampolgár is, az órabizniszben érdekelt, egyrészt óraszámlap tervező a Budapesten építész diplomát szerzett férfi, másrészt órakereskedő, svájci órákkal kereskedik. És ő vetette fel, hogy a Zsolnay-shopban árusíthatnák az általuk forgalmazott órákat. Vincze azonban állítólag azért félt ettől a megoldástól, mert akkoriban volt egy órahamisítási ügy, ami kötődött a szír-svájci férfihoz, de nem a svájci órákra vonatkozóan, hanem olcsó, Kínából rendelt műanyag ajándékórák kapcsán.
A tárgyalás egyik csúcspontja egyértelműen az volt, amikor kiderült, hogy az amúgy sem kis összegű szakmai felügyeleti díjat ráadásul rosszul számolták ki, a számolás alapja más összeg volt mindvégig, így alkalomadtán, minden egyes hónapban jobban járt a magáncég, volt olyan, hogy kb.1,4 milliót utaltak, de csak kb. 1,2 millió járt volna, az eltérés több, mint 200 ezer forint volt. Erre a másodrendű vádlottat képviselő ügyvéd azt mondta, hogy erről tudnak, ez a polgári peres eljárásban is előjött már, valóban hibáztak, a különbséget természetesen hajlandók megfizetni, amennyiben a többi elszámolandóról meg tudnak állapodni. Itt azonban szerintük nem szándékos tévedés történt, nem csalfaság.
Az, hogy ezt a hibát hogy nem vették észre több, mint egy éven át, rejtély, ráadásul egy revizori jelentésben ezt annak készítője kiszúrta és szóvá is tette. A gazdasági igazgató erről ezt mondta, hogy megvan a pénzügyi utalás rendje, beérkeznek a számlák, ezt összevetik a teljesítésigazolásokkal és ha az alá van írva és stimmelnek a számok, akkor utalnak. Elhárította annak a felelősségét, hogy ő gazdasági igazgatóként ezért a tévedésért felelős lenne. Azt meg végképp nem fejtették meg tegnap, hogy hogyan lehet az, hogy a magáncégnek végül 2 millió forinttal többet utaltak el, mint a számlákon szereplő összeg.
Bérleti díj, üzletbérlés
Az ékszerbolt mindvégig, a szerződés felbontásáig működött, a nyitvatartás hat napján. Azt azonban lényegében egyszemélyben vitte a tulajdonosnő, ezért időnként a porcelánboltban dolgozók adták el az ékszereket rendőrségi tanúvallomások szerint. Az üzletben két kassza működött, az egyik a ZSÖK-é volt, a 100 négyzetméternél nagyobb porcelánbolti részen, ahol infopont is működött, és jegyeket is árultak, a kisebb részen pedig az ékszerbolt és -javítás. Ez utóbbi 16 négyzetméteres helyiség volt, amiért a vállalkozó havi nettó 1000 forint bérleti díjat fizetett négyzetméterenként, plusz nettó 8000 forint közös költséget. Ez kb. bruttó 30 ezer forint. Ugyanakkor fizetett 6%-ot a ZSÖK felé a saját forgalmából is. Csakhogy nem a bérleti díjon felül, hanem abba beleszámolva. Így fizetett állítólag átlagosan 50-70 ezer forint körüli összegeket. Ugyanakkor szűk két hónapon belül az általuk kiürített uránvárosi boltot bérbe vette a ZSÖK, ahol ugyancsak infopontot működtettek, ezért pedig a ZSÖK fizetett havi bruttó 57 ezer forintot.
Hogyan is?
Kérdés persze az is ezek után, hogyan került az ékszerkereskedő nő a Zsolnay-shopba? A válasz: személyes kapcsolaton keresztül. Az ő fia ugyanis már házon belül volt, kapott különféle műszaki és IT-megbízásokat a ZSÖK-től, ebből a fiú korábbi, e cikk szerzőjének tett kijelentése szerint volt olyan, amit teljesen ingyenesen fejlesztett le a ZSÖK-nek, például a kiállításokat virtuálisan segítő alkalmazást. Ő tehát már kapcsolatban állt a ZSÖK-kel, jóban volt a vezetéssel, és amikor ők megtudták, hogy a fiatalember anyja mivel is foglalkozik, és szóba került a shop megnyitása, azonnal benne gondolkodtak. Így tehát nem is volt semmiféle versenyeztetés, azt pedig a profitgarancia teljesítésétől való félelem miatt teljességgel kizárták, hogy a Zsolnay Örökségkezelő maga, egyedül kezdene bele a shop megnyitásába. Sőt, éppenhogy azt találták ki, hogy az infopont kialakításával és a jegyértékesítés egy részének odavitelével már meglévő dolgozókkal oldják meg a shop üzemeltetését, azaz nem kerül plusz pénzbe ez emberi erőforrás oldalon. Csakhogy egyrészt ez egy teljesen új és plusz feladat volt az eddigieken túl, ráadásul nem sokkal később mégiscsak fel kellett venni oda új embereket, ami éves szinten, 2019-ben majdnem 10 milliós kiadást jelentett. Természetesen ezt is a ZSÖK fizette.
