Mi legyen a magyar sajtóval? Mi legyen a közmédiával? Egyáltalán legyen-e közmédia? És legyen-e sajtó? Hogyan nézne ki egy ideális és normális világban a Kormányinfó? Az alábbiakban olvasható, a magyar média és médiafinanszírozás jövőjére vonatkozó javaslatcsomagunkban, amelyet a Szabad Pécs állított össze, ezekre a kérdésekre egytől egyig választ találnak. Lehetséges válaszokat.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Április 12-én országgyűlési választást tartanak Magyarországon. Vagy Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP pártszövetség alakíthat ismét kormányt, vagy Magyar Péternek fogják hívni az új miniszterelnököt, és a Tisza Párt egymagában kormányozhat. Bárhogy is lesz, az biztos, hogy teljesen új fejezet kezdődik a magyar sajtó történetében.
Mindezt anélkül is tudtuk, hogy idei évértékelő beszédében Orbán Viktor miniszterelnök minden korábbinál konkrétabb – és talán az eddigieknél komolyabban vehető – módon fenyegette meg a magyar sajtóban dolgozókat.
A sajtóra a negyedik hatalmi ágként is tekintenek, elsősorban hírelemző és a mindenkori helyi és országos hatalmat ellenőrző funkciója miatt. A hatalom emiatt fél a sajtótól, s ezért minden politikai szereplőnek van elképzelése arról, mihez kezdene a sajtóval s azon túl a közmédiával, illetve a független sajtóval. Utóbbi alatt az egyetlen pártot, ideológiai, politikai csoportot vagy szervezetet sem kiszolgáló, a tartalomelőállítási és minden más kapcsolódó munkáját kizárólag szakmai alapon nyugvó döntésekkel meghozó, önálló és szuverén szerkesztőségeket értjük, magyarán a sajtót.
Az alábbi javaslatcsomag azért született meg, azért állította azt össze a Szabad Pécs szerkesztősége, ugyanakkor az alábbi szöveget megjelenés előtt több más lapnál dolgozó kollégának megmutatva, hogy ajánlásokat, irányokat és szakmai szempontokat fogalmazzunk meg még a választás előtt a leendő új kormánynak.
Az alábbiakat az előbb soroltak miatt reálisan (sajnos) kizárólag akkor lesz lehetőség Magyarországon végrehajtani, amennyiben nem a jelenleg kormányon lévő pártszövetség folytathatja, hanem az új politikai közösség kap felhatalmazást a kormányzásra. Ettől függetlenül a jelenlegi kormánytagok figyelmébe is ajánljuk alábbi javaslatainkat, ajánlásainkat.
A közmédia
A magyar közmédia (MTVA) költségvetése 2025-ben 165 milliárd forint volt, ami az egy évvel korábbihoz képest is 25 milliárdos növekedést jelentett. Az NMHH működésére pedig ezen felül csaknem 60 milliárd forintot költött az állam. Mindkét esetben sokkal több pénzt, mint amiből az üzemszerű és biztonságos működés feltételeit biztosítani lehet.
Mindeközben a közmédia nem teljesítette a rá rótt feladatokat, elsősorban az elfogulatlan és széles körű tájékoztatásra vonatkozó kötelességét, helyette a politikai műsorok, hírblokkok és az egyes csatorna hírtelevíziós működése a kormánypártok kommunikációjának szűretlen, bárminemű kritikát és ellenőrző tevékenységet nélkülöző közvetítésében látta meg feladatát, és az ellenzéki politikai szereplők, illetve a hatalmat ellenőrizni kívánó sajtó lejáratásában. Nem születtek a komoly, a mindennapi életünket befolyásoló és az embereket érdeklő politikai, közéleti és társadalmi témákban háttér- és elemző műsorok, vitaműsorok, miközben nemcsak ez, hanem politikai és társadalmi oknyomozó műsorok készítése is feladat lenne.
Közmédiára azonban, egy jól működő, elfogulatlan, a tájékoztatásban, a hatalom ellenőrzésében, az újságíró szakma alapvető értékeiben hívő, és az alapján működő szükség van. Egy ilyen közmédia működésének állami finanszírozására is szükség van, megfelelő, komolyan vett és betartandó ellenőrzési és beszámolási kötelezettség mellett.
Összefoglalva: a korábbi működés sem a feltételek, sem az állami finanszírozás, sem a szakmaiság oldaláról nem folytatódhat tovább úgy, mint korábban. Ehhez szükséges lesz, hogy az új magyar kormány elkötelezze magát az iránt, hogy biztosítja a korábbinál alacsonyabb, de a folyamatos működést elősegítő állami finanszírozást, azonnal kivonul a közmédia közvetlen ellenőrzéséből és közvetett vagy közvetlen irányításából.
