A hatalmas felháborodás miatt országos figyelem terelődött a Pécsi Tudományegyetem csúcsfőszerkesztőjének szánt, újságíróból lett propagandista munkásságára és személyére. A botrányos, de aztán visszavont egyetemi főszerkesztői kinevezés főszereplőjének, Fülöp Zoltánnak az újságírói pályája szemléletes, sőt talán országosan is egyedülálló példája és szimbóluma annak, hogyan változtat meg valakit, ha igent mond egy olyan felkérésre, amiről már abban a pillanatban lehet tudni, hogy emberileg, morálisan és szakmailag is vállalhatatlan feladat. Hogyan változtat meg, hogyan tör meg, hogyan alakít át vagy őröl fel teljesen? Avagy, ami nála a legesélyesebb: hogyan áll át valaki szemrebbenés nélkül, egyik pillanatról a másikra a sötét oldalra? Hogyan válik Anakin Skywalkerből Darth Vaderré, vagy éppen Hendrik Höfgenből a páholyban hajlongó Mephistóvá? Ezt kívánjuk korábbi írásai közül történő válogatással illusztrálni.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hatalmas, országos felháborodás lett abból, hogy a Fidesz-szolgamédumaivá silányított megyei lapok egyik volt főszerkesztőjét, így tehát egy fideszes propagandistát, Fülöp Zoltánt nevezte volna ki a Pécsi Tudományegyetem a saját médiatartalmaiért felelős főszerkesztőnek. Lapunk elsőként írt erről az ügyről, ezt a cikket, hangsúlyozva, hogy az egyetem egy olyan személyt kíván kinevezni egy fontos, kiemelt, közpénzekből fizetett, és szimbolikusnak is nevezhető pozícióra, aki az elmúlt csaknem tíz évben – nyilvánvalóan utasításokat, szolgaian végrehajtva – egy politikai párt szolgálatába állította az általa főszerkesztőként mintegy nyolc éven át vezetett újságot, egy addig szakmailag országosan is elismert megyei napilapot, és árult el napról napra lapszámról lapszámra minden olyan értéket, ami az újságírás alapját és legfőbb értékét jelenti.
Az országos botrány hatására azonban az egyetem megfutamodott és visszavonlót fújt.
Mint írtuk is, Fülöp Zoltán a megyei napilapok 2016 végére időzített fideszes felvásárlása előtt egy kifejezetten jól író, újságírói véleménycikkeiben és más írásaiban is felvilágosult, liberális attitűdöt mutató kolléga volt.
(Megjegyezzük, a Dunántúli Napló abból a szempontból is igazi néplap és helyi napilap volt, hogy az újságírók a legkülönfélébb módon szemlélték a világot, és például a véleménycikkekben ez meg is mutatkozott. E sorok írója például sokkal jobban kedvelte adott esetben olyan kollégája jegyzetét, aki mást gondolt a világról, de amit írt az követhető, logikus volt és jó érveket sorakoztatott fel, mint egy olyan jegyzettel, amelynek tartalmával sokkal inkább értett egyet, de esetleg az az írás nem sikerült jól a fenti szempontok alapján.)
Hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy Fülöp Zoltán 2016 vége után akkor híresült el igazán, amikor egy szélsőségesen homofób, hazugságokra és csúsztatásokra építő, uszító írást, pontosabban kirohanást jegyzett szerzőként, amire az akkori politikai hatalom képviselői nagyot csettinthettek (erről van szó), Fülöp főszerkesztőként nyilvánvalóan a korábbinál kevesebb anyagot írt, és azok nagy része viszonylag langyos, unalmas cikk volt. Azaz ebből fakadóan nem is tudnánk sorolni az ő neve alatt, általa szerzőként jegyzett vállalhatatlan írásokat.
Ő elsősorban azért terhelhető, de azért különösen, hogy az általa vezetett lapban milyen cikkek jelentek meg. Márpedig az a központi hatalom elvtelen kiszolgálójaként működött, s egyben a Fidesz-kormány és a NER furkósbotjához hasonlított. A Dunántúli Napló ebben az időszakban, a Fülöp-érában tele volt uszítással, csúsztatással, karaktergyilkossági kísérletekkel, stílusban és módszerekben pedig nem válogattak. A politikai hatalom vélt ellenségei, lehetséges és tényleges ellenfelei ellen gyakorlatilag nem volt olyan, amit ne engedtek volna meg maguknak. Arról, mennyire nem volt fék ezen a vonaton, egy jó (francokat jó, nagyon is szomorú) összeállítást közölt a Pécsma.
Mi pedig az alábbi néhány, kiragadott cikket, interjút, illetve újságírói jegyzetet gyűjtöttük össze Fülöp Zoltántól. Ezek mindegyike a Dunántúli Naplóban jelent meg 2016 decembere, azaz a fideszes hatalomátvétel előtt, s Fülöp főszerkesztői kinevezése előtt, Fülöp ezeket tehát újságíróként jegyezte.
Válogatásunk csak néhány cikkre tér ki, de azt reméljük, átfogó képet tudunk adni ennyivel is, amiről mesélni szeretnénk.
Fülöp Zoltán egy, akkor kifejezetten fontos interjút készített egy nyíltan meleg fiúval; szólt az elesettekért, egy jegyzetben a Kanadába kivándorolt romák kapcsán hívja fel a figyelmet arra, amire azért nagyon kevesen gondolnak ilyen hírt olvasva, holott mindenki tudja, aki itt él Magyarországon, hogy milyen sérelmek érték és érik, érhették és érhetik a mindennapokban azokat is, a romák jelentős részét, akik becsületesen próbálnak élni és boldogulni, soha senkinek nem ártva; megérti a bevándorlók és menekültek helyzetét; készít interjút a később kipécézett civilek egyikével, aki hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésével foglalkozik; sőt még Brüsszelről is szó esik egy interjúban mind nyüzsgő, befogadó világvárosról, egy (akkor) ott élő egykori pécsi fiatalembert megszólaltatva. Lásd alábbi fotógalériánkban a válogatott Írásokat.
A kontraszt hatalmas az egyik időszak, majd az azt követő között, de hogyan ne lenne az, amikor az egyikben tisztességes és színvonalas újságírói munkát végzett, az azt követőben pedig a páholyban hajlongó Mephistóhoz hasonlítható.
Kár, főleg, mert egyik napról a másikra történt a váltás, sokak szerint szemrebbenés nélkül, miközben mindenkinek volt vagy lett volna lehetősége erre nemet mondani, ha nem a legelején, de egy idő után biztosan, egy nyelveket beszélő, két évtizedes munkatapasztalattal rendelkező tehetséges embernek kiváltképpen.
Disclaimer: Az alábbi újságcikkekről szóló fényképeket e sorok írója évekkel korábban készítette, éppen azzal a céllal, ami miatt ez az írás most végül megszületett, azt illusztrálandó, hogy mi történik akkor, ha egy újságíró a hatalom kiszolgálásáért, ki tudja éppen milyen okból (hiúság, hatalmi mámor, elvtelenség vagy éppen a magasabb fizetés vagy egyáltalán a biztosabb megélhetés miatt) feladja addigi szakmai, morális és emberi elveit. Akkor azonban, részben a korábbi kollegiális és emberi kapcsolat miatt ennek a cikknek a megírásáról e cikk szerzője lemondott.
19? Lapot!
