Tizenegyedik alkalommal rendezik meg ma az ország nemcsak időben első, hanem az egyik legeredetibb zenei fesztiválját, a Made in Pécs Fesztivált. Ahogyan korábban is, az első koncertek minden helyszínen hosszabbak és valami miatt – például a fellépők miatt – extrábbak a többinél. Az egyik helyszínen viszont műsorváltozás volt Bräutigam Gábor, vagy ahogyan sokan ismerték a Kispál és a Borz egykori dobosát, Ricsi év eleji halála miatt. Megható megemlékezés volt több fellépővel, köztük Lovasi Andrással.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Ritkán tartanak koncertet délelőtt tíz órakor, főleg bármely könnyűzenei műfajban, Pécsen azonban immáron jó ideje minden évben egyszer, egy szombat délelőtt, már tízkor elkezdődik a Made in Pécs fesztivál, ráadásul olyan koncertekkel az összes azévi helyszín mindegyikén, amely otthont ad a pécsi koncertfolyamnak.
Ez az év azonban nagyon rosszul kezdődött, mint azt mi is megírtuk, Vízkeresztkor elhunyt Tarr Béla filmrendező, két nappal korábban pedig Bräutigam Gábor, vagy Bräutigam Ricsi, a Kispál és a Borz egykori dobosa. Emiatt idén az egyik kiemelt helyszínen, a Pécsi Estben emlékkoncertet tartottak, Bräutigam Gáborra emlékezve, a fellépők a Kispál első éveinek dalaiból válogattak, így fellépett pl. az Órisból ismert Egyed Péter (Húsrágó hídverő), a végén pedig Lovasi András állt fel a színpadra, egy szál gitárral és elénekelte a Zár az égbolt című dalt, amely egészen megható volt.
Ahogyan az is, amikor bejelentette, hogy a Kiscsillaggal éppen az új lemezüket veszik fel, onnan jött és oda siet vissza, és azon szerepelni fog egy olyan dal is, amit Gábornak írtak, de azt most nem adja elő, és úgy érzi, nem is tudná elénekelni.
De önmagában az is megható volt, hogy megszervezték ezt a fellépést a fesztivál szervezői (köszönjük!), és legalább annyira megható volt, hogy az 500 fő befogadására alkalmas helyszín csordultig megtelt, sokan nem is fértek be, vagy csak olyan hely jutott nekik, ahonnan legfeljebb hallani lehetett a produkciókat, de itt sokkal fontosabb volt mindenki számára, hogy ott van.
A Pécsi Est bejáratánál, Ricsi fotója előtt mécseseket gyújtottak az egykori barátok és rajongók.
A sok fiatal mellett még többen voltak azok, akik – mint e sorok írója is – abban az időszakban (is) jártak Kispál-koncertekre, amikor Ricsi ült a dobok mögött. És bármilyen tragikus is egy halálhír, és jelent veszteséget, az egészen biztos, hogy ennél többet nem kívánhat egy alkotó, kreatív művész, aki az élete egy részét és fontos éveit a színpadon töltötte.
19? Lapot!