A közmédia működésének és költségvetésének ellenőrzését megfelelő jogosultsággal felruházott, kizárólag szakmai tagokból álló testületre/testületekre (újságírószakmai és gazdasági) bízza. Ezen grémiumoknak beszámolási kötelezettséget kell vállalniuk a kormány és a nyilvánosság felé, de a közmédiát felügyelő-ellenőrző testületek működésébe a mindenkori politikai hatalomnak nem lehet sem közvetett, sem közvetlen beleszólása. Kizárólag a nem jogszerű működés ellen léphetnek fel a magyar hatóságok.
Javaslatunk értelmében az új kormány egyik fontos, az első 100 napjában elvégzendő feladata: a közmédiára, illetve a hírközlési hatóságra fordított teljes állami támogatást azonnal csökkenteni kell – a csökkentés konkrét és lehetséges nagyságrendjét vizsgálni kell, természetesen. Azonban a legóvatosabb becslés szerint is az üzemszerű működést és minőségi hírszolgáltatásra és tartalomelőállításra való átállást lehetséges azonnali, legalább 20%-os költségvetés-megvonás mellett is biztosítani, míg a következő évre a csökkentett mértékű költségvetést befagyasztani. A későbbiekben pedig legfeljebb a hivatalos infláció mértékével lehetne növelni a közmédia éves állami támogatását.
Az elmúlt másfél évtizedben a magyar közmédia működtetése morálisan és szakmailag olyan rombolást végzett, amely nehezen állítható helyre, ezért szükség lesz a közmédiával kapcsolatos azonnali széles körű jogi, gazdasági és újságírószakmai vizsgálat elrendelésére, a felelős vezetők leváltására és a valóban szükséges, a jövőben is meglévő pozíciók mielőbbi betöltésére. Ugyanakkor ezekre a pozíciókra nyilvános pályázatok útján, kizárólag szakmai döntések után kell megtalálni és kinevezni az új vezetőket és munkatársakat. Fontos, hogy mindenkit, aki a munkájával hozzá tud járulni egy igazán jól működő, megújított magyar közmédiához, és nem terhelhető súlyos emberi, szakmai és morális felelősséggel a korábbi időszak miatt, azokat igyekezni kell megtartani.
A független sajtó
A közmédia mellett rendkívül fontos tájékoztatási és ellenőrzési feladatot lát el a helyi és az országos független sajtó (a továbbiakban csak: sajtó), amely az elmúlt több mint 10 évben elszenvedője volt annak, hogy a kormány különféle közvetett és közvetlen módszerekkel torzította a médiapiacot, magyarul egyrészt visszatartott információkat, vagy azokat közvetlenül a kormányzathoz közeli médiatermékeknek csatornázta, másrészt mindennemű pályázati támogatást megszüntetett és/vagy nem írt ki. Illetve az állami médiavásárlások szinte 100%-át csak a kormánybarát sajtónak és influenszereknek juttatta, függetlenül attól, hogy arra szükség volt, vagy sem, vagy hogy az adott médium milyen valós olvasói eléréseket tudott felmutatni.
A sajtó finanszírozása nem történhet meg kizárólag a kormány torzító politikájának a megszüntetésével, habár annak végrehajtása fontos elvárás a leendő új kormánnyal szemben. Így tehát az országos, illetve legfőképpen a legrosszabb helyzetben lévő, ugyanakkor a legnehezebb terepen küzdő helyi sajtó finanszírozásához való állami hozzájárulásnak legalább olyan fontos vállalt feladatnak kell lennie a jövőben, mint az egyetlen nagy országos közmédia fenntartásának vagy fenntartásához való hozzájárulásnak.
Javaslatunk értelmében a közmédia mindenkori éves működési költségéhez mérten annak legalább 10%-át mindenkor helyi és az országos sajtó működtetésének segítésére kell fordítani, 50-50%-os részaránnyal. Az összeget évente legalább két alkalommal kiírt és megvalósított nyilvános pályázat útján célszerű kiosztani.
Fontos pályázati feltételnek tartjuk annak bevezetését, hogy az állami pályázati eljárások után kapott források legalább 50%-át, de az adott médium méretétől függően akár 90%-át is az egyes, a pályázatokon nyertes újságok működési költségekre is fordíthassák. Ugyanilyen fontos feltétel, hogy a mindenkori kormány elsődleges feladata itt is kizáróéag a szükséges forrás biztosítása, a pályázatok lebonyolítását és elbírálását politikai szereplők nélkül, kizárólag szakmai szereplők bevonásával szükséges megvalósítani.
