Hogyan lettem rasszista – ezzel a kérdéssel kezdi Balogh Robert újságíró, friss Facebook-bejegyzését. A Szabad Pécs munkatársáról egy korábbi, de szintén mai Facebook-bejegyzés szólt ugyanis, ami azóta nemcsak sok megosztást kapott, hanem több újság is foglalkozott vele. A poszt szerzője ugyanis egy itthon és nemzetközi porondon is ismert és elismert, rendkívül tehetséges színésznő, Farkas Franciska. A színésznő posztja egy majdnem egy héttel korábbi pécsi közönségtalálkozóról szól, amikor Franciska és Robert beszélgettek a pécsi Uránia moziban. Az a poszt a színésznő szemszögéből mutatja be, hogy mi történt. Az alábbiakban kollégánk is elmondja, az ő verzióját. A két történet közt van több különbség is. Fontos különbségek az ügy megítéléséhez. FRISSÍTVE!
A cikk a hirdetés után folytatódik
FRISSÍTÉS 12.40
Balogh Robert ma egy újabb posztban írt az ügyről, amiben bocsánatot kér, idézzük.
“A tegnapi posztom reakció volt Farkas Franciska eredeti posztjára.
A kialakult helyzet miatt szükségét éreztem, hogy még tegnap megszólaljak, kizárólag Franciska posztjában írtakra reagálva.
Egy dolgot viszont szeretnék még elmondani, és ez sokkal fontosabb, ezért is kívántam ezt külön posztban megírni.
Senkit nem volt szándékom megbántani.
Sem Franciskát, sem a közönséget.
Senkit.
Hibáztam, több ponton is, elkéstem, és emiatt nem láttam a filmet a beszélgetés előtt. Szándékom ellenére megbánthattam Franciskát, és azokat, akik a nézőtéren ültek azon az estén. A legjobb szándékom ellenére sem sikerült normális keretek közé terelni a beszélgetést. Újra megismétlem, hogy sem aznap este, sem máskor sem állt szándékomban a kérdéseimmel megbántani senkit.
Aki bántva érzi magát, attól elnézést kérek.
Ez az este miatt kialakult vita tőlem teljesen idegen, teljesen ellentétes azzal, ahogyan élek, ahogyan gondolkozom a világról, és amit – reményeim szerint – eddig következetesen képviseltem mind magánemberként, mind íróként, mind újságíróként, színházcsinálóként, vagy éppen hasonló beszélgetések és közönségtalálkozók moderátoraként.
Részemről az ügyet lezártnak tekintem.”
Tegnap írtuk
Disclaimer: Elöljáróban pár dolgot megjegyzésként el kell mondanom a Szabad Pécs felelős szerkesztőjeként. Sajnos azon az estén nem voltam jelen a moziban, habár terveztem, hogy megnézem a filmet és kollégám beszélgetését is (mégha őt korábbi moderátori szerepei miatt hívták meg kérdezőnek, és nem azért, mert időközben a Szabad Pécshez szerződött), de személyesen nem láttam, nem hallottam a beszélgetést. Sajnos felvétel nem készült az estről, így amit tudok, elsősorban Franciskától és Roberttől tudom. Franciskával ma, nem sokkal a posztja közlése után beszéltem telefonon. Igyekeztem elérni, hogy üljünk le és beszéljünk, mert biztos voltam abban, hogy két nagyszerű és tehetséges ember kommunikációjában valami nagyon súlyosan félrement. Franciska ettől végül elzárkózott, a döntését tiszteletben tartjuk.
Robit régóta ismerem és nagyon kedvelem, nagyon jó embernek tartom, mélyen humánusnak és érzékenynek, akitől a legmesszebbmenőkig távol áll bármiféle megkülönböztetés vagy megbélyegzés szándéka, és biztosan a lehető legtávolabb áll tőle a rasszista beszéd. Ezzel együtt is kértem, hogy mondja el, mi történt az ő verziója szerint, mert sajnos van, hogy elég csak egy félreérthető vagy szerencsétlen kérdés, sőt akár csak egy rossz hangsúly is, és teljesen rossz mederben folyik tovább egy beszélgetés. Aztán amiatt, amit elmondott, arra jutottunk, hogy erről önmagában is, pláne a kialakult helyzet miatt írni kell. Az ő Facebook-posztja részben emiatt született.
