Az emlő-, méh-, hasnyálmirigy- és prosztatarákot gyakran örökletes génhiba okozza. A pécsi egyetem klinikai központjában 17 éve indult az a program, amivel az ilyen típusú rákokat meg tudják előzni, illetve, ha a daganat mégis kialakul, akkor a sűrűbb szűrésnek köszönhetően idejében feltárják ezt az elváltozást, s így képesek meggyógyítani a beteget.
A cikk a hirdetés után folytatódik
– A nagyobb lányom kilencéves volt, a kisebbik hat. Az volt a fő célom, hogy felneveljem őket. Minden más mellékes volt…
Így magyarázza a 43 esztendős Szentpáli Andrea, hogy hét évvel ezelőtt miért távolíttatta el mindkét mellét. A családjával a Pécs melletti Szemely községben élő, mutatós, kisportolt testű asszony egy rákmegelőző program pácienseként döntött a műtét mellett. Andrea azt követően került a programba, hogy édesanyjáról kiderült: előrehaladott petefészekrákja van. Andrea édesanyja 50 éves volt akkor, az asszonyt megműtötték, kapott sugarat és kemoterápiát, ám addigra a daganat szétszóródott a testében, és a betegség két és fél évvel később legyőzte őt.
Andrea a fentiek okán került be a már említett prevenciós programba. Az asszonynak elmondták, hogy az ő esetében érdemes lenne elvégezni egy génvizsgálatot. Vannak ugyanis olyan daganatok, amelyek egy örökletes génhiba következményei. Ha a génmutáció nála kimutatható, akkor indokolt, hogy sűrűbben járjon rákszűrésre. Andrea kérte, hogy végezzék el rajta ezt a génvizsgálatot. (A kontrollt az is indokolta, hogy Andrea anyai nagyanyjával – 62 évesen – áttétes emlőrák végzett.) A vizsgálat Andrea esetében kimutatta a rák kockázatát nagyban növelő génmutációt. Hogy az akkor 30 éves Andrea mivel szembesült, azt ma ekképp foglalja össze:
– Azt mondták, ez a génmutáció az esetemben 90 százalékra növeli az emlőrák és 50-60 százalékra a petefészekrák esélyét. Viszont lényegesen nagyobb esélyem van a túlélésre, ha 10-15 éven belül eltávolítják a mellemet, a méhemet és a petefészkemet.
Szentpáli Andrea 36 évesen esett át a melleltávolító műtéten, és négy évvel később kivetette a méhét és a petefészkét. A rendőrség gazdaságvédelmi osztályán nyomozóként dolgozó asszony nem avat be a műtéteket megelőző gyötrődéseibe, az operációk következményeibe, nem sajnáltatja magát, s mindig visszatér oda, hogy a lányaival remélt közös jövő ösztönözte őt.
A fentiek ellenére 2021 februárjában egy csaknem kétcentis daganatot találtak Andrea mellében. Tudni kell, hogy a mellamputáció után is marad annyi emlőállomány, amennyi elegendő lehet ahhoz, hogy elinduljon a rákképződés. Mivel Andrea – a megelőző program miatt – félévente szűrésre járt, a daganatot időben diagnosztizálták és eltávolították. Az asszony az operáció után kapott sugár- és gyógyszeres kezelést, s egy év elteltével maradéktalanul felépült, és visszaállt dolgozni.
Amikor arról kérdezem Andreát, hogy vajon ő ösztönzi-e majd lányait a génvizsgálat elvégzésére, így felel:
– Ők pontosan tisztában vannak a helyzettel, felnőttként nekik kell majd eldönteniük, hogy szükségük van-e a génvizsgálatra. Nem fogom őket rábeszélni. Bármiképp is döntenek, nagy terhet vállalnak. Mert az is nagy teher, ha nem mennek el a génvizsgálatra, és bizonytalanságban maradnak, és az is, ha elmennek, és az kimutatja, hogy örökölték a génmutációt, így mindig nyomasztja majd őket a betegségtől való félelem. Van rá esély, hogy követik a példámat, de lehet, hogy más utat választanak. Arra viszont ösztönzöm őket, hogy járjanak el a szűrésekre.
A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában 17 éve startolt az a program, ami arra szolgál, hogy megkeressék azokat, akik rákot okozó hibás gént örököltek, és őket vonják be olyan sűrű szűrővizsgálatba, aminek révén a rosszindulatú daganatok a kezdeti stádiumban kimutathatók és jó eséllyel legyőzhetők. Dr. Bércesi Éva, az egyetem Onkogenetikai Tanácsadó és Családszűrő Központjának főorvosa így beszél arról, hogy kik kerülnek bele a rákmegelőző programba:
– Ha valaki fiatalon lesz például emlő-, petefészek- hasnyálmirigy vagy prosztatarákos, akkor gondolni kell arra, hogy az elváltozást egy örökletes génhiba okozza. Ezért ilyenkor megkérdezzük a beteget, hogy a családban volt-e rosszindulatú daganat. Ha igen, akkor felajánljuk, hogy elküldjük génvizsgálatra, és azzal megállapítható, hogy az illetőnél van-e olyan génmutáció, ami miatt nála a rák kialakulásának a kockázata lényegesen nagyobb, mint az átlagnépesség esetében. Amennyiben ez a génhiba kimutatható, akkor a páciens – ha igényli – bekerül ebbe a programba, és az ő esetében sűrűbben, általában félévente végzünk rákszűrést.
