Több mint hat éve hallgat a pécsi dzsámi harangja. Pedig a katolikus templomként szolgáló török épület mobil harangtornyának működése – amellett, hogy kedvelték a pécsiek – egyedi idegenforgalmi attrakció volt. A torony megjavítására adományokat várnak, ám eddig hiába…
A cikk a hirdetés után folytatódik
2004 szeptemberében szólalt meg először Pécs főterén a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom – közismert nevén: a dzsámi – föld mélyéről kiemelkedő acéltornyának három harangja, Mayer Mihály akkori pécsi püspök szentelte fel. A torony több évtizedes szellemi vajúdás eredményeképp született meg.
Tudni kell, hogy az épület helyén már a 13. században keresztény templom állt. A Szent Bertalan emlékét őrző épületet többször bővítették és átalakították, aztán a várost elfoglaló törökök az 1560-as években a templomot elbontották, és köveiből a budai pasa, Gázi Kászim megépíttette a ma is látható dzsámi elődjét. A török kiűzése után keresztény templommá szentelték a dzsámit, megrokkant minaretjét lebontották, és északi oldalán harangtornyot emeltek. 1939-ben végezték el rajta az utolsó jelentős átalakítást, elnyerte jelenlegi formáját, s akkor bontották le a barokk stílusú tornyot, mivel műemléki szempontból nem illett az épülethez. A Pécs főterét uraló templom egyébként a török birodalom legészakibb, épségben maradt dzsámija.
A torony eltűntével viszont már nem volt harangja a templomnak, s ez a híveket mindig nyugtalanította, hisz egy római katolikus templom harang nélkül nem teljes. Csakhogy milyen harangtornyot lehet elképzelni egy, a muszlim múltját a megjelenésében maradéktalanul megőrző mecset mellé? A kérdésre 2004-ben született frappáns válasz. Bachman Zoltán építész és csapata úgy gondolta, hogy legyen is torony, meg ne is! Ebből a megfontolásból egy szimbolikus mobiltorony épült.
Jelenleg azonban se torony, se mobilitás. 2017 óta azt látjuk, hogy a dzsámi északi oldalán három acéloszlop 3 méter magasan három harangot tart, ami alatt az elevenen megnyúzott vértanú, Szent Bertalan rézszobra áll. A harangokkal koronázott fémépítmény kissé olyan, mintha Bertalan baldachinja lenne. Annak idején, valamivel korábban a Szabad Pécs írt arról is, hogy a kísérőzene némult el, majd arról, hogy ismét hallható.
De idézzük fel, mit láttunk korábban! Ha eljött a harangozás ideje, a három oszlop – egy gépezet segítségével – kiemelkedett a földből, s az acélszerkezet egy 16 méteres toronnyá magasodott. Ott fent, ötemeletnyi magasságban szólaltak meg a harangok, mintegy két percig, majd elcsendesültek, s az oszlopok visszasüllyedtek a földbe, Szent Bertalan szobrának adva újra keretet. Az oszlopok emelkedését egy gregorián dallamból – a PTE művészeti kar egyetemi docense, Kircsi László által – komponált harangjáték kísérte, amikor a szerkezet visszabújt a földbe, kísérteties zene szólt, ugyanis a dallamot visszafelé játszották le.
A reggel hétkor, délben és este hétkor látható-hallható produkció megállította az arrajárókat. Délben és este gyakran félszáznál több ember állta körbe a szimbolikus tornyot. A turistacsoportok városnéző útját a harangozáshoz igazították az idegenvezetők, ami érthető volt, hisz az idelátogatók sehol se találkozhattak hasonló attrakcióval. A pécsiek is szerették a harangjátékot, sok család sétált arrafelé, néha gyermekeik kérésének engedve.
Gyűjtés indult, hogy újra működjön
A fent leírt közösségi örömnek azért lett vége, mert elromlott a torony hidraulikája. Ennek, valamint a torony elektronikus vezérlésének felújítása 12-15 millióba kerülne, s a templomot fenntartó Pécs-Székesegyház Plébániának egyelőre nincs erre elegendő forrása, tudtuk meg az egyházmegyétől. A plébánia évekkel ezelőtt gyűjtést hirdetett a munkálatokra, ám a szükséges pénz töredéke gyűlt csak össze.
A dzsámi – persze – harang nélkül is ikonikus épülete a baranyai megyeszékhelynek, ám aligha kérdéses, hogy a belváros hangulatán sokat emelne, ha újra kibújna a földből zenélő torony. (Aki erre áldozni tud, az a Székesegyházi RK Plébánia Pécs CIB Bank-nál vezetett 10701214-69901038-51100005-ös számlaszámán teheti meg, A harangfelújítás céljaira megjegyzéssel.)
A legfontosabb szereplők már nincsenek köztünk
Amúgy a harangtorony megszületésében fontos szerepet játszó pécsiek közül sokan nincsenek már velünk. A templom egykori plébánosa, Kele Pál a hívők kívánságára küzdött azért, hogy legyen a dzsáminak harangtornya, s az által létrehozott alapítvány írta ki a pályázatot a torony megépítésére. A Pécsett fél évszázadon át szolgáló Pali atyát nagy köztisztelet övezte, s méltán érdemelte ki a Tüke-díjat. Kele Pál 89 éves korában, 2019-ben hunyt el.
Szent Bertalan szobrát Rétfalvi Sándor Munkácsy-díjas, Érdemes művész formázta meg. Pécsett az ő keze munkája – többek között – a havi-hegyi Jézus-szobor, valamint a négytornyú bazilika déli „aranykapuja” és Millenniumi kapuja. A Pécs díszpolgára címet is kiérdemlő művészt 80 esztendős korában, 2021-ben veszítettük el.
Ugyanabban az évben vettünk búcsút Kircsi Lászlótól, az oboaművész 79 éves volt. A Weiner Leó-, Grastyán és Martyn Ferenc-díjjal elismert muzsikus fáradhatatlan szervezője volt a pécsi zenei életnek, pedagógusként zenészgenerációk sorát indította el pályáján.
Bachman Zoltán 2015-ben hunyt el. A Kossuth-, Ybl- és Prima Primissima díjas építész az örökségvédelem meghatározó alkotójaként sokat tett Pécs műemléképületeiért, s munkájának köszönhető, hogy a város ó-keresztény sírkamrái hatásos, interaktív bemutatóhelyekké és a Világörökség részévé váltak. Bachman a harangtornyot is teátrális építménynek álmodta meg, ám mindig hangsúlyozta, hogy valójában nem ő „találta ki” a tornyot, hanem a pécsi egyetem általa vezetett építész doktoriskolájának hallgatói. Növendékei képességeire és eredményes, közös őrlődésére különösen büszke volt.
A dzsámi tornyának Pécsért sokat tevő alkotói is megérdemlik, hogy újra körbeállhassuk a templom felzúgó harangjait.
