Lakner Tamásról a 70. születésnapján annyi szépet és felemelőt mondtak el kollégái és tanítványai, amennyit Pécsett talán még soha senkiről. Ez persze nem volt meglepő, hisz a Liszt-díjas zenész életébe eddig már annyi sikeres szakmai és közösségépítő cselekedet fért bele, mintha tucatnyi ember helyett élt volna. Ungár Tamás írása.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Mindig jókedvű és mosolygós, és ettől azok is vidámak, akik vele dolgoznak. Pedig megköveteli a kemény munkát, de valahogy senki nem érzi azt keménynek, mert élvezetből csinálja, és ettől mi is úgy csináljuk. Emlékszem, 2018-ban Belgiumba hívták az egyetemi kórust, de a terrorveszély miatt nem ment el a csapat. Erre ő gyorsan szervezett egy kisebb, egy 16 tagú kórust, és két nap próbával elutaztunk Belgiumba, ahol aztán megnyertük a versenyt. Ez annak volt köszönhető, hogy mindenki teljes odaadással próbált, és átragadt ránk az ő elhivatottsága. Nagyon jó csapatépítő, ezért szívesen visszajárunk az általa vezetett kórusokba” – Krommer-Wéber Anita fogalmazott így Lakner Tamásról.
A ma már énekesként és zeneiskolai szolfézstanárként dolgozó hölgy 11 évig dalolt a pécsi egyetem kórusában, és amikor megtudta, hogy tanítványok egy esttel akarják meglepni Laknert a születésnapján, pillanatig sem volt kérdés számára, hogy neki ott van-e a helye.
A pécsi Liszt Ferenc Hangversenyteremben tartott est előtt megszólítottam több Lakner-tanítványt, hogy meséljenek az ünnepeltről, s ők – a belga „kalandot” leszámítva – ugyanazt mondták, mint Anita.
Ahogy az est főszervezője és műsorvezetője, Hoffner Tibor, a PTE Zeneművészeti Intézetének vezetőhelyettese is, aki a műsor kezdetén elárulta, hogy amikor megkérdezték Lakner volt és jelenlegi hallgatóit és kollégáit: eljönnének-e felköszönteni a mestert, akkor kivétel nélkül mindenki igent mondott.
Nézzük hát, mivel érdemelte ki Lakner Tamás ezt a feltétlen szeretetet!?
Kőszegszerdahelyen nőtt fel, ahol apja a helyi iskola földrajz-biológia szakos tanára és igazgatója volt, édesanyja pedig énektanár. Tamás a szülei iskolájában, majd a kőszegi Jurisich Gimnáziumban tanult, eközben a vasi kisváros zeneiskolájába hegedűórákra járt.
Sokáig hegedűművésznek készült, azonban tanára, Hodász István, akit végtelenül tisztelt, lebeszélte őt erről.
„Azt mondta nekem, hogy másfajta személyiség vagyok, nekem nem szabad egy hangszernél leragadni, mert túl sok minden érdekel, és nem vagyok az az alkat, aki képes naponta 6-8 órát hegedülni. Haragudtam akkor rá, de végül megfogadtam a tanácsát, és később kiderült, jobban ismert engem, mint én saját magamat. Mert ugyan nagyon szeretek hegedülni, de napi 6-8 óra gyakorlásra nem lettem volna képes. És tényleg túl sok minden érdekelt, állandóan szerveztem valami programot, már az iskolában megalakítottam a Vadrózsa nevű rockzenekart, és rendszeresen felléptünk. Ott gitároztam és énekeltem, gitározni magamtól, tanár nélkül tanultam” – idézte fel az emléket kérdésemre az ünnepelt.
Lakner Tamás az érettségi után a pécsi tanárképzőn, ének-zene szakon szerzett tanári és hegedűoktatói diplomát. Már főiskolai tanulmányai kezdetén, 1974-ben megalakította a Szélkiáltó Együttest.
