Pénteken ülésezett az Általános Ügyek Tanácsa, napirenden Ukrajna és a kohéziós politika jövője volt. Az eszmecserén arról beszéltek, hogy más fokozatba kell kapcsolni, nem (vagy nem csak) szavakra, hanem tettekre van szükség, mert az EU-nak számos kihívással kell most egyidejűleg szembenéznie: a háborúval Ukrajnában, az EU versenyképességének és ellenálló képességének helyzetével és a védelmi kapacitásaival.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az Európai Uniónak erősebbnek és függetlenebbnek kell lennie. Itt az ideje annak, hogy cselekedjenek, és korszerűsítsék a kohéziós politikát az új, megváltozott geopolitikai helyzethez – mindez az EU Általános Ügyek Tanácsának pénteki egyeztetésén hangzott el Brüsszelben.
Az uniós tagállamok miniszterei az egyeztetés végén elfogadták a kohézió kulcsfontosságú szempontjairól és az EU kohéziós politikájának jövőjéről szóló állásfoglalást.
Az Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) az Európai Tanács üléseinek előkészítését koordináló testület, amely emellett felelős több horizontális szakpolitikai területért is. Az ÁÜT-t túlnyomó részben az uniós tagállamok európai ügyekért felelős miniszterei alkotják. Ülésein az Európai Bizottságot – a napirenden lévő ügyek függvényében – általában az intézményközi kapcsolatokért felelős biztos képviseli.
A pénteki egyeztetésen a miniszterek eszmecserét folytattak egy dinamikusabb és átgondoltabb, stratégiai lépésekre épülő kohéziós politikáról a jelenlegi, illetve a következő, többéves pénzügyi terv változásai miatt.
A tanács a 2027 utáni kohéziós politika kapcsán egyezségre jutott. A miniszterek egy olyan beszámolót is meghallgathattak, amely szerint az EU egy erősebb kohéziós politikával tehet a növekedésért, a felzárkózásért és összetartásért, valamint a versenyképességért.
A pénteken elfogadott dokumentum azért is fontos, mert ez szolgál majd alapul a következő időszakban a különböző kohéziós politikai és szakmai vitákhoz, és a 2027 utáni pénzügyi időszakban a kohéziós politika jogi keretrendszerével kapcsolatos bizottsági munkához.
Magyarán a most elfogadott álláspont jelölheti ki azt, hogy a következő 7 éves pénzügyi és költségvetési időszakban az EU hogyan használja fel az elsősorban felzárkóztatást célzó, csak az EU egyes tagállamait, köztük Magyarországot érintő kohéziós forrásokat. Amint erről korábban ebben a cikkben részletesen írtunk.
A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy az EU-nak olyan kihívásokkal és ebből fakadó feladatokkal kell szembenéznie, mint az ukrajnai háború, az EU versenyképessége növelésének szükségessége, az európai közösség ellenálló képességének és védelmi kapacitásainak fejlesztése. A cél az, hogy az EU erősebb legyen, és minden szempontból függetlenebb a korábbiaknál.
A tanács azt is megvizsgálta, hogyan lehetne a jövőbeli kohéziós politikát egy-egy tervbe programozni minden ország számára, beleértve a nemzeti és nemzetek feletti reformokat és beruházásokat is.
Arról is szó volt, hogy a jövőben a jogállamiság kulcsa lehet a finanszírozásnak (azaz a pénzügyi források lehívásának), szorosabb és közvetlenebb kapcsolatot alakítanának ki jogi szempontból is. Márpedig mindez nem jelent jót olyan esetekben és azoknak a tagállamoknak, amelyek olyan helyzetbe kerülnek, mint napjainkban Magyarország van, ugyanis hazánk még a jelenlegi jogi struktúrában is el van zárva csaknem 17 milliárd eurótól (nem lehet ezt annál érthetőbben írni, mint: ez rengeteg pénz) a hazánkkal szemben elindult és folyamatban lévő jogállamisági eljárás miatt.
A hazánkat képviselő miniszter, Navracsics Tibor kettős mércét emlegetett a dokumentummal kapcsolatban, de mivel itt nem volt lehetőség az országnak egyedül megvétóznia az állásfoglalás elfogadását, megszavazta azt. Ráadásul, mint írtuk, a versenyképességet javítani hivatott kohéziós pénzek vastagon érintik hazánkat, az egyik legfontosabb, nagyon jelentős forrást jelentik hazánknak – illetve még inkább azt jelentenék, ha a teljes összeget le lehetne hívni.
A magyar kormány így aztán egy különvéleményt csatolt be a döntést követően, amelyben az szerepel, hogy Magyarország álláspontja szerint a mostani rendszer nem az objektivitás és a tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmód elvével összhangban működött, hanem politikai fegyverként, indokolatlan nyomást gyakorolva „bizonyos tagállamokra”.
A miniszterek azt is megvitatták, hogyan lehetne a kohéziós politikát már a jelenlegi többéves pénzügyi keretben is kiigazítani a felmerülő prioritásokra és szükségletekre való hatékony reagálás érdekében.
Mindez azzal a nem sokkal korábban Brüsszelben lefektetett elvnek is megfelel, amely merészebb, ugyanakkor egyszerűbb és gyorsabb Európai Uniót ígér a jövőben az európai polgároknak.
Az ÁÜT kohézióról és a 2027 utáni kohéziós politikáról elfogadott következtetései szerint kiemelt jelentősége lesz a gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak a már említett uniós kihívások kezelésében. A következtetést az is erősíti, hogy a versenyképesség és a kohézió összefügg egymással.
Az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
19? Lapot!
