Mintegy 35 éven át működött Pécsen az Ifjúságért Egyesület, amely számos fontos szociális feladatot látott el a megyeszékhelyen, többek között a Pécsen is kötelező a családok átmeneti otthona üzemeltetése. Az Ifjúságért Egyesület helyébe egy közhasznú nonprofit kft., a KAPOCS lépett, gyakorlatilag változatlan csapattal. Az európai uniós, azon belül is kohéziós forrásokból megvalósuló fejlesztésekről, beruházásokról, támogatott szolgáltatásokról szóló sorozatunk új darabjában az alábbiakban nemcsak arról beszéltünk a KAPOCS egyik vezetőjével, hogy milyen fontos projekteket tudtak megvalósítani a kohéziós pénzekből finanszírozott nyertes uniós projektjeikben, hanem egyebek mellett arról is, hogy miben más azoknak a családoknak a helyzete, akik rövidebb-hosszabb időre kénytelenek önkormányzati és állami segítséggel, s a civilek szakmai irányításával megoldani a lakhatásukat.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az egyik legelső és leghosszabb ideig fennmaradt pécsi civil szervezet volt az Ifjúságért Egyesület, amelyet a rendszerváltás hajnalán hoztak létre. Sőt, a múlt idő nem is teljesen pontos, hiszen a szervezet még nem szűnt meg, gyakorlati szempontból azonban mégiscsak használható a múlt idő.
Az 1988-ban alakult Ifjúságért Egyesület két éve, 2023-ban adta át feladatait a KAPOCS Közhasznú Nonprofit Kft.-nek.
Szükségszerű váltás
Mint azt lapunk megkeresésére a KAPOCS egyik ügyvezetője, Sándor Andrea elmondta, a váltás szükségszerű volt. Az elmúlt 35 évben Pécsen kiemelkedően fontos feladatokat ellátó egyesület életgörbéje már lefelé ívelt ugyanis, az egyesületi forma az egyre szűkebb aktív tagság miatt nem volt már rugalmasan működtethető.
Az egyesületi aktivitás olyan szinten szűnt meg, hogy gyakorlatilag egyesületi forma volt, de már nem működött aktívan, ami nagyjából a 2010-es évek második felétől már érzékelhető volt, ami a működést is nehézkessé tette
Az egykori alapító tagok közül – ilyen hosszú idő esetén természetes módon – néhányan elfáradtak, belefáradtak, visszavonultak, elköltöztek, és sajnos olyanok is vannak, akik már nincsenek az élők sorában.
A csapat nem változott
Ezért döntöttek úgy – a pécsi önkormányzat egyetértésével –, hogy cégszerűbb működésre állnak át, kettős ügyvezetés mellett, egy nonprofit kft.-t hoznak létre. Ez lett a KAPOCS, amely már közhasznú besorolással is rendelkezik. Így a KAPOCS Nonprofit Közhasznú Kft.-t bízta meg két éve az egyesület helyett a pécsi önkormányzat a családok átmeneti otthona működtetésével.
Így most gyakorlatilag ugyanaz a csapat dolgozik, és viszi többek között az átmeneti gondozást, akik az Ifjúságért Egyesület működését és feladatainak ellátását is biztosították az utóbbi években Pécsen.
Sándor Andrea az egyesület vezetője is, sőt annak idején az Ifjúságért Egyesületnél kezdett dolgozni, az volt az első munkahelye a nyolcvanas évek végén.
Sándor Andrea kiemelte, hogy az Ifjúságért Egyesület ‘88-as megalapítása széleskörű civil összefogással történt Pécsen, s már annak idején, azaz már a kezdeti időkben külföldi partnerek és külföldi pályázatok segítségével sikerült megalapítania az egyesületnek Pécsen egy ifjúsági lakóközösséget.
