Megnyerte a volt iskolája elleni pert az egykori pécsi gimnazista, Pankotai Lili, aki azt követően perelte be a ciszterci rend által működtetett Nagy Lajos Gimnáziumot, hogy kénytelen volt távozni az érettségi évében az intézményből. Szerinte ugyanis a pécsi katolikus gimnázium megsértette az emberi méltóságát, és zaklató környezetet teremtett körülötte politikai véleménye miatt. Amint arról a Szabad Pécs beszámolt, Pankotai Lili és az őt képviselő TASZ véleményét osztotta a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla is, amely – megváltoztatva a Pécsi Törvényszék korábbi, elutasító határozatát – a volt diáklánynak adott igazat, és kimondta, hogy a gimnázium megsértette Lili emberi méltóságát. A Szabad Pécs a bírósági döntés után kereste meg és kérdezte Pankotai Lilit. Nagyinterjú.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A friss hír miatt beszélünk, de menjünk vissza a kályhához, 2022-ig! Két fontos pillanat van: amikor megírtad a slam poetry verset, illetve amikor felkértek, hogy mondd el október 23-án. Megbántad bármelyiket?
Határozottan nem. Az, hogy én ebből a sok negatív dolog mellett összességében véve pozitívan tudtam kijönni, a mögöttem álló családomnak és a helyzetemnek köszönhető. Mindazonáltal ha nem is így történt volna, akkor sem bántam volna meg, mert az igazság kimondásának a megbánása nem lehet opció.
A 2022-es pécsi slamversenyen való fellépésed igazán nagyot a szcénán belül ütött, de voltak az akkori iskoládban is, akik tudtak erről, osztálytársak és tanárok is. Sőt, egyik volt tanárodnak megmutattad a szöveget, gyakoroltatok is, hogy jobb legyél. A mostani, bosszúálló hatalmi környezetben rizikós erről beszélni, de fontos: mit mondtak a szövegedről a pedagógusok? A trágársággal voltak gondjaik?
Így van, a Nagy Lajos tanárai közül többen tudtak róla, hogy fellépek/felléptem, mind 2021 márciusában Pécsen, mind 2022 októberében Budapesten, ahogyan arról is tudtak, hogy az iskolában, órán is előadtam – amiért ötöst kaptam az órai munkámra. Az irodalomtanárom fel is készített rá, műfaji és kommunikációs szempontból egyaránt. Azoknak, akik tudtak róla, abszolút tetszett, örültek, hogy egy diák foglalkozik olyan fontos ügyekkel, mint az oktatás, a véleményszabadság, az egyenlőség – vagy akár az irodalom. A trágár részeket nem tették szóvá, szerintem műfaji sajátosságnak tekintették. Poén utólag, hogy az első könyv, amit kikölcsönöztem az iskola könyvtárából kilencedikben, a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben volt, József Attilától. Szerintem pont úgy kezelték az én művem trágárságát, mint bármelyik másik költő ilyen jellegű sajátosságait.
A Szabad Pécsnek szüksége van a támogatásodra, ma sokkal inkább, mint bármikor korábban. A Donably-n keresztül tudtok nekünk segíteni, IDE kattintva.
Eszedbe jutott a lehetőség, hogy a gimnázium, amelyet szeretsz, és ahová tartoztál, ellened fordul, és lesznek, akik elérik, hogy rosszul érezd magad? Eszedbe jutott, hogy egy egyházi fenntartású intézménynél nem fér bele sem a trágárság, sem az, hogy egy ilyen intézmény diákja szembe menjen egy olyan kormánnyal, amely az állami fenntartású iskolákhoz képest kiemelten bánik az egyházi intézményekkel?
Megmondom őszintén, nem gondolkodtam ennyit a következményeken. Úgy voltam vele, hogy a propaganda majd biztosan kikezdi, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Ahogy akkoriban még nem tudtam azt sem, milyen lesz ténylegesen egy egész pályás letámadás a hatalom részéről. Az iskolai részére pedig szinte egyáltalán nem gondoltam. Mivel egy iskolán kívüli tevékenység volt, ezért nem hittem, hogy ebbe ők is be fognak szállni. Azt igen, hogy lesznek róla vélemények a sulin belül is, de arra, hogy a nyilvánosság előtt még rá is tegyenek egy lapáttal, vagy hogy ebből igazgatói elbeszélgetések és következmények legyenek – arra nem.
„Az igazság kimondásának a megbánása nem lehet opció.”
