A magyar-horvát határátkelőkhöz közel lakó baranyaiak közül sokan átjárnak tankolni déli szomszédainkhoz. A haszon alkalmanként párezer forint, de ha valaki cigit is vesz, még inkább megéri átgurulni a határon. Olyan is van, aki politikai okokból jár át.
A cikk a hirdetés után folytatódik
– Szinte mindig Miholjácban tankolok – mondja Attila, akit Drávaszabolcson szólítottam meg. A harmincas éveiben járó, húsipari vállalkozást vivő, szabolcsi férfi szerint a határmenti, 700 lelkes baranyai falu autósainak legalább fele ugyanezt teszi. Drávaszabolcshoz a Doni miholjaci benzinkút 6, a harkányi meg 8 kilométerre van, de nem az út rövidebbsége a fő oka az átjárásnak, hanem az, hogy Horvátország töltőállomásain a benzin literenként 30-35, a gázolaj pedig 60-70 forinttal olcsóbb, mint nálunk.
Vagyis főleg a dízeleseknek éri meg átjárni, hisz nekik egy teljes tankolás esetében 3-4 ezer forint a haszon. Az asztalosként dolgozó Imre a Drávaszabolccsal szomszédos Drávacsehiből jár át Donji Miholjacba (Alsómiholjácba), pedig neki benzines az autója.
– A horvát benzinben kevesebb az etanol, mint a magyarban, és azzal jobban megy az autóm – állítja a középkorú férfi. – Az öreg kocsik, nem szeretik az etanolt, és az enyém is elég öreg már – magyarázza.
A harkányi és a siklósi benzinkút forgalmán érződik, hogy a két várostól a határ felé eső baranyai falvak lakói átjárnak az INA töltőállomásaihoz. A harkányi kút egyik alkalmazottja szerint van, aki nemcsak a tankját tölti fel Horvátországban, hanem visz magával 3-4 marmonkannát is, és így két-háromszor akkora haszonnal tesz meg egy utat.
Átgurultam az alsómiholjáci kúthoz hétköznap ebédidő tájt, s azt tapasztaltam, hogy 10-15 percenként állt meg magyar rendszámú autó. Az egyik jármű tulajdonosa, Lívia, egy siklósi vállalkozó így beszélt:
– Mindig itt tankolok, de gyakran nemcsak dízelért jövök át, hanem élelmiszerekért. Bár azok nem olcsóbbak, mint nálunk, de szerintem jobb a felvágottak és a sajtok minősége, ezért viszem innen.
Bálint 22 éves felszolgáló Siklóson, ő nem a benzinért jár át, hanem cigarettáért. Kétnaponta szív el egy dobozzal, s az általa kedvelt amerikai márka doboza 700 forinttal olcsóbb, mint nálunk. Így ezen havi tízezer a megtakarítás, és ha már itt van, akkor meg is tankol.
Összességében elmondható, hogy Siklósról és Harkányról még át-átjárnak honfitársaink tankolni, azon túlról viszont nem. Ez érthető, hisz, ha valaki már húsz kilométert kell menjen üzemanyagért, akkor az ingázásra 5-6 literes fogyasztásnál elmegy 1500-2000 forint, így az út haszna lemegy ezer forintra. Ráadásul a tankolás-adta pluszmunka 40-45 perc, és hát, tudjuk: az idő is pénz.
Az alsómiholjaci kúttól 21 kilométerre lévő Túrony községben már nem is találtam olyan autóst, aki üzemanyagért Horvátországba ingázna. A miholjaci kútnál viszont találkoztam egy pécsi férfivel, aki a baranyai megyeszékhelyről jár át tankolni. Amikor ezen meglepődve megjegyeztem neki, hogy 40 kilométerről ez már semmiképp se éri meg, jó, ha kihozza a bizniszt „döntetlenre”, akkor a nyugdíjas pécsi dühösen kifakadt:
– Mindegy, akkor se tankolok itthon, ez a tolvaj banda agyonadóztatja a dízelt, hogy aztán még többet lophasson! Költsék az ellopott pénzt orvosra meg szemfedőre! Tőlem egy fillért se kapnak! És nem kártyával tankolok, hanem készpénzért, mert ezek mindenkit megfigyelnek, és képesek a bankszámlámon utánanézni, hogy átjárok tankolni. Semmi közük hozzá!