Igény miatt kerestek megoldást
A hazai civil szféra éledezésének hajnalán a pécsi egyesületnek volt egy ifjúsági információs irodája, az oda “betévedő” fiatalok zöme lakhatási gonddal küzdött vagy állami gondoskodásból került ki, s általában problémát jelentett számukra a lakhatás. Innen jött az a gondolat, meg persze külföldi példák és modellek alapján, hogy jó lenne Pécsen is egy olyan lakhatási formát létrehozni, ahol fiatal egyedülállók vagy párok lehetőséget kapnak arra, hogy átmenetileg a lakhatásuk biztosított legyen. A gondolatot aztán tett követte, nyilván sok utánajárás, kapcsolatok beizzítása, sok munka árán, de végül, 1992-ben létrejött a Major utca 2. szám alatt az első pécsi úgynevezett ifjúsági lakóközösség.
Annak működését akkor még teljes egészében az egyesület vezetősége szabályozta.
A ‘90-es években persze, mondhatni, általános tendencia volt, hogy az állam által el nem látott feladatokra, az akkori nagy változások által támasztott kihívásokra civil kezdeményezések válaszoltak.
Pezsgő szellemi élet, tevékeny civil közösség
Jellemző arra az időszakra, s jó példa arra, hogy tényleg egy közös helyi ügy és széles összefogás született, hogy az Ifjúságért Egyesületnek 54 alapító tagja volt. Ráadásul egészen különböző területekről érkezve, így volt ott csak néhány fontos példát említve, a szociális szakember Pörös Béla, dr. Ádám Antal jogász professzor, vagy éppen a Jelenkor akkori főszerkesztője, dr. Csordás Gábor költő-műfordító, aki egyébként a mai napig elnökségi tagja a szervezetnek és eredeti foglalkozását tekintve orvos.
Az egyesület szerteágazó működését és a szellemi pezsgést jellemzi az is, hogy az egyesület más szervezeteknek is alapító tagja volt, így ügyeket karolt fel és segített, alapítója volt például a Gandhi Alapítványnak és a Támasz Alapítványnak is.
A jövőbe láttak
A pécsi civilek kicsit annak idején a jövőbe is láttak, és így 1997-ben, amikor a gyermekvédelmi törvény kötelező önkormányzati feladattá tette a megyei jogú városok számára a családok átmeneti otthona típusú ellátást, akkor az gyakorlatilag összecsengett azzal, amit az egyesület addig is csinált. Így kötött velük ellátási szerződést akkor a pécsi önkormányzat, s onnantól, azaz Pécsen a kezdetektől az egyesület látta el ezt a feladatot. Mert mint bizonyára tudhatják az újságolvasók, minden kötelező önkormányzati feladatnál nyitott a lehetőség arra, hogy az adott önkormányzat eldöntse, hogy maga csinálja azt, vagy átadja a feladatot. Azaz Pécsen 1997-től, a törvény életbe lépésétől, 2023-ig az Ifjúságért Egyesület működtette Pécsen a családok átmeneti otthonát. Az egyesület nemcsak a feladatot adta át a KAPOCS Nonprofit Közhasznú Kft.-nek, hanem mindazt a szakmai tudást és tapasztalatot is, amit az évtizedek során felhalmozott.
Két intézményt is működtetnek
A gyermekvédelmi törvény alapján egy, családok átmeneti otthonaként kialakított helyszínen a maximális intézményi férőhelyszám 40 fő lehet. Ezt maximálisan kihasználják a Major utcai egységet időben követő pécsbányai telephelyen, ami 40 fős intézmény, és gyakorlatilag folyamatosan maximális létszámmal üzemel.
De működik ma is az eredetileg az ifjúsági lakóközösség helyén kialakított intézmény, a Major utca 2. alatt, ami viszont már egy kisebb létszámú intézmény, 25 fős.
Krízishelyzetekre szólt
Sándor Andrea kérésünkre beszélt arról is, hogyan működött az első időszakban Pécsen a családok átmeneti otthona. Már korábban is, majd az 1997-es törvény megalkotásakor, s az azt követő időszakban elsősorban krízishelyzetekre szóló elhelyezést jelentett. Akkoriban olyan családoknak szólt főleg ez a lehetőség, akiknek lakhatási nehézségei voltak, azzal a jelszóval, hogy gyerekeket anyagi okok miatt ne kelljen kiemelni egy családból. És ez így is volt, és valóban erre volt a legnagyobb szükség.