Arról nem is beszélve, hogy személyesen alakítsanak ki a négy fal között tűrhetetlen állapotot, és olyan szélsőséges eszközökhöz nyúljanak, mint amikhez nyúltak. Kinéztem egyesekből ezt a fajta viselkedést, hiszen előtte három és fél évig itt szocializálódtam, és történtek hasonló dolgok, de az, hogy a nyilvánosság is erről beszélt, az ennek a helyzetnek a „kezelését” durva szélsőségbe csúsztatta. Olyanba, amelynek ott, tőlük korábban csak kicsinyített, enyhébb verzióját láttam. Sejtettem, hogy az iskola vezetősége talán be van csatornázva a kormány egyes tagjaihoz, sőt talán nem túlzás, hogy ezt nyílt titokként kezelte kábé mindenki.
Emlékszem, egyszer TEK-esek jelentek meg az iskolában tanítás után, és lezárták az intézményt, ugyanis Bayer Zsolt és Kövér László tartott előadást a nagyteremben. Na most, ha ezek megszokott dolgok egy közösségben, akkor gondolni lehet arra, hogy politikai értelemben véve egy ilyen iskola nem engedheti majd meg magának, hogy a nyilvánosság által is ismert, és a médiában állandó jelleggel megjelenő Pankotai Lilik járjanak hozzájuk.
Arról nem is beszélve, hogy a beszédem idején pozícióban lévő fenntartót, az apátot három hónappal később maga a Vatikán távolította el, és száműzték Dallasba, mert a Fidesz–KDNP-s Rétvári Bencéig vezethető korrupciós ügye kiderült, ugyanis a gyanú szerint iskolákon, óvodákon, kollégiumokon és alapítványokon keresztül lapátolták ki a pénzeket. Szóval igen, akár egyértelműnek is tűnhetett, hogy van kapcsolat a kormánnyal vagy egyes politikusokkal, de számomra akkor egyértelműbb volt, hogy van szabad véleménynyilvánításhoz való jogom, amit az Alkotmány is biztosít. Ezért viszonylag lazán álltam hozzá, mondván, hogy jó, majd lesznek vélemények, de nekem meg vannak jogaim. Hát, utólag nézve egy kicsit naiv voltam, hogy ennyire alapnak vettem a jogaimat, ugyanis – mint kiderült – ez egyeseknek annyira nem alap.
Mikor merült fel benned, hogy nemcsak otthagyod az intézményt, hanem perelsz is? Saját döntés volt? Vagy megkerestek? Hogyan jött a TASZ? Ők mennyi esélyt adtak a győzelemre?
Már a beszéd másnapján megkeresett pár tapasztalt ember, hogy felkészítsenek arra, milyen következményei lehetnek ennek, és ezekre az esetleges következményekre adták meg a TASZ elérhetőségét. Amikor megkaptam az első e-mailt az igazgatótól, hogy hivatalosan is beszélni szeretnének velem, akkor már őket hívtam. Az igazgató úr az első megbeszélés előtt azt mondta, örülne, ha a TASZ jogásza nem jönne be velünk, mert baráti beszélgetést tervezett, amibe mi bele is mentünk. Viszont az ott tapasztaltak következményeként a második elbeszélgetésen már ragaszkodtunk hozzá, hogy a jogi képviselőnk is jelen legyen. Miután kijöttünk az ominózus utolsó megbeszélésről, mindenkinek egyértelmű volt – nekem is, édesanyámnak is és a TASZ jogászának is –, hogy ez egyértelműen perelhető és vérlázító.
„Fogalmam sincs, mikor leszek ezen túl, főleg azon, ami az elmúlt 2,5 évben zajlik körülöttem.”
Ezt követte egy másfél hónapos, hosszas gondolkodás a részemről. Kicsit mintha Stockholm-szindrómát éltem volna meg, hiszen mégiscsak ők „neveltek fel” részben, és bármi is történt, még mindig oda vágytam vissza, a barátaimhoz. De a személyes megélésemet túllépve, társadalmi példamutatás és jelzésértékű döntés alapján hoztam meg a végső elhatározást. A TASZ-nak ezúton is szeretnék még egyszer megköszönni mindent, amit tettek, és mindenkit arra kérni, hogy a jelenleg kialakult nehéz helyzetben támogassák őket, ugyanis lesznek még pankotaililik, akiknek szükségük lesz arra, amit én is kaptam tőlük: védelmet.
A bíróság döntése jogerős. Fellebbezni ez ellen már nem lehet, de rendkívüli jogorvoslatot még lehet kérni. Tartasz tőle, hogy nem hagyják annyiban, és elmennek a Kúriáig?
A Kúriára már csak eljárásjogi és más szabálysértés esetén mehetnek, ami nem történt, így nem hinném, hogy ezzel élni fognak – legalábbis logikusan így lenne. Arról nem is beszélve, hogy ezzel újabb nyilvánosságcunamit kapnának, amit szerintem inkább kerülni akarnak. Az ilyen jellegű kérdésekről szerintem amúgy a fejesek döntenek, mindenki más pedig csak a székét féltve, a gyerekekre és a presztízsre hivatkozva végrehajtja az utasításokat. Hogy a fejes valóban az-e, aki elvileg az, vagy felette is áll valaki, azt nem tudom – bár tudnék tippelni, de nem teszem. Ennyi peranyag egy darabig elég volt (nevet).
