Varga Judit volt igazságügyi miniszter reagált arra, hogy volt férje a közösségi médiában nyilvánosságra hozta egy korábbi beszélgetésük felvételét – amelyben amúgy – mint a felvételről írt cikkünkben meg is jegyeztük – olyan információkról is szó esik Magyar Péter kezdeményezésére, amelyek korábbi beszélgetéseken hangzottak el. Varga Judit kimondta, amit eddig Magyar Péter nem, de sejteni lehetett: hogy a felvételét titokban vette fel az akkori férje.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Döbbenet. Magyar Péter tényleg megtette. Ezzel zsarol több mint egy éve. Magyar Péter az egykori házastársáról, rólam, titkos hangfelvételt készített a közös otthonunkban és azt politikai céljai elérése érdekében most felhasználta. (…) Az az ember tette ezt velem, akinek szeretettel és reménykedéssel adtam számtalan esélyt az újrakezdésre a kapcsolati erőszak szörnyű évei során. Senkinek nem kívánom ezt az érzést” – írta Varga Judit a Facebookon.
Én büszke vagyok arra, hogy az Orbán Viktor vezette kormány igazságügyi minisztere lehettem és arra, hogy a Fidesz tagja vagyok. Minden konfliktus és támadás ellenére hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy a hazámat szolgálhattam sok-sok jó ügy érdekében – írta a poszt végén a volt igazságügyi miniszter.
A szöveg legerősebb része azonban a következő néhány bekezdés:
„Nézem ezt a kegyetlen arcot, hallgatom ezt a kimért hangot a tegnap esti interjuban és kiráz a hideg. Hazudik és manipulál. Gyomorforgató. Minden újra eszembe jut, amin az elmúlt 16 év során végig kellett mennem.
Korábban is terrorizált és még mindig nem hagyta abba. És folytatja a játszmáit. Ha jól értem, a saját családja védelmében lehallgatja a saját feleségét. De most már őket inkább elárulja és így talán még megmenthető a haza. Mi történik itt? Mi ez az őrület?
Jól emlékszem arra az időszakra. Mert akkor is akadt verbális és fizikai erőszak bőven. Az egyik ilyen januári eset emléke tisztán él bennem, amikor a nővéremmel töltöttem az estét. Ő valahol máshol, egy társaságban szórakozott éppen. Kettőnk közül én értem haza hamarabb. Lefeküdtem aludni és arra ébredtem úgy hajnali kettő körül, hogy hazajön. Őrjöngve jött be a hálószobába, felkapcsolta a villanyt és hallottam, ahogy erősen ittas hanghordozással, válogatott szidalmakkal ostoroz, hogy hogy képzelem, hogy lejáratom a barátai előtt, mert nem tudott telefonon elérni.
Én azt a módszert alkalmaztam, amit a hosszú évek alatt kialakítottam, hogy ilyenkor jobb nem megszólalni, és úgy maradtam, ahogy voltam, neki háttal az oldalamon fekve az ágyban, várva, hogy válaszok hiányában majd lenyugszik. De nem hagyta abba. Üvöltözés és szidalmazás közben sorban lerángatta az ágytamla tetején lévő könyveket és a hátamhoz vágta őket. A könyvek egy része átesett rajtam és mellettem a földön landolt.
Jól emlékszem, mert másnap reggel én raktam rendet. Aztán levette a nadrágját és az övvel együtt azt is hozzám vágta. Éreztem a csatot, ahogy a hátamat megüti. Egyre kisebbre próbáltam összekuporodni és vártam a következő ütést, féltem, nehogy a gerincemet találja el, de nem mertem megmozdulni. Közben magamban egy szép dallamra gondoltam, hogy minél előbb vége legyen ennek a jelenetnek. Mert rutinom volt ebben bőven. A hallgatásom bejött, egyszer vége lett, kiment a nappaliba és lefeküdt a kanapéra, ahol végül elaludt. Borzasztó érzés volt. De már akkor nem érdekelt. Akkor már régen elhatároztam, hogy elválok tőle.”
19? Lapot!