Fontos szempont az is, hogy az állami médiapályázatokon a legkülönfélébb tartalomgyártók is indulhassanak, külön pályázati kiírással, de ugyanúgy évente két alkalommal; tehát ne csak a hagyományos szerkesztőségi modellben működő tartalomgyártókat támogassa az állam.
A forrásoldalt tekintve a közmédiát érintő (javasolt minimum 20%-os) állami kiadáscsökkentés teljes egészében fedezi a közmédia mindenkori költségvetésének legalább 10%-os mértékű pályázati alapját. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogyan lehet új forrásokat bevonni az állami médiapályázati programba hosszabb távon. Egy megvizsgálandó lehetőség az internetszolgáltatókra kivetett, minimális mértékű új adónem, hiszen a pályázók körének nagyon nagy része az interneten ingyenesen vagy részben ingyenesen elérhető tartalmakat állít elő. Mindezt csak kellő körültekintéssel lehet bevezetni, amennyiben az adó mértéke elegendő az online és hagyományos állami médiafinanszírozási program kiegészítésére, de nem terheli meg pluszban a fogyasztókat.
Kormányinfó
Azzal a gyakorlattal is egyértelműen szakítani kell a jövőben, ahogyan a Kormányinfókat szervezték és bonyolították. Hogy erre miért is van szükség, azt talán külön taglalni sem kell. Meg kell jegyezni azonban, hogy a magyar gyakorlatba az elmúlt 15 évben bevezetett Kormányinfó önmagában üdvözlendő újítás volt, s szükségesnek látjuk azt fenntartani, de kizárólag jelentős stratégiai változtatás mellett érdemes. A javaslatunk értelmében a kormányinfókat a jövőben ne a mindenkori kormány vagy annak egy kijelölt szervezete/hivatala, hanem újságírószakmai szervezet szervezze meg és bonyolítsa le, akár a már meglévő két jelentős újságírószakmai szervezet egyike, akár a két szervezet által létrehozott csoport, avagy egy kifejezetten erre a feladatra létrejövő, újságíró szakemberekből (esetleg mellettük tapasztalt rendezvényszervezőkből) álló szervezet.
Fontos, hogy akkor fog működni és jól működni a jövőben a Kormányinfó, ha a kijelölt szervező szervezet erős jogosítványokkal rendelkezik a Kormányinfókra való behívásokkal kapcsolatban, azaz hogy adott esetben a kormányszóvivők mellett vagy helyett miniszterek, államtitkárok is behívhatók legyenek, kötelező megjelenéssel, indokolt esetben szűk határidővel. A behívandók körét szükséges lehet a mindenkori miniszterelnökre is kiterjeszteni azzal, hogy a „kötelező” miniszterelnöki sajtótájékoztató ne évente egy alkalommal, hanem minimum két alkalommal valósuljon meg, avagy akár minden negyedév elején, az azt megelőző negyedév értékelésével és a következő 3 hónapra vonatkozó elképzelések felvázolásával.
Megyei napilapok
A megyei napilaphálózat megszerzése, azok bekebelezése az újkori magyar médiatörténelem egyik fontos, ugyanakkor egyik legsötétebb fejezete. Részletei a mai napig – részben vagy egészében – nem ismertek a nyilvánosság előtt. Mivel a megyei napilapok megszerzése és a KESMA felállítása immáron tíz évvel ezelőtt történt, a jogvesztő határidők miatt arra már vélhetően nem lesz lehetőség, hogy konkrét és hivatalos nyomozás induljon a történtek miatt, amennyiben – mint azt sejtjük – törvénytelenség, törvénytelenségek sora, avagy hatalommal való visszaélés tette lehetővé a megyei lapok és azok kiadóinak megszerzését. Amennyiben így is történt, az eltelt idő miatt vélhetően nem lesz lehetőség a felelősöket bíróság elé állítani, ugyanakkor arra morálisan szüksége lehet, sőt szüksége van az országnak és az újságíró szakmának, hogy végérvényesen és egyértelműen kiderüljön, hogy mikor, kik, hogyan, milyen módszerekkel és milyen pénzből vásárolták fel, illetve kik és hogyan érték el, hogy felvásárolhassák a korábbi több, egymástól független tulajdonostól a megyei napilapokat fenntartó kiadókat.
Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, a teljes, feltárt történetet nyilvánosságra kell hozni, még akkor is, ha előre tudható, hogy büntetőjogi vagy polgári jogi következménye már nem lehet a történteknek. Ennek ellenére is érdemes pénzt és energiát áldozni arra az új kormánynak, hogy egy olyan vizsgálatot lefolytasson, amely feltárja a történteket.
Természetesen, amennyiben a hatályos jogszabályok és elévülési idők lehetővé teszik, abban az esetben az szükséges lépéseket meg kell tenni.