Mit éreztél tavaly, amikor megtudtad, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a kérelmedet, és az iskolának adott igazat? Mit éreztél, amikor a teljes bírói döntést elolvastad? Szomorúságot? Dühöt? Tehetetlenséget? Mi bántott leginkább?
Az igazságérzetem lángokban állt. Rettenetes volt. Főleg végigolvasni a részletes bírói indoklást, merthogy abban szerintem teljes mértékben látható volt, hogy egy oltári nagy hülyeség az egész. Említek is egy példát, ami talán megvilágítja, mire is gondolok, és higgyék el, ilyesmikkel volt tele a határozat: az osztályfőnököm a tanúvallomásában maga ismerte be, hogy nélkülem ment volna az osztálykirándulásra, ami konkrétan egy beismerő vallomásnak felel meg, és hát ez egyértelművé teszi a kirekesztést. Ezzel szemben a bíró egy huszonnyolcadrangú tanúnak a vallomását fogadta el, s rá hivatkozva azt írta le, hogy ilyen (értsd: kirekesztés) nem történt meg, mert az a tanú úgy érezte… – közben meg ebből a szempontból a legfőbb érintett, maga az osztályfőnök mondta el a bírónak, hogy úgy történt, ahogyan azt mi leírtuk.
Miért döntöttél az elsőfokú döntés után úgy, hogy folytassátok a pert? Ekkor sem bántad, hogy perre mentél?
Azért döntöttem így, mert egyértelmű volt a jogsértés és a rossz következtetések, és hittem abban, hogy ha tovább visszük, akkor nemcsak mi, hanem az ügyet másodfokon tárgyaló bírák is látni fogják. Ha másodfokon is ugyanez lett volna az eredmény, akkor onnan is tovább mentünk volna. Az igazság mellől soha nem tudnék elpártolni vagy hagyni a fenébe, nekem ez nem menne.
És mit éreztél a múlt csütörtökön? Kit hívtál fel először, és mit mondtál neki?
Édesanyámat sírva hívtam fel, amint megtudtam az eredményt. Nem értette, hogy akkor miért sírok. Szerintem az, ami történt az iskolában és az, ami ennek a következménye volt, olyan mélyre ment bennem, és annyira mélyen van bennem most is, hogy ezeket a sebeket a mai napig fel lehet szakítani bennem. Minden tárgyalás, sőt minden Pécsre utazás is felszakította ezt bennem, így nem csoda, hogy ilyen erős érzelmi reakció jött ki belőlem. Egy nap majd lehet, hogy megbékélek, de ez nem a jogerős ítélet meghozatalának a napján történt meg – az még hátravan.
Olvasol kommenteket? Jellemzően kétféle vélemény volt a pered kapcsán: egyesek szerint a bírák közt sok a liberális és a kommunista, és Orbánék ellen döntöttek valójában, mások viszont ünnepeltek, és boldogok voltak, s annak örültek, hogy legalább a bírák egy részét nem lehet megfélemlíteni. Játsszunk el azzal, hogy komolyan vesszük mindkét lehetőséget: lehetett szerinted politikai oka bármelyik szinten a bírói döntésnek?
Rendszeresen olvasok kommenteket, így tisztában vagyok a reakciókkal. Mondanám, hogy kérjék ki az elérhető anyagokat, de tudom, hogy számukra ez nem arról szól, hogy mi az igazság, csak arról, hogy a saját narratívájukat és a saját hiedelmeiket fújhassák. Az alapján a nonszensz példa alapján, amit felhoztam az előbb, akár ezt is elképzelhetőnek tartom, annyira képtelenség volt számomra, de biztosan ilyet nem lehet kijelenteni – az biztos, hogy nagyon elcsúszott az ügy, de valószínűleg soha nem fogom megtudni, miért vagy hogyan történt ez.
„Kicsit mintha Stockholm-szindrómát éltem volna meg, hiszen mégiscsak ők „neveltek fel részben.”
Azt nem hinném, hogy másodfokon bármi ilyesmi közrejátszhatott, alapesetben ugyanis a bíróknak biztosan nem áll érdekükben jogalap nélkül, önkényesen nekimenni a kormánynak, ha itt egyáltalán lehetne is így értelmezni vagy így felfogni a bíróság döntését. Nem lehetnek saját maguk ellenségei, egyetlen perért és döntésért senki sem kockáztatja szerintem a munkáját, pláne nem egy ilyen társadalmi státuszú munkát , így akármit is írnak erről a kommentszekciókban, ezt a lehetőséget abszolút kizártnak tekintem.