Akik elolvassák mindkét írást, láthatják, hogy a két történet csak kevés ponton egyezik, több ponton eltér, de a különbségek nagyon fontosak, nagyon másként lehet megítélni az esetet csak az egyik vagy a másik posztot és verziót olvasva. Abban is biztos vagyok, hogy hogy Farkas Franciska a saját posztját azért írta, mert megbántva és sértve érezte magát akkor és ott és később is, és azért írta így, mert valóban így szűrte le azt, ami történt. Akkor is, ha ő az, aki nem pontosan idéz. És abban is biztos vagyok, sajnos, hogy mindebben annak is szerepe lehet, amit Franciska korábban átélt, és ami minden bizonnyal nyomokat hagyott, benne is, és bárki másban is, aki hasonlót élt át. Franciska többször is beszélt arról nyilvánosan, hogy milyen nehéz út vezetetett el odáig, ahol most tart és ahol most van. Emiatt mélységesen szomorú vagyok és dühöt érzek, és nemcsak az olyan tehetséges és érzékeny emberekkel nem szabadna ilyeneknek történnie ebben az országban és máshol sem, hanem senki mással sem, sehol másutt sem. Mi az eddigiekben is, a jövőben is ezért harcolunk a magunk eszközeivel, és tenni kívánunk bárminemű megkülönböztetés ellen, nem táplálni azt. Végül azzal együtt, hogy Robi posztjának szövegét szó szerint közöljük, hogy lássák ezt az oldalt is, és én magam kiállok mellette a fentiek miatt is, úgy érzem, bocsánatot kell kérni, igen, nekem is, Franciskától is. Bocsánat!
Farkas Franciska Facebook-posztja ITT érhető el.
Balogh Robert Facebook-posztjának szövege
“Hogyan lettem rasszista?
A mai nap lerasszistáztak. Hát, nem is tudom. Kezdjük az elején.
Felkértek egy filmbemutató levezetésére, elvállaltam.
Kértem, hogy megnézhessem online a kópiát, nem kaptam rá lehetőséget.
Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot egy közösségi oldalon a színésznővel, nem reagált a megkeresésemre.
Épp az egyik filmjét néztem – abban a hiszemben, hogy másnap lesz a filmbemutató –, amikor csörgött a telefon, hogy hol vagyok. Zakót húztam és kocsiba vágtam magam, és rohantam, hogy mentsem a menthetőt, a lehető legkevesebbet késsek, és bár a filmet sajnos már nem tudtam megnézni, legalább a színésznőt és a közönséget ne várassam még tovább.
Amikor beléptem a moziterembe, már a színpadon beszélt a színésznő. Ő is mentette a menthetőt, és ezzel mentett engem is, a későt, aki eltévesztette a napot. És aki emiatt nagyon restellte magát.
Egymaga ült a közönségével szemben, egymásra hangolódtak, jó hangulatba csöppentem bele.
De akkor, ott, én már egy drámába csöppentem, méghozzá olyan szerepben, amikor hiába kértem elnézést – hisz szégyelltem a késést, nem szokásom, éhen is haltam volna, ha ez többször megesik –, attól még én maradtam a rosszfiú.
Még lihegve a rohanástól álltam neki a munkámnak, és kérdeztem.
De még ennek előtte a színésznő, Farkas Franciska pár mondatban vázolta, hogy eddig már beszélt az új filmjéről, hogy hány évig forgatták, hogy milyen szerepe volt…
Ebből azt szűrtem le, hogy ideje róla beszélni. Mivel több helyen kihangsúlyozta, hogy nemcsak színésznő, hanem modell, drámatanár, szociális munkás, megkérdeztem, hogy melyik is igazán.
Ebből ő a mai facebook-os posztja szerint ezt értette vagy hallotta ki: „az első kérdése az volt, színésznőnek tartom-e magam”.
