Ma újabb verset közlünk a Szabad Pécs immáron szokásos, év végi, Karácsonyi történetek című sorozatában. Szenteste Lackfi János versét, karácsony első napján Ungár Tamás valós eseményeket feldolgozó novelláját, karácsony második napján Babos Attila fikciós írását, tegnap pedig Bali Anikó két versét adtuk közre. Ma Simon Bettina Az életem előtt című versét publikáljuk, amelyhez Balogh Robert írt méltatást a szerző költészetéről.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Simon Bettina
Az életem előtt
Miért nem élek boldogabban,
ez a címe a cikknek, és elég
ennyit olvasnom belőle, hogy
rájöjjek, azért nem vagyok
mindennap egy kicsivel boldogabb,
mert félek, hogy minden elfogy.
Szeretem, ha nem fogynak el
a dolgok, még abból a mindenízű
drazséból is hagytam, amire azt
írták, Fini, pedig nem finom.
Hova vezet a hivalkodás,
hogy mindenből megtartok
egy keveset későbbre?
Ilyen kérdések után kéne levetkőzni
rossz szokásainkat, a cikk szerint,
kezdve azzal, hogy szétszakítjuk
az életünket béklyózó sötétítőfüggönyt.
De az én életem előtt nem függöny,
hanem csupasz ablak áll, ahonnan
mindennap ugyanazt látom,
és kicsinyesség volna azt gondolni,
hogy ez engem gyönyörködtet.
Simon Bettina költészetéről
Simon Bettina költészete a személyes tapasztalat radikális őszinteségéből építkezik, miközben tudatosan reflektál a test, a vágy és a társadalmi szerepek nyelvi meghatározottságára. Verseiben a beszélt nyelv közvetlensége és a poétikai fegyelem feszültsége egyszerre van jelen, gyakran provokatív, mégis pontos megszólalásmóddal. Lírája nem kerüli a konfliktusokat: az intimitás, a női identitás és a kiszolgáltatottság kérdéseit nyíltan, de reflektáltan tárgyalja, így szövegei egyszerre személyesek és közérzetiek. /Balogh Robert/
