Székely Szabolcs Két apa című versét közöljük ma este, az újév első napján a Szabad Pécs Karácsonyi történetek című sorozatában. Korábban Lackfi János versét, Ungár Tamás novelláját, Babos Attila novelláját, Bali Anikó verseit, Simon Bettina versét, majd Aknai Péter költeményeit publikáltuk. Székely Szabolcs lírájáról ezúttal is Balogh Robert írt méltatást, amit a vers és a szerző portréja alatt olvashatnak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Székely Szabolcs
Két apa
Apa mindenre képes
az enyém háztetőket épít
ez azt jelenti hogy az én apám egy ács
ma is léteznek ácsok az én apám is az
ezt a kört végig kell futni általában
egy osztálytársam szerint az anyja
irodalommal foglalkozik
pedig állítólag verseket ír
mégse mondja rá azt hogy költő
hát én nem mondom azt az én apámra
hogy építőipari munkás
az én apám egy ács
szóval tetőt épít az én apám
és ha elkészül fel lehet mászni rá
a tetőre mármint
egyébként apára is fel tudtam mászni régen
ha leguggolt fel tudtam mászni rá és a nyakába tudtam ülni
ezt ma is megtehetném de szerinte most már
inkább használjam a saját lábamat amíg hazaérkezünk
otthon kártyázunk vagy dartsozunk
és olyan csúzlit készít amivel csak
arra szabad lőni amit odaképzelünk
apának szakálla van és meg lehet rángatni
ilyenkor úgy tesz mint aki mozdulatlan
és úgy csinál mintha észre se venné
aztán hirtelen felhorkant és felém harap
és akkor eléggé meg lehet ijedni tőle
ami jó
mint mikor elkap és feldob a levegőbe
olyan magasra hogy pont nem vágódom neki
a keresztgerendának
és amikor ott vagyok fent ő meg alattam
és az anyám is és a többiek
és még pont nem kezdtem visszaesni
akkor olyan vagyok mint a tévében az az űrhajós
akinek a szkafanderét a hasánál
csak egy zsinór köti az űrhajóhoz
az anyámat egyébként
meg akarták ölni amikor terhes volt velem
azt mondták róla
hogy egy kurva akit felcsináltak
hogy apám csinálta fel pedig nem is házasok
apám azt mondta hogy ő aztán nem csinálta fel
és akkor kinevették és azt mondták hogy bolond
hogy akkor nyilvánvalóan más csinálta fel az anyámat
anyám viszont azt mondta hogy őt senki nem csinálta fel –
hanem hogy van egy másik apám
de róla nem beszélhet
neki a nevét sem szabad kimondani
és akkor az emberek megint röhögni kezdtek
aztán köveket szedtek össze hogy megdobálják
de nem úgy mint mikor célba kell dobálni
hanem tiszta erőből hogy megdögöljön
és akkor az apám odalépett elé
hogy ne tudják megölni
amire a férfiak kiabálni kezdtek
hogy az egy dolog hogy egy kurva védekezni próbál
de éppen apám az akinek szabad lenne
az anyámat jól összevernie
vagy hogy az első követ ő vágja hozzá
miért akarta apám hogy az anyám mégis éljen
én pedig miért beszélek az apám szívéről
az osztálytársam akinek az anyja irodalmár
megmutatta az anyja egyik versét amiben az van
hogy soha nem lehet tudni mi van a mélyén
mármint a szívnek
és hogy ezt az sem tudhatja biztosan akié a szív
és hogy azt se tudni hogy kié a szív egyáltalán
anyám sokszor mesél nekem a másik apámról
hogy a nevét sem szabad kimondani
mondjuk
ha erre gondolok szomorú leszek
mert anyám azt mondogatja
hogy a másik apám is szeret
és hogy ő mindenhol ott van
de akkor lehet hogy mindig elkerüljük egymást
a másik apámat még nem láttam soha
vagy ha láttam is nem vettem észre őt
lehet hogy ő se vett észre engem
ha látott
és anya hiába mondja
hogy akkor is szeret a másik apám
hogyha nem látom őt
eddig soha nem tudtam felmászni rá
ezt a másik apámat
olyan tengerésznek képzelem
aki mindig majd holnap fog kikötni
szerintem nincs olyan
hogy egy csillag vezessen bárhova
de anyám szerint a másik apám
minden csillagképet ismer
ő irányítja a csillagképeket
ez csalás
hogy mindenhol lenni tud
ha velem van akkor ne legyen máshol
az apám aki a gerendákkal dolgozik
például nem épített háztetőket ha rám vigyázott
nem a gép előtt ült és nem ült a tévé előtt
velem volt amikor velem volt
a másik apámat
akinek a nevét sem szabad kimondanom
elképzelhetném úgy is mint egy embert
akinek szakálla van és a felhők fölött uralkodik
akkor biztosan tudhatnám róla hogy nincsen
ami épp olyan megnyugtató lehetne
mint azt hinni róla hogy létezik
úgy mint az első apám
aki tetőt épít a házra
ahová én fogok beköltözni majd
vagy úgy ahogy te vagy
aki van
éjszaka
csillagtalan
kövekkel kivert tört arany
mesélj az egyről ami van
ami olyan
mint te vagy
anya
aki vagy.
Székely Szabolcs lírájáról
Székely Szabolcs lírája intellektuális és ironikus hangvételű, gyakran épít kulturális és történeti utalásokra. Verseiben a személyes megszólalás és az elemző távolságtartás egyszerre van jelen, erős formai tudatossággal. Költészetében visszatérő téma a nyelv működése, a párbeszéd lehetősége és kudarca, valamint az identitás alakulása. /Balogh Robert/