De nem ez volt a kérdésem! És nagyon is számít a különbség. Ég és föld. Franciskának azt vetettem fel, hogy lehet róla tudni, olvasni, hogy sok mindent csinál, ezért adja magát a kérdés, hogy mi az identitása, a színésznő-e vagy fontosabb más tevékenysége. Ez engem, mint írót, mint újságírót, mint filmeket, színházat szerető és arról rendszeresen író embert kifejezetten érdeklő kérdés, és nyilván azt reméltem, hogy másokat is érdekel.
Ő viszont azt írta, hogy én sértegetem. Ami nyilvánvalóan nem állt sem most, sem soha előtte szándékomban. Beszélgetni szerettem volna vele.
A kérdéseimmel később még inkább csak irányokat vázoltam fel, nagy részben olyanokat ráadásul, amikhez hasonlókat korábbi nyilatkozatokban olvastam tőle, azt is remélve, hogy olyan témákat érintünk, amikről szívesen beszél, mert sokszor előkerültek.
Arra nem számítottam, hogy minden egyes kérdésemből sértődés támad. Már ott a színpadon. A színésznő jól látható mimikájából, a kérdéseim közbeni félhangos reakcióiból azt éreztem, hogy semmi sem tetszik neki, amit kérdezek. Félreértés ne essék, nem sértegettem, nem támadtam, természetesen ilyen nem állt szándékomban, és a kérdések sem voltak támadók, pláne nem sértők, szándék szintjén egészen biztosan nem.
Azt természetesen nem tagadom el, nem is tehetem, és nem is tenném, hogy ő ezt akkor, vagy később (maga az esemény majdnem egy hete volt már) hogyan élte meg. Én csak azt érzékeltem, hogy láthatóan, és a közönség számára is közvetítve ezt, nem szívesen válaszol a kérdéseimre, ezért is igyekeztem vagy másképp feltenni nagyjából ugyanazt, vagy más irányba menni.
Farkas Franciska szabadon ironizált azon, amit mondok, már a kérdés közben közbevágott, vagy éppen minősített. A beszélgetés közbeni színpadi viszonyt talán érzékelteti, hogy egy általa kedvelt, vagy leginkább kedvelt filmről kérdezve is mellélőttem. Azzal is baja volt, amikor különböző formában arra kérdeztem rá, hogy a származása miatt érte-e sérelem a pályája során. Sértődés volt a reakció erre is.
Két-három kérdés volt csupán, amikor olyan mederben zajlott a párbeszéd, ami egy ilyen jellegű beszélgetésen megszokott. A többi esetben vagy nem kaptam választ, vagy ironizálást, sőt becsmérlő ironizálást.
Bevallom, már a második kérdésemre kapott reakció után azt éreztem, hogy az lenne a helyes, ha felállnék a székemből és kisétálnék, magánemberként ezt tettem volna. De itt kérdező voltam, és már a késéssel éppen eleget várattam a közönséget, és mint kiderült hoztam magam azzal leküzdhetetlen hátrányba.
„De a végén már olyan szinten volt bántó Róbert, a moderátor, hogy a nézők felálltak és elkezdtek bekiabálni és lelállították az egészet” – írta Franciska a Facebookon.
Valóban volt egy ember, aki felállt és a nézőtérről bekiabált. Szerette volna megtudni, meddig tart még a beszélgetés, mert öt perc múlva el kell indulniuk a gandhis diákoknak a buszhoz.
Fontos dolog, és sokat megmutat számomra, abból, hogy kerekedett ekkora vihar ebből a beszélgetésből, hogy Farkas Franciska felrója nekem ezt a kérdés, hogy “Miért akarsz kilépni, a svájci kurva szerepkörből?” Holott ezt először ő mondta ki, és én visszautaltam a gondolatára, és ez a mondat sem pontosan így hangzott el, arról nem is beszélve, hogy minden kérdés a kontextusában érvényes, nem kiragadva abból.
„Balogh Róbert bejelölt ismerősnek, pedig a végén már büdös cigányozás ment…nemértem…ő az.”
Én voltam már életemben büdös zsidó, büdös sváb és büdös cigány is. Egy biztos, fogalmam sincs, mire utal itt, vagy mit és kit idéz, mert én ilyet nem mondtam. Az igaz, hogy bejelöltem Franciskát, de mint fent már írtam, nem később, hanem még a beszélgetés előtt napokkal, hogy felvegyük egymással a kapcsolatot.