Ezeket a vizsgálatokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, vagyis a NEAK finanszírozza. Azt is felajánlják a betegeknek, hogy közeli rokonaik (így a szülők, gyermekek, testvérek, nagynénik, nagybácsik) esetében is elvégzik az örökletes génhiba feltárására szolgáló vizsgálatot, s ha a kontroll náluk is igazolja a mutációt, akkor ők is jogosultak a sűrűbb rákszűrésre, még ha addig náluk nem is alakult ki daganat. Jelenleg több mint 400 család hozzávetőleg ezer tagja vesz részt ebben a programban. Ugyanakkor nagyon sokan, bár az örökletes tényezők alapján indokolt lenne, hogy kérjék a génvizsgálatot, nem élnek ezzel a lehetőséggel, s így a sűrűbb szűréssel sem. Ennek vélhető okáról Bércesi Éva ennyit mond:
– Az általunk feltárt veszélyeztetettek nagyjából ötöde kéri a génvizsgálatot. Sokan talán azért nem kérik, mert, ha kiderülne, hogy a génhiba náluk is megvan, akkor úgy éreznék, állandóan felettük lóg Damoklész kardja, s nem akarnak együtt élni az ebből adódó félelemmel. De olyan is van, akin elvégezték a génvizsgálatot, és egyértelmű volt, hogy örökölte a génhibát, mégse kérte a sűrűbb rákszűrést. Ez valamiféle önvédő mechanizmus, az illető úgy gondolja, hogy ha eltagadja a veszélyt, akkor az nem is létezik.
A családszűrő központ munkáját egyébként pszichológusok is segítik, de akik elutasítják a részvételt a programban, azok nem igénylik az ő közreműködésüket sem. Bércesi Éva úgy látja: Magyarországon tartja magát az az alaptalan vélekedés, hogy aki pszichológushoz fordul, az bolond, s mivel félnek a bolond stigmától, inkább nem kérnek lelki támaszt a szakemberektől.
Amúgy a génvizsgálat a páciens számára nem több, mint egy szokásos vérvétel, s nem jár annál több fájdalommal, kellemetlenséggel. Ezt a vizsgálatot a PTE Genetikai Intézetében végzik, s azt később nem kell megismételni, hisz a genetikánk nem változik az idő múlásával.
A Pécsett bevált modellben az a nagyszerű, hogy azok az emberek, akik nem betegek, de génhibájuk okán a rák fokozott veszélyt jelent számukra, belekerülnek egy programba, s ennek köszönhetően abban a stádiumban tudják kiszűrni esetükben a daganatot, amikor ők még 100 százalékos biztonsággal meggyógyíthatók. A program nélkül ezek az emberek nem mennének el az onkológushoz, mivel még nincs daganatuk, illetve már csak akkor mennének, amikor súlyosak a tüneteik, és talán már menthetetlenek.
Amikor nincs méltányosság
Miután Szentpáli Andrea mellét eltávolították, az asszony átesett egy mellhelyreállító műtéten. Ezt a beavatkozást az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a NEAK jogelődje) nem finanszírozta, ezért a műtét költségét az asszony fizette. Az OEP az esetben állta volna a plasztikai műtét árát, ha Andrea mellét a már kialakult daganat miatt távolították volna el. A prevenciós műtét esetében a jogszabályok ezt nem tehetik lehetővé. Az asszony ezt igazságtalannak gondolja, s így érvel: „jelenleg például az a nő is jogosult plasztikai műtétre, akinek aszimmetrikus a melle, mivel ez az állapot neki lelki válságot okoz, aki viszont azért távolíttatja el a mellét, mert a genetikai vizsgálat szerint csaknem biztos, hogy később emlőrákos lesz, az nem jogosult az államilag támogatott plasztikai műtétre. Pedig az eltávolító műtétről hozott döntést is komoly lelki válság előzi meg, szórakozásból senki nem kér ilyen operációt.
Financiális szempontból is érthetetlen az egészségbiztosító álláspontja, teszi hozzá Szentpáli Andrea, hisz, ha valakinek már akkor távolítják el a mellét, amikor kialakult a daganat, az lényegesen több pénzbe kerül az egészségbiztosítónak, olyankor fizetni kell az operáció mellett a 8-12 hónapig tartó kemoterápiát és sugárkezelést, és a rákbetegségtől szenvedő sokkal hosszabb ideig marad táppénzen, mint az, akinek megelőző műtétje volt. Mindezt Andrea többször is leírta annak idején az OEP-nek, ám a törvényre hivatkozva elutasították. Bár méltányosságból hozhattak volna más döntést, nem tették.
Anyai unszolásra
A közelmúltban a pécsi egyetem televíziója, az UnivTv filmet készített a programról, s abban megszólaltak olyanok, akik örökölt génhiba miatt többször is átestek rákműtéten. Az ő esetükben a sűrűbb szűrésnek köszönhetően mindig idejében felfedezték a daganatot. Egy középkorú férfi elmondta, hogy apjával és nővérével is 43 évesen végzett a rák. A férfi anyja is átesett rákműtéten, s ezek után a riportalany anyai unszolásra 43 évesen jelentkezett a pécsi onkogenetikai tanácsadónál. Az ő vastagbelén azonnal felfedeztek és eltávolítottak olyan polipokat, amelyek két évvel utóbb akár halálosak lehettek volna. Pár évvel később a férfi mindkét veséjén daganatot találtak. A szűrésnek köszönhetően idejében elvégzett műtét óta a férfi egészséges. Egy középkorú asszony arról beszélt, hogy 32 évesen a másfél éves gyermekét tartotta a kezében, amikor kiderült: mellrákja van. A műtét sikerült, ám az emlőrák még kétszer kiújult, s ezek után döntött úgy, hogy – mivel az ő esetében is feltárták a daganatképződés kockázatát fokozó génmutációt – inkább eltávolíttatja mindkét mellét. „Az, hogy én nevelhetem a gyermekemet sokkal fontosabb annál, hogy hány heg van rajtam”m – mondta a videóban az asszony, belenyugvó mosollyal.
