Az európai kulturális televíziócsatorna, az ARTE (Association Relative à la Télévision Européenne rövidítése) német–francia vegyes tulajdonban áll. Az évi 350 milliós költségvetésből gazdálkodó csatorna műsorainak több mint 60 százaléka saját gyártású, s nagyobbrészt európai alkotásokból áll. Az ARTE Regards című műsorában a minap félórás összeállítást mutattak be, amely a mintegy másfél éven át tartó magyarországi tanártüntetésekkel, s azon belül annak visszatérő, markáns szereplőivel foglalkozott. Így az egykori pécsi gimnazista Pankotai Lilivel.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Erős felütéssel indul a műsor, Pankotai Lili mosolygó arcát látjuk Európa térképe mellett, ahol felvillan Magyarország és Budapest. Majd egy vágás után Lili arcát mutatják, majd azt, hogy borzolja a haját a közeledő 4-es metró menetszele, s közben arról beszél, hogy milyen gyalázkodó leveleket kapott aktivistaként:
„Van, ami túl durva tud lenni, amikor leírják, hogyan erőszakolnának meg. Az nem túl kellemes. De hát ez van, a rendszer így működik. Ez egy eszköz ahhoz, hogy megfélemlítsenek” – mondja.
Hálásak lehetünk az ARTE csatornának, mivel Magyarországról nem sok jót írtak és mutattak az elmúlt években Európában – a magyar kormány ténykedésének és az EU-val vívott „szabadságharcának” „köszönhetően”. A mostani, ARTE-on bemutatott félórás dokumentumműsorban viszont a tanártüntetéseken szereplő fiatalok közül választottak ki néhányat, rövid beszélgetésekben tettek kísérletet arra, hogy érthetővé tegyék azt, hogy magyarországi fiatalok tömegei miért vonultak utcára, miért protestáltak dühösen, felindultan, káromkodva a magyar kormány ellen, s közben mit éltek meg.
Talán a francia és német nyelven sugárzó, alapvetően kulturális csatorna nézőinek nem kell elmagyarázni, mit képvisel az Orbán-rendszer (szerintem nem ártott volna tényekkel alátámasztani, egy-egy grafikus ábrázolással, hogy például miként változott a tanárok fizetésének az értéke, vagy az oktatásra költött pénz mennyisége…), erre nem is törekedtek a filmesek, de mégis megmutattak valamit: a történések abszurditását. Pankotai Lilin kívül például egy fiatal szegedi tanárnő, Hédi is beszél arról, hogy sok iskolában egyszerűen nincs fénymásolópapír. És hogy 690 eurós fizetést kap. Ez egy francia vagy német állampolgár számára egyértelmű: ennél a munkanélküli segély is több mindkét országban. (Igaz, a felvételek óta a tanárfizetéseket emelték, habár ennek gyakorlati megvalósulását még érdemes lesz követni, vannak még kérdőjelek, illetve éppen a nyugati fizetésekkel összehasonlítva még mindig marad különbség.)
Láthatjuk a képsorokon, ahogy középiskolások és tanárok ezreihez hasonlóan a fiatal Pankotai Lili is az utcára vonult Budapesten, hogy elítélje a magyar oktatási rendszer leépülését, az iskolák és egyetemek feletti hatalom fokozatos átvételét. A filmből az is kiderült Lili sorsáról, hogy mivel egy tüntetésen a kormány elleni dühös slam poetryt adott elő, és ezt követően a tüntetések élére állt, kénytelen volt megfizetni az őszintesége árát, el kellett hagynia az iskoláját. A pécsi iskoláját, aminek a nevét e cikkben nem vagyok hajlandó leírni. Lili slamjéből a propagandasajtó ráerősítésének következtében országos botrány keletkezett, és így sok Fidesz-támogató haragját magára vonta, a most látható dokumentumfilm forgatása közben is kapott gyalázkodó beszólást. És nem tűnt statisztának a dühös idős úr.
De térjünk vissza a már említett Hédi történetéhez, aki szegedi általános iskolai tanárként küzd a megélhetésért. Talán a filmben ez a Magyarországtól nyugatra legjobban érthető sztori: Hédi beszél a munkakörülményeiről, a tankönyvek minőségéről, az iskolákról, ahol a munkájához rengeteg minden hiányzik, nemcsak a fénymásolópapír. Beszél arról, hogy több kollégája felmondott. És arról, hogy nem hajlandó feladni álmai munkáját. Csatlakozott a budapesti tüntetőkhöz, dacol az elbocsátással való fenyegetéssel, amihez a kiállása is vezethet.
Két miskolci fiatal életét is nyomon követte pár napig a stáb. Tibor és Anna számára már egészen máshova került a tét: utolsó éves gimnazistaként nem arathatják le harcuk gyümölcsét, ha győznek, akkor sem. Követeléseikkel a rendszer fejlesztéséhez szeretnének hozzájárulni – az ADOM középiskolai diákszervezetén belül dolgoznak, amelynek Tibor a helyi kirendeltségét hozta létre. Tibor beszédet mondott egy nagy budapesti tüntetésen. Miközben lázas izgalommal várta, hogy eljöjjön a fellépése ideje, barátja, Anna aggódott: mi lesz, ha Tibor is a kormánymédia céltáblájává válik merész kiállása után?
Tanulságos félóra lehet ez a műsor nekünk is, leginkább azért, hogy hogyan látnak minket Európában. Hogy milyennek tűnik a lázadó fiatal lány, vagy egy pályakezdő tanárnő és két középiskolás, akik kiállnak az oktatás ügyéért a hatalommal szemben – avagy ahogy a műsor készítői fogalmaztak: kihívták Orbánt.
A filmkészítők odafigyeltek, hogy alanyaik emberi oldalát is felvillantsák, ne csak a közéletit. Látjuk Pankotai Lilit reggelizni, metrón közlekedni, látjuk a szegedi tanárnő hastáncedzését vagy a miskolci fiatal aktivisták szórólap-osztogatását. És láthatóvá lesz az is, hogy vannak kreatív, bátor fiatalok Magyarországon is.
A műsor megtekinthető EZEN a linken. Pankotai Lilivel tavaly ősszel készült podcastadásunk összefoglalója ITT található, illetve EZEN az oldalon hallgatható meg.
Pankotai Lili posztolt az ARTE dokumentumfilmjének bemutatója után, többek közt azt írta, hogy köszönetet mond a tévéstábnak, mert nemcsak hihetetlenül menők voltak, hanem elviselték azokat a meglepetéseket is, amik az életével jártak, és nagyszerű munkát végeztek.