A kvartett a kortárs költők verseit zenésítette meg. Ezt a vállalását így magyarázza: „Kőszegen volt egy csodálatos magyartanárom, Domnanovics Rudolf, s ahogy ő tanította József Attilát, az magával ragadott. Fél évig József Attiláról beszélt, nem érdekelte, hogy már mást kellene tanítania, neki az volt a fontos. Nekem is az lett, a József Attila-kötet mindig ott van a kezem ügyében”.
A Szélkiáltó az egyetemen és Pécsett hamar népszerű lett, a pécsi értelmiségi lét egyik alapeleme volt, hogy az együttest ismerni, hallgatni, nézni „illett”. Ebben szerepet játszott az is, hogy József Attila mellett a pécsi és a városhoz kötődő költők (Weöres Sándor, Csorba Győző, Bertók László, Pákolitz István) versei hangsúlyosak voltak az együttes repertoárjában.
1983-ban országos ismertségű lett a banda, miután megnyerték az akkor legnépszerűbb hazai tévés vetélkedőt, a Ki mit tud?-ot az egyéb kategóriában. A zsűri áradozott az együttes talentumáról, stílusáról, művészi alázatáról. A 3-4 milliós nézettségű műsor sztárrá emelte a Szélkiáltót, s az együttes tagjai nem tudtak úgy végigmenni az utcán, hogy nem bámulják és szólítsák meg őket. Az ország minden pontjáról hívták a zenekart, volt, hogy egy évben 180 fellépést tartottak, Pécs belvárosában pedig klubja volt a csapatnak.
Lakner Tamás mindeközben a pécsi egyetem gyakorló iskolájában tanított, és az egyetem ének-zene szakos tanárainak a szakmai képzését irányította. Emellett kitanulta a karvezetést, majd elvégezte a pedagógia szakot, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen mesterfokozatot szerzett. 2013-tól 2019-ig, dékánként a PTE művészeti karának az élén állt.
Lakner Tamás 1980 óta vezeti a Bartók Béla Férfikart, a Pécsi Bach Énekegyüttest nyolc, az orvosi kar Pannonton Kórusát 14 évig irányította. A világ szinte minden kóruszenei centrumába eljutó énekkaraival 69 rangos díjat nyert el a nagy nemzetközi versenyeken, a Bartókkal kétszer kiérdemelték a Világ Kórus Játékok, a „kórusolimpia” aranyérmét. Nemzetközi kapcsolataira építve találta ki az Európai Bordalfesztivált, az 1993-ban elindított zenei fiesta Pécs ikonikus kulturális programjává vált, ami az elmúlt három évtizedben a városba hozta 32 ország 4000 énekesét.
Mesélő muzsika sorozata évek óta nagy sikerrel megy a Magyar Állami Operaházban és a Zeneakadémián. Arra is volt ideje, hogy kidolgozza a Nemzeti Alaptanterv számára az ének-zene tankönyveket az általános iskola felső tagozatosainak és a középiskolásoknak.
Még oldalakon sorolhatnám Lakner Tamás munkásságának gyümölcseit, de ehelyett hadd idézzem, hogy a születésnapi „buli” énekszámai között színpadra szólított vendégek miképp méltatták őt.
A 94 éves, Kossuth-díjas karnagy, Tillai Aurél, aki mestere volt Laknernek, e szavakkal minősítette tanítványát: „a legtalálékonyabb növendékem, hogy mondjak valami modernet, a leginnovatívabb, ő egy követendő példa, figyeljék meg, és tanulják el tőle, hogyan csinálja, hogy mindig örömöt tud szerezni másoknak”.
A Liszt-díjas karnagy, Kertész Attila azt emelte ki, hogy a Kodály valamennyi alkotását összegző cd-gyűjteményen a Lakner vezette Bartók Férfikórus gyönyörűséges előadásában rögzítették Kodály férfiaknak írt, hihetetlen nehézségű kórusműveit, „hadd köszönjük ezt meg neked”, hajtott főt a 82 éves mester fiatalabb kollégája előtt.
Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem korábbi rektora arra emlékezett meleg szavakkal, hogy milyen nagyszerűen tudott együtt dolgozni Laknerrel, amikor a zenész a művészeti kar dékánja volt. Péterffy Attila, Pécs polgármestere azt hangsúlyozta, hogy Lakner Tamás a kórusaival és a Szélkiáltóval elvitte Pécs jó hírét a világ minden tájára, s a munkatempója ma is elképesztő. Lengyel Péter szobrász, a művészeti kar jelenlegi dékánja azt mondta elődjéről, hogy mindig tanítani akart és gyönyörködtetni, s hogy sikerének az a fő titka, hogy nagyon jó ember.
A 200 fős közönség és a színpadon álló énekesek minden megszólaló után hálás és kitartó tapssal köszönték meg a méltatásokat. Érezhető volt, hogy ők is ugyanezt mondták volna Laknerről. Aki (természetesen) elérzékenyült az őt ölelő gesztusoktól, s zavarát csak az oldotta, amikor a Szélkiáltóval játszani kezdett, majd megénekeltette a publikumot.
Még a műsor előtt faggattam őt arról, hogy mivel magyarázza a sikereit. Erre így felelt:
„A nálunk tanuló tanároknak gyakran citálom Szent Ágoston egyik gondolatát, ő azt mondta: „Benned kell égnie annak, amit lángra akarsz gyújtani másokban!” Minden a tanártól függ, ha ő benne ég a láng, akkor égni fog a tanítványában is”.
Megjegyeztem, hogy az ének nem egy központi tantárgy, a gyerekek nem is igen veszik komolyan. Rábólintott, és azt mondta, hogy nem szabad megrekedni a régi módszereknél, keresni kell, mivel lehet megszólítani a fiatalokat.
„Amikor iskolában tanítottam, gyakran bevittem órára a gitáromat, azzal mindjárt közelebb kerültem a diákjaimhoz, mintha zongorával kísértem volna őket, hisz a gitár akkor a rockegyüttesek emblematikus hangszere volt. És nemcsak népdalokat énekeltem velük, hanem az ő zenéjüket, például a Piramis-számokat. Azt boldogan énekelték velem, hisz nélkülem is azt énekelték. Amikor mentek a tanév végén szerenádozni a tanáraikhoz, azt kérték, menjek el velük. Boldogan mentem – és a gitárommal” – mesélte.
Arra meg különösen büszke, hogy milyen ajándékot kapott egyszer egy nyolcadikos osztályától:
„A többi tanár bort, virágot, pohárkészletet, könyvet kapott, én meg egy borítékot. A kollégák rám kacsintottak, azt hitték, pénzt kaptam. A borítékban azonban egy papír volt, amire felírták, hogy melyik diáknak milyen népzenei lemezei vannak. Mert tudták, hogy nekem az a legnagyobb élmény, ha látom, hogy hatással vagyok rájuk. Hisz mindig azt tanítottam nekik: nincs olyan élethelyzet, amire ne volna valamilyen népdal. Ők ezt megtanulták. És talán azt a Wagner-idézetet is, amit gyakran mondogattam nekik. Amikor Richard Wagnert arról kérdezték, mi a művészet hivatása, ő azt felelte: „Pótolja az életet, amit nélkülözünk”.
Muszáj
Mint fentebb írtam, az est előtt kérdezgettem a fellépőket és a közönséget, hogy miért kedvelik ennyire Lakner Tamást, mire egy fiatal férfi felsóhajtott:
- Nekem muszáj…
- Hogy érti ezt? – kérdeztem némi zavarral.
- Azért – nevette el magát -, mert én a fia vagyok.
Lakner Tamás felesége Brückler Andrea, népművelő, a házaspár egy lányt és egy fiút nevelt fel. Mindketten közgazdászok. A 35 esztendős fiú a Bartók kórus tagja. A Lakner-házaspárnak 3 unokája van.
Ungár Tamás