Valami megváltozott
Az idők során azonban – s különösen nagyjából az elmúlt 10 évben – e téren is változás következett be: egyfajta eltolódás tapasztalható a szakember szerint. Olyan tendenciák mutatkoznak, hogy az anyagi okok is ott vannak az okok között, de ha van is, az már nem egyedüli ok, és főleg nem az elsődleges ok.
A KAPOCS vezetője határozottan beszélt arról, hogy pontos statisztikájuk ugyan nincs erről, de ma már a családok átmeneti otthonába felvettek között a tapasztalataik szerint bőven többségben vannak azok a családok, amelyekben a szülők egykori állami gondozott gyerekekből kerülnek ki. Mindez azt is mutatja, hogy az a családi háttér, vagy az a természetes erőforrás, amely nekik kellene, az nincs meg.
Mint mondta, az anyagi okok jelen vannak, de jellemző sajnos az is, hogy megjelennek emellett a pszchiátriai és addiktológiai problémák, ami korábban nem volt ennyire jellemző.
A kilencvenes években döntően mindez még arról szólt, hogy valamilyen formában megszűnt egy párnak/családnak/szülőnek a lakhatása, esetleg “kiöregedtek” az állami gondoskodásból. A mostanihoz képest azonban sokkal egyszerűbb és kisebb súlyú, s jóval kevésbé összetett problémákkal kellett szembenézniük és kezelni azokat, ma azonban nagyon sok esetben komplex problémahalmazzal érkeznek családok.
Nemcsak a hely kevés, de sokszor az idő is
Így van az, hogy sok esetben az az egy év, amelyet alapesetben a törvény lehetővé tesz az átmeneti otthonokban való elhelyezésre, az nagyon sok esetben kevés ahhoz, hogy a legminimálisabbon túl érdemi változás álljon be. Az egyéves időtartam indokolt esetben egy évvel meghosszabbítható, például, ha a gyerek(ek)nek iskolaváltással járna mindez.
Pécsen, mint említettük is feljebb, két székhelyintézmény van, de azokhoz még tartoznak külső szolgáltatási helyek is.
A külső szolgáltatási helyeken ugyanúgy az egy plusz fél év a rendelkezésre álló idő, de vannak a külső férőhelyek is, azokból azonban egyelőre még csak öt van, ez Pécsen öt korábbi önkormányzati lakást jelent, amelyet erre a célra kapta meg a várostól a szervezet … itt már három évig maradhatnak a családok.
Mindezt a gyermekvédelmi törvény teszi lehetővé, az egyik módosítással ugyanis jogszabályi szinten bevezetett a kormány egy olyan új kategóriát, a külső férőhelyet, ami időben nagyobb szabadságot és teret enged a befogadott családoknak. A gyakorlatban náluk ez azt jelenti, hogy amikor beköltözik egy család az egyik alap intézményükbe, a Major utcába vagy a pécsbányai egységbe, s ott a szociális munkások egy bizonyos idő eltelte után (is) azt látják, hogy az ő számukra nem szükséges napi 24 órás felügyelet, kontroll kísérés, akkor az adott helyek függvényében átköltözhetnek egy külső férőhelyre, ahol már egy kicsit lazább, ritkább az adott családdal való kapcsolattartás, cserébe hosszabb időt tölthetnek el azon a helyen.
Folyamatos teltház
A külső férőhelyekkel együtt összesen 97 férőhelye van a KAPOCS-nak – ezek gyakorlatilag folyamatosan, jelenleg is tele vannak, miközben természetszerűen van időnként fluktuáció és cserélődés is. Jelenleg a 97 férőhelyen 31 gyermekes család van náluk egyidejűleg a rendszerben. A kizárólag felnőttek ellátása a hajléktalanellátás feladata, nálunk a gyerek vagy gyerekek megléte alapfeltétel, azaz gyerekes családok, vagy olyan családok mehetnek hozzájuk, ahol esetleg még nincs gyerek, de az anya már várandós.
