Aknai Péter két versével folytatódik ma este a Szabad Pécs Karácsonyi történetek című sorozata. Idén szenteste Lackfi János versét, karácsony első napján Ungár Tamás novelláját, majd Babos Attila valós helyszínen játszódó írását, Bali Anikó két versét, tegnap pedig Simon Bettina versét publikálltuk. Aknai Péterről is lapunk munkatársa, Balogh Robert írt, a méltatást a versek után olvashatják.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Aknai Péter
LASSULÁS
A kertben mezítláb sem
lépek csalánba.
A fenyő csúcsán a kerítésen túlról is
észreveszem az elszáradt ágakat.
Látom a lugasra futtatott
szőlőt három év múlva.
Lassulok, mint az aszús
szőlőszemeken sütkérező
darazsak, akik a hűlő
napsütésben is találnak nektárt.
BÁJGLIVÉG
A végjáték bár lehetne olyan, mint a
bájglivég.
De nem a nyögvenyelős szikkadt, hanem
amelyikbe a gondos szakács keze nyomán
a száraz végekbe is jutott
töltelék.
Aknai Péter költészetéről és prózájáról
Aknai Péter költészete és prózája visszafogott, gondolati jellegű, a mindennapi tapasztalatokat filozófiai távlatba helyezi. Szövegeit pontos képalkotás, fegyelmezett szerkesztés és az elhallgatás technikája jellemzi. Lírájában és prózájában az emlékezet, az idő múlása és a kimondhatóság határai válnak központi kérdéssé, letisztult, következetes nyelvi formában. /Balogh Robert/