Első fokon egy férfi bíró hozott határozott, most viszont egy kizárólag női bírákból álló tanács. Lehet ennek szerinted köze ahhoz, hogyan döntöttek? Vagy hogy miket gondoltak fontosnak, hangsúlyosnak? Mert például elsőfokon nem vették figyelembe, hogy te diákként az iskolában hierarchikus, alá-fölé rendeltségi viszonyban léteztél, másodfokon azonban igen. És az egyes eseményeket, a veled történteket nemcsak külön-külön értékelték, hanem egyben is, azok folyamatát, láncolatát is vizsgálva.
Nem hinném, hogy a bírák neme befolyásolta a döntést. Jogi szempontból megközelítve szerintem nyilvánvaló, hogy az általad is említett alárendeltséget és az események láncolatát egyben kell nézni.
Mikor leszel túl ezen? Nemcsak a peren, hanem az elmúlt két és fél éven. Milyen nyomot hagyott benned? Más ember lettél?
Fogalmam sincs, mikor leszek ezen túl, főleg azon, ami az elmúlt 2,5 évben zajlik körülöttem. A nyilvánosság és a politika nehéz műfaj, sokat elvesz, de imádom és szeretem csinálni, hajt az igazságérzetem. Egyelőre vannak dolgok, amiket nem emésztettem meg abból, ami ezzel az élettel jár, van, amit soha nem is fogok, de ugyanaz az ember vagyok, aki előtte is voltam. Nyilván rengeteget tanultam, láttam, tapasztaltam, amik formáltak engem is, de ugyanaz a Lili vagyok, és ugyanaz is maradok.
Mit csinálsz most? Az érettségiről már tudjuk, hogy megvan, aminek kapcsán Orbán és a NER propagandistái szintén neked támadtak.
Jelenleg felvételizem, külön órákra járok alkotmányjogból, gazdaságtanból és geopolitikából, és egy képzésen veszek részt a CEU-n. Továbbá nemrég indítottuk el az első YouTube-csatornánkat, a Szubkontrát. Mindemellett pedig másféle nyilvános projektekben veszek részt, amelyek jellemzően közéleti és politikai diskurzusokat jelentenek.
A Szabad Pécsnek szüksége van a támogatásodra, ma sokkal inkább, mint bármikor korábban. A PayPal rendszerén keresztül is tudtok adományt küldeni, égszerit bankkártyával, rendszereset PayPal-fiókkal. Ha segítenétek, katt IDE.
Nemrég volt 2022 októbere, amikor elmondtad a beszédedet, de még sokkal frissebb élmény 2024 eleje, a kegyelmi ügy, majd Magyar Péter felbukkanása, amióta új politikai időszámítás van Magyarországon. Bizakodó vagy? Kapcsolatban állsz Magyar Péterrel vagy a TISZA Párttal? Érdekel a politikacsinálás? És ha nem, mihez kezdesz 2026 tavasza után, ha leváltják a Fideszt?
Rettentően hálás vagyok, hogy újra izgalmas a politika, és végre történik is valami, amiről érdemben lehet beszélni. Látok esélyt a kormányváltásra, és nyilván amellett is állok. A politika csinálása bennem van, de addig, ameddig hatalmi játszmáról szól a pártpolitizálás, ami az autonómiámról való lemondással járna, addig nem lépek be. Nem lennék jó pártkatona. Ha van álomszerep számomra, amit viszont el tudok képzelni, az biztosan egy párton belüli ellenzéki szerep lenne, ami a fékek és egyensúly képét festi le egy párton belül. Bár ilyen pozíció meg nem hiszem, hogy bárhol lett volna a politikában, vagy ha igen, nem örvend népszerűségnek a politikusok körében – de szerintem szükségszerű lenne.
Tudod már, mire költöd az egymilliós sérelemdíjat?
Bizonyára befektetem, hogy hogyan és mibe, arról majd az ehhez értő szakembereket kérdezem meg.
Éppenhogy meg kellett volna védeniük
A jogerős döntést hozó Pécsi Ítélőtábla a határozatban azt is kimondta, hogy az iskolának az oktatási törvény alapján (is) éppenhogy védelmeznie kellett volna a diákját, és kiállni mellette akkor is, ha nem értettek vele egyet, és akkor is, ha voltak trágár kifejezések a 2022. október 23-án Budapesten elmondott szövegében. Az iskolának a bíróság döntése után egy közleményt kell megjelentetnie a honlapján, amelyben elismeri a jogsértést, meg kell fizetnie csaknem félmillió forint perköltséget, valamint Pankotai Lili számára egymillió forint sérelemdíjat.
Korábbi podcast-adásunk Pankotai Lilivel:
És korábbi nagyinterjúnk vele:
19? Lapot!