Természetesen csonka családok is beköltözhetnek hozzájuk, sőt egyedülálló anyák mellett jelenleg is van gyerekeit egyedül nevelő édesapa is a támogatottak között. A családok addig maradhatnak a megadott időn belül, ameddig van kiskorú vagy már nem kiskorú, de még iskolás gyerekük, ami persze egyetemistát is jelenthetne, de nem ez a jellemző, sokkal inkább az, hogy ha van idősebb gyerek is a befogadott családban, mellette van egy kisebb is, néhány éves vagy csecsemő korú.
Hogyan oldódik meg?
Az egyik legfontosabb kérdés azonban az, hogy miként tudnak megoldódni az ilyen helyzetek, akár egy, akár másfél, akár három év után? A válasz erre a kérdésre az volt, hogy a “megoldódik”, az talán nem jó kifejezés, de mindenképpen nehéz, mert minden családnál más probléma van. Van, aki tud készülni arra, hogy mi lesz, amikor majd lejár ez a valamiképpen mégiscsak védettségi idő, és van, aki nem tud. Nagyon sok család úgy kerül be a rendszerbe, ezek jellemzően nagyon fiatal párok, akiknél ott születik a baba a támogatott lakhatásuk során/kezdetén, azaz úgy kezdik meg ebben a rendszerben az új életüket, hogy még várandós az édesanya.
Magyarán ilyen mindkét szülő egyszerre, ha akarna és lenne lehetősége is, nem is nagyon tudna dolgozni. Vagyis a legjobb esetben is pénzt legfeljebb az egyik szülő képes keresni ilyenkor, ami még azzal együtt is, hogy védett helyzetben vannak, nemcsak a megélhetésre kellene fordítani, hanem arra is, hogy albérletre félre lehessen tenni, mondjuk egy-másfél éven belül. És persze még rosszabb a helyzet akkor, hogy ha az apának még munkát is kell találnia, olyan munkát lehetőleg, amely bejelentett, vagyis nem feketén dolgoztatják, miközben ez nem egyedi eset ezekben a családokban. Vagyis amíg egy hivatalos, kiszámítható jövedelemhez jutnak az sok esetben hosszabb időt igényel, ez is jelent egy plusz és nem kis nehézséget, ha ilyen helyzetben van egy család.
A családok nagy része ráadásul roma származású, esetleg több gyermekkel. Az ő egy jó részük egyszerűen képtelen a piacon albérletet megfizetni, vagy ha még ez fenn is áll, találni olyat, amit nekik adnak ki. Éppen ezért teszik azt, ha éppen van szabad hely – mondja Sándor Andrea –, hogy akit csak lehet a hároméves lehetőség felé terelnek tovább.
És akkor innentől meg adódik az a kérdés, hogy akkor mi szokott történni az esetek nagyobb részében, ha lejár az egy vagy másfél év?
Problémahalmazok, kerülőutak
A szakember szerint a baj az, hogy az utóbbi időben, a családok helyzetének a romlásával nőtt azoknak a családoknak a száma is, akik – amint ki kell menniük valahonnan egy másik ilyen intézménybe költöznek át. Ők az ilyen megoldást korábban szakmailag teljesen elfogadhatatlannak tartották, és nem is nagyon támogatták, mert az ő intézményeink baranyai illetőségű családokat fogadhatnak csak.
Az országban, és itt Baranyában is, Bólyban, vannak olyan intézmények, amelyek országos befogadó kapacitásúak, ami azt jelenti, hogy egy ilyen intézménybe át tudnak költözni tőlük (vagy máshonnan az országból) azok, akik másképpen nem tudnak lakhatást biztosítani. Persze, ebből volt is visszaélés, egyfajta vándorlás, náluk is volt olyan eredendően pécsi család, amely már megjárt másik intézményt, mire náluk kötöttek ki. Ott az ő gyerekeik még nem éltek ilyen támogatott intézményen kívül, ami nagyon egészségtelen helyzet, de nyilván kényszerhelyzetről van szó.
Ráadásul ez legális lehetőség, ezért országos hatókörű intézményekben időnként megjelennek olyan családok, akik nem az adott területen éltek korábban, és másutt már kihasználták a rendelkezésre álló egy-másfél évet (a hároméves időszak értelemszerűen még nem járt le sehol).
