Egykori újságírók mesélnek arról szerdán este Pécsen, hogy miért hagytak fel korábbi munkájukkal és – nem túlzás – korábbi életükkel, miért váltottak. A Reporter Slamben újságírók mesélik el a legjobb történeteiket. A szerdai pécsi esemény a Dumaszínház és a Goethe Intézet közös produkciója. A házigazda Litkai Gergely lesz.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Magyarországon kevés olyan újságíró van, aki alól nem adták el vagy zárták be a „boltot“. Vagy a megváltozott olvasási szokásokra és a piaci körülményekre hivatkozva nem bocsátották el.
Egyszer. Kétszer. Többször – így kezdődik annak a holnap, azaz szerda esti pécsi eseménynek a leírása, amelyet május 14-én, 18 órától tartanak a Tudásközpontban.
A Reporter Slam nevű országos eseménysorozat pécsi állomásán egykoron a magyar sajtóban dolgozó és komoly teljesítményt felmutató újságírók mesélnek a karrierváltásukról.
Baksa Roland a „régi“ Index, a „régi“ Origo, a hvg.hu, a Népszabadság és a 24.hu korábbi gazdasági újságírója 2017-ben Tarnói Gizella-díjat kapott a Matolcsy György körüli ügyek feltárásáért. Ő ma villanyszerelő, és Ausztriában él.
„A pályám csúcsán, 16 év újságíróskodással a hátam mögött, akkor, amikor voltam valaki, 2020 nyarán döntöttem úgy, hogy egy ideig senki leszek. Belefáradtam tudósítani az ország lezüllesztéséről, és értelmetlennek is éreztem a szélmalomharcot a mindenbe beletörődők országában. Ma már villanyszerelő vagyok. És külföldön élek. Újrakezdés középkorúként. Ez a legnagyobb projekt: két gyerekemmel és feleségemmel megvetni lábunkat egy új környezetben.“
Pálinkás-Szüts Róbert képzőművész, újságíró, a Klubrádió műsorvezetője az elmúlt 30 évben nagyon sok szerkesztőségben megfordult a Magyar Narancstól kezdve az EST FM-en és a „régi“ Origón át a 168 óráig. Ultamaraton-futó, ma az építőiparban dolgozik, de péntek reggelenként még műsort vezet a Klubrádióban.
„Amikor a 2022-es választások után a tulajdonos rájött, hogy nincs szüksége egy liberális hetilapra, bezárta a nyomtatott 168-órát, ahol én felelős szerkesztő voltam. Egy barátom barátja a Király Beton Kft. tulajdonosa, leültünk, és megbeszéltük, hogy beállok a cégéhez segédmunkásnak. Lapátoltam, szigeteltem, cementet hordtam, egy ideje már én megyek terepszemlére, beruházókkal tárgyalok, szerződéseket, árajánlatokat is készítek. Közben időnként sódert lapátolok a betonpumpába. Vidéki cég vagyunk, a tizennégy alkalmazott közül én vagyok a legidősebb. Nem volt könnyű a beilleszkedés, de szerintem mára sikerült.“
Suri Szilvi a Klubrádió, az MR-1 Kossuth Rádió, a „régi“ Origo egykori riportere, Hégető Honorka-díjas újságíró, a Roma Sajtóközpont korábbi vezetője ma lovasterapeutaként dolgozik az általa alapított Zabszalma Alapítvány lovasterápiás központjában.
„Újságíró voltam, urbán paraszt lettem. Beszélgettem felnőttekkel, elmondtam nekik történeteket. Most gyerekekkel beszélgetek, és nekik mesélek. A kettő között az a különbség, hogy a gyerekek nyitottabbak, és a mesélésnek is sokkal több értelme van. Az úton pedig munkatársaim, a lovak kísérnek.“
Vajda Éva oknyomozó újságíróként szerzett magának hírnevet az 1990-es évek végén: az Élet és Irodalomban elsőként írt Ószabó Attilával közösen az Orbán család meggazdagodásáról. Volt a Manager Magazin főszerkesztő-helyettese, a Telekom korrupciós ügyeiről szóló cikksorozatáért az év legjobb tényfeltáró újságírójának járó Gőbölyös Soma-díjat kapott. Írt tankönyvet, riportkönyvet és meséket is. Jelenleg Londonban él, ahol a brit Thomson Foundationnak dolgozik media development projekteken, de hobbiként úszást is oktatott.
„2009-ben, közel 2 évtized után hagytam el az újságírást, a fiam születése után, 2010-ben nem a médiába, hanem egy vállalathoz mentem el dolgozni, bár annyiban maradtam a kaptafánál, hogy akkor is korrupciós ügyek feltárásával foglalkoztam, csak vállalati környezetben. 2016-ban elmentünk Magyarországról, először egy évre Prágába, a vállalattal, aminek akkor dolgoztam, 2017-ben pedig kiköltöztünk Londonba, és azóta is itt élünk. Itt visszazsilipeltem a világmegváltókhoz: először dolgoztam az Amnesty International nemzetközi titkárságán (ahol tényfeltáró riportokat írtam), két éve pedig a brit Thomson Alapítványnak dolgozom, médiával kapcsolatos projekteket menedzselek. Bár nem írok újságot, egy nagy kör megtétele után visszatértem (majdnem) oda, ahonnan elmentem.”
Az esemény ingyenes, a részvételhez regisztráció nem szükséges.
Az esemény a PERSPECTIVES EU-s projekt keretein belül jött létre, az Európai Unió társfinanszírozásával.
A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményét. A tartalomért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.