A múzeutól ment át, kívülről vagy inkáb felülről érkezett
A bíróság előtt magát egyetemi végzettségűnek, középiskolai testnevelő tanárnak és közgazdásznak mondó volt ZSÖK-gazdasági igazgató korábban a pécsi Janus Pannonius Múzeum gazdasági vezetője volt. A pécsi múzeumokhoz az akkori szóbeszéd szerint felülről tették be a Budapestről érkezett férfit, akinek korábban hasonló intézménynél nem volt tapasztalata, de valóban dolgozott gazdasági és kereskedelmi vonalon, többek közt kazánkereskedésben is utazott, és barkácsáruházak beszállítója is volt.
A Janus Pannonius Múzeumból azonban távozott, vagy távozni kényszerült, többek közt azért, mert a korábbi pécsi utazó Leonardo Da Vinci-kiállítást ő erőltette és hozatta tető alá, de annak kapcsán több botrány is volt körülötte. A már kezdet kezdetén több oldalról is bírált Da Vinci-kiállításnak hatalmas nézőszámokat előlegezett meg, alátámasztandó ezzel vízióval azt, hogy miért is kell egy akkori pécsi viszonylatban elképesztően drága (220 milliós) kiállítást megrendezni. A bukta végül 100 milliós nagyságrendű volt, amit nem is tagadtak, de kommunikációs oldalról másodlagos bevételeket (éttermi költés, szállásdíjak, stb.) emlegetve igyekezték a bajt kisebbíteni. A legalább olyan problémás ügy emellett az volt, hogy a Da Vinci-kiállítás bezárása előtt nem sokkal, az addigra már a tárlat egyértelmű veszteségét úgy akarta csökkenteni a volt gazdasági vezető, hogy különféle akciókat talált ki a jegyértékesítéshez (elfekvő könyvek ajándékozása a jegyhez), ugyanakkor mindez nem felelt meg az adóhatóság által elvárt szabályoknak, amiért több millióra meg is büntették a múzeumot. Aztán a gazdasági vezető a jegyértékesítők nyakába akarta varrni a könyves ötletet, ami önmagában nonszensz volt.
Ahogyan persze lenni szokott, az állítólagos gazdasági szakember útja innen csak felfelé vezetett, egyrészt bevonták az azóta jobb létre szenderült egykori Pécsi Országos Színházi Találkozó szervezésébe, ő lett a szervező cég vezetője, illetve az évi mintegy 2 milliárd forintos költségvetésű Zsolnay Örökségkezelő gazdasági vezetőjének is megtették. Ezek a lépések pedig Pécsett tovább erősítették azt a pletykát, hogy a magát sokmindenben kipróbáló férfinak kifejezetten jó kapcsolatai vannak kormánypárti politikusokkal, akik közül főként Bánki Eriket emlegették. Ezt a kapcsolatot azonban hivatalosan nem erősítette meg senki.
Mi is volt az a pécsi Zsolnay-háború?
Páva Zsolték és Najariák közt azért romlott meg a viszony, mert a pécsi vezetés egy ellen-Zsolnay céget gründolt a 2010-es évek közepén, ahová átvitték a Zsolnay-gyár dolgozóinak többségét. Akik előzetesen arra panaszkodtak, hogy rossz körülmények közt dolgoznak. A Zsolnay-dolgozók tömeges felmondásának napján a város által megbízott ügyvédek segítettek a bajba jutott dolgozókat eligazítani, az ő tanácsukra rendkívüli felmondással éltek,. Azóta kiderült, hogy ez az érvelés nem állta meg a helyét, a dolgozók pedig nemcsak önként kiléptek a gyárból ahol évek, akár évtizedek óta dolgoztak, és mentek át egy azóta már megszűnt új céghez, aminek már a kezdet kezdetén látszott, hogy nincs jövője, de aztán a felmondás miatti következményeket is nekik kellett vállalniuk.
Ez a cikk a “Szabad oldal” kezdeményezés részeként jelent meg, együttműködésben a Szabad Európával.
19? Lapot!