Fontosak az EU-s források, és más külföldi pályázati lehetőségek
Miből tud fennmaradni egy ilyen civil szervezet? Alapesetben az állami normatívából és pályázatokból. Korábban is nagy segítséget jelentettek számukra (és itt most csak az Ifjúságért Egyesületről lehet beszélni jelenleg még az időtávlat miatt) a pályázatok, vagy abban, hogy valamilyen plusz programot lehetett a segítségükkel megvalósítani, vagy – habár ez volt a sokkal ritkább eset – valamilyen infrastrukturális beruházásra vagy infrastruktúra fejlesztésére lehetett költeni.
És főleg a külföldi pályázati források jelentettek nagy támaszt, habár például a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet finanszírozta a pécsi külső férőhelyeknek a tokkal-vonóval való felújítását. A pécsi önkormányzattól lepusztult, rossz állapotú önkormányzati lakásokat kaptak meg ingyen, bérleti díjért, azokból alakítottak ki élhető helyeket. Az ilyen célzott és elnyerhető hazai források azonban sajnos ritka lehetőségnek számítanak, ahogyan sajnos kevesebb a külföldi forrás is mostanában, közölte a KAPOCS ügyvezetője.
Roma nők képzettséghez és munkához juttatása
A pályázati lehetőségek között kiemelt szerepet kaptak az Ifjúságért Egyesületnél azok a kohéziós forrásokból finanszírozott EU-s pályázatok, (jellemzően EFOP-os pályázatok), amelyek roma nők munkába helyezését szolgálták vagy ilyen célt is tartalmaztak, jellemzően a programba bevontak számára új képesítés megszerzésével összekapcsolva. Vagy még pontosabban olyan szakmákhoz tudták a kiválasztottakat hozzásegíteni, amelyek birtokában lehetett és kellett is őket utána foglalkoztatniuk és a pályázat után is továbbfoglalkoztatni egy meghatározott ideig. Ezek a képesítések aztán később a nyílt munkaerőpiacon is olyan tudást és szakmát adtak a jellemzően szakképesítés nélküli támogatottak kezébe, amellyel önállóan is boldogulni tudtak, főleg, hogy eleve szereztek munkatapasztalatot is.
És persze kifejezetten előnyösek voltak ezek a pályázatok több szempontból is. Az egyik, hogy támogatást kapott a szervezet, a fenntartó arra, hogy foglalkoztatja őket, azaz kapott olyan munkaerőt, aki megkapta a szakmai képesítést, ami ehhez a munkakörhöz kell. Ők egyébként a diplomás szociális munkások munkáját a nap 24 órájában segítőket asszisztenseknek nevezték és nevezik;
Ezeknek az EU-s pályázatoknak tehát nemcsak a foglalkoztatás, hanem azt megelőzően a kiválasztott, roma származású nők szakmai képzésének biztosítása is a része volt. Ők a gyermekvédelmi szolgáltatásokban hasznosítható középfokú képesítést szereztek – ehhez ráadásul elegendő volt az, ha a programba bekerült nők nyolc osztályos végzettséggel rendelkeztek.
A gyermekvédelmi törvény alkalmazási kereteit meghatározó jogszabály előírja, hogy milyen képesítésekkel lehet munkaköröket betölteni családok átmeneti otthonában – ezen túl azt is, hogy hány szociális munkásnak, és hány középfokú képesítésű embernek kell ott dolgozni.
Maradni tudtak, ma is dolgoznak, akik beváltak
Az előírt minimális szakmai létszám, amely a középfokú képesítésről szól a családok átmeneti otthonában, az hét fő intézményenként. Ez azonban kevés, nálunk jelenleg is mindkét intézményben nyolc fő (azaz 8-8 fő) dolgozik, vagyis intézményenként egy fővel többen a minimálisnál. Ez szükséges minimálisan ahhoz, hogy le lehessen fedni a 24 órában működő intézményi műszakokat, felkészülni arra, ha valaki szabadságra megy vagy táppénzre, vagy bármi történik. Az elnyert EU-s pályázatok ebben is segítséget nyújtottak átmenetileg, hogy finanszírozták ezeket a plusz státuszokat, merthogy a normatívából éppenhogy kigazdálkodható az alap kötelező (de a gyakorlatban nem elégséges) létszám.