A beszélgetés után még röviden beszéltünk Franciskával, jeleztem, hogy szeretnék leülni vele még egy alkalommal, hogy akár egy interjút készítsünk a filmről. Erre ő előbb igent mondott, majd hangosan gondolkodva tovább szőtte a saját véleményét arról, hogy én mit gondolok róla, s azt mondta némileg indulatosabban, hogy nem akar interjút. Ezt tudomásul vettem.
Öt nap múltán az erdőben sétáltam a gyerekeimmel, amikor elkezdtek érkezni a felháborodott és a támogató levelek. Hát, így lettem én rasszista. Több országos lap is átvette Farkas Franciska bejegyzését. Ömlenek a bántó és támogató üzenetek:
„A büdös kurva anyádat! Nagyon szerencsés vagy, hogy nem voltam ott Pécsen! Mindketten a híradóban lennénk! Te szerencsétlen köcsög…..”
Vagy „Szia Robi! Én nem tudom, mi ez az őrület, de egészen elképesztő! Nem sok nálad nyitottabb, korrektebb embert ismerek. Veled vagyok! Vigyázz magadra!”
Szóval, ha én vagyok Magyarországon a legnagyobb rasszista, akkor itt nagyon jó világ van! Köszönöm a figyelmet!
Balogh Robert”
Frissítés – 2023. október 31. 16.50 – Farkas Franciska hétfői eredeti, fentebb linkelt posztjának teljes szövege
“Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, megosztom. A pécsi közönségtalálkozón, a film után késve érkezett Balogh Róbert író, aki moderálta a beszélgetést. Mondanom sem kell,hogy mivel 20 percet késett a kérdező, egyedül ültem a színpadon és kezdtem beszélgetni a nézőkkel.
Mire megjött Róbert, már elkezdtem beszélgetni a közönséggel, hogy ne menjenek el és haladjunk a programmal. A moderátor csak ekkor kezdett igazán bele a műsorába, szóval miután elvétette a közönségtalálkozó napját, a filmet nem látta, késve érkezett, az első kérdése az volt, színésznőnek tartom-e magam. Ezek után folyamatosan sértegetett és lenézve, lesajnálva provokált és bántott folyamatosan, például olyan kérdésekkel, hogy
“Téged a magyar emberek elfogadnak?”
vagy hogy
“Miért akarsz kilépni, a svájci kurva szerepkörből?”
Rasszista, rosszindulatú és korlátolt volt az összes megszólalása,én bírtam egy darabig, mert a gandhis diákok is részt vettek az eseményen, és azt akartam lássák,hogyan kell türelmesen,nyitottan és intelligensen reagálni egy teljesen egyérteműen rasszista és kirekesztő szituációban. De a végén már olyan szinten volt bántó Róbert, a moderátor, hogy a nézők felálltak és elkezdtek bekiabálni és lelállították az egészet.
Az Kultik Pécs – Uránia mozi vezetősége elnézést kért tőlem és kijelentették, hogy elhatárolódnak Balogh Róbertől.
Kirúgták és nem áll szándékukban újra együtt dolgozni az íróval.
Számomra azért volt ez nagyon érdekes, mert sajnos nem sokszor történt meg, hogy egy emberként álltak ki mellettem, vagy akárki mellett, egy egyértelműen igazságtalan helyzetben, de ez az eset megmutatta, hogy bár vannak még korlátolt újságírók, akik moderálni merészelnek, de vannak bátor emberek, akik képesek kiállni és összefogni,akiknek az igazságérzetük még a helyén van!!
NAGYON KÖSZÖNÖM MINDNKINEK, AKI KIÁLLT ÉRTEM!! Elfogadom az Kultik Pécs – Uránia mozi bocsánatkérését!
Balogh Róbert bejelölt ismerősnek, pedig a végén már büdös cigányozás ment…nemértem…ő az.
Köszönöm a figyelmet!
Lendületes hetet kívánok! Mellékszereplők – Sopsits Árpád filmje a mozikban!”
19? Lapot!