Ők viszont a pályázati sikernek köszönhetően a meglévő szakmai és kötelezően előírt létszám mellé (esetleg azt még hiány esetén feltöltve) még plusz egy, frissen képesítést szerzett munkatársat kaptak, ami Sándor Andrea szerint azért is sokszoros win-win helyzet, amit már említettünk, hogy aki elvégezte a képzést, az örült, hogy azonnal el tud helyezkedni, plusz szerzett egy olyan új képesítést, vagy egyáltalán középfokú oklevelet, amellyel aztán később a munkaerőpiacon sokkal jobban boldogulhat.
Persze voltak olyanok, akik kiestek a rostán később, nem tudtak megfelelni, vagy beilleszkedni, de ami nagyon pozitív, hogy jelenleg is vannak olyan kollégáik, akiket ezeknek az európai uniós pályázatoknak köszönhetően tudtak kiválasztani, annak köszönhetően szereztek képesítést, és nemcsak a foglalkoztatási és a megszabott továbbfoglalkoztatási időszakban dolgoztak nálunk, hanem azóta is töretlenül.
Win-win helyzetet jelentett ezekben a pályázatokban az is, hogy a munkaerőpiacon nehezebben elhelyezkedő roma nők úgy kaptak esélyt, majd munkát, hogy olyan támogatott családokkal dolgoztak, amelyek körében többségben vannak a roma családok. Ők sok esetben könnyebben vagy gyorsabban megtalálták a hangot velük, vagy könnyebben nyerték el a bizalmukat, ami ebben a munkában különösen fontos.
Az új kollégáik elfogadottsága tehát kifejezetten magas volt az ügyfelek/támogatottak oldaláról is, például azért, mert vannak olyan szituációk, élethelyzetek, amelyeket az új kollégáik jobban értettek.
A támogatott családok életvezetési, háztartási és mindenféle hasznos, a mindennapokban fontos készségeket sajátítanak el, ameddig bent vannak a rendszerben, és vannak olyan helyzetek, amikor egy roma nő, aki már kellő élettapasztalattal rendelkezik, máshogy tud kommunikálni és tanácsot adni számukra, hogyan vásároljanak, hogyan kell a családot ellátni, milyen praktikák vannak, hogyan lehet spórolni stb. De akár abban is a szervezet segítségére vannak, hogy egyes esetekben ők jobban érzik azt, hogyan kell kommunikálni, amit a diplomás kollégák vagy vezetők, vagy bármely más szociális szakember esetleg túlságosan szakmai nyelven tud csak elmondani, mégha kényszerűen próbálja is levetkőzni ezt. Szóval számos pozitív hozadéka volt ezeknek a pályázatoknak, és azon belül az új kollégáinknak. A 2010-es évek végén és 2020-ban elnyert pályázatokból mindkét pécsi intézménybe két-két ember került felvételre.
A bevált új emberek, illetve a plusz egy-egy ember foglalkoztatását a pécsi önkormányzattól a kötelező feladatellátásra adott forrásokból tudják biztosítani.
Hogyan kerülnek képbe a családok?
A szervezetnek van várólistája, de a családok zöme a gyermekjóléti szolgálaton keresztül érkezik hozzájuk, ami azt jelenti, hogy ők jelzik azt feléjük, hogy adott esetben ismernek egy olyan, alapvetően problémás családot, akiknél vannak ugyan gondok, ám arra még van remény, hogy az elhelyezés megmenti őket – azaz nem hullik szét a család, vagy nem kell hatósági közbeavatkozással szétválasztani. Ilyen még menthető családi élethelyzet lehet adott esetben, hogy látják, hogy nem megfelelőek a lakhatási körülmények, avagy a védőnő konkrétan jelzi feléjük, azaz a gyermekvédelmi szolgálatnak, hogy egy olyan lakásban élnek várandós kismamával, ahová nem lehet babát szülni.
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
19? Lapot!
