Őrült kocsikázós videóval hangolt a választásra az amúgy a nyilvánosságot rogánantali szinten kerülni igyekvő Bánki Erik pár nappal április 12-e előtt. Bánki elviekben bejutó helyen szerepelt a Fidesz listáján, de mint az amúgy várható volt, és mint amilyen hírek keringtek róla néhány napja, ő is a NAGY VISSZAVONULÓK közé került be. Ugyanúgy, ahogyan például Orbán Viktor is, akivel kapcsolatban szintén nem volt meglepetés, hogy nem veszi fel a mandátumát (de erről külön jegyzetben emlékezünk még meg). Bánki Erik így ma a saját hivatalos politikus Facebook-oldalán be is jelentette, hogy elköszön a parlamenti munkától, s a Fidesz földesúr-politikusa vagy politikus-földesura azzal zárta bejegyzését, hogy Isten óvja Magyarországot. Bánki Erik távozásával tényleg egy korszak zárulhat le, hiszen ő már nagyon fiatalon, a rendszerváltáskor ott sertepertélt az akkor még liberális Fidesz háza táján, s mára hivatalosan az egyik leggazdagabb fideszes politikussá lett, s aki a párt országgyűlési képviselői közül a legnagyobb földbirtokosként vonulhat vissza.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Senki nem csuklott annyit ebben az országban Pécs legnagyobb nyilvánosságra került korrupciós ügye, a Volvo-gate néven ismert hollandiai buszbeszerzés miatt, mint Bánki Erik. Akkor is így van ez, ha a Fidesz egyik országosan ismert politikusa, egyben Orbán Viktorék mellett az egyik legrégebben álló baranyai képviselő nem volt megvádolva, sőt még meggyanúsítva sem azzal, hogy köze lehetett Pécs elmúlt két évtizedének legnagyobb, nyilvánosságra került korrupciós ügyéhez. Őt végül csak az eljárásnak a bírósági szakaszában hallgatták ki tanúként, ahogyan egykori táskahordozóját, Csizi Pétert is, pedig az életszerűség nem arról szól, hogy egy-két kalandor, meg egy kinevezett cégvezető megvezessen egy egész önkormányzatot és képviselőtestületet egy csaknem egymilliárdos csalási ügyben, aminek egyes részei teljesen a nyilvánosság előtt zajlottak. Sokkal inkább életszerű az, hogy a politikai és/vagy gazdasági hatalomnak volt tudomása a csalásról, vagy akár tevőlegesen részt is vett benne, esetleg irányította és kitervelte azt.
Merthogy ilyen országot épített az elmúlt 16 évben a Fidesz, amiben elképzelhetetlennek tűnt nagyon sokak számára, hogy meg lehet kerülni politikai szereplőket és döntéshozókat egy állami vagy önkormányzati beszerzés kapcsán, bármilyen összefüggésben.
A Volvo-gate mindenesetre egy jogerős ítélettel látszólag véget ért nemrég.
Bánki és Csizi attól keveredett az átlagosnál is nagyobb gyanúba, hogy a beszerzés idején jártak Hollandiában, és Csizi korábban a pécsi buszprogram felelőse is volt.
Az viszont, hogy Bánki neve felmerült, nemcsak ennek, vagy nem elsősorban ennek volt köszönhető (és most a konkrét üggyel kapcsolatos esetleges vagy vélt információk e szempontból teljesen mellékesek), hanem annak, hogy Bánkit Baranya és Dél-Dunántúl “erős emberének” tartották, a Fidesz regionális igazgatójával kapcsolatban visszatérő pletyka volt, hogy nagyon sok minden nem történhet az ő tudta és beleegyezése nélkül a Dél-Dunántúlon (mégha Krakus elvtárs /aka. Szita Károly/ városában Bánkinak gyengébb lapjai is voltak a pletykák szerint), az pedig a Páva Zsolt fémjelezte tízéves pécsi fideszes uralom alatt nemcsak városházi folyosói pletyka, hanem a városban kész tényként kezelt “értesülés” volt, hogy Pécsen valójában Bánki Erik diktál, emiatt ezt meg is kérdeztük egyszer az eredetileg mohácsi képviselőtől, aki persze ezt hazugságnak nevezte.
Bánki Erik volt EU-s parlamenti képviselő is, amit akkor sokan úgy írtak le (amúgy Áder János kiküldetéséhez hasonlóan), hogy Bánki valami miatt büntetésként kapta meg ezt a feladatot, később azonban Rogán Antaltól örökölte meg az Orbán-éra egyik legneccesebb know-how-ját, a letelepedési kötvényekkel való foglalkozást, illetve a parlament gazdasági bizottsági székét. Ez utóbbival kapcsolatban sokan olyan kritikával éltek, hogy Bánkinak nincs megfelelő végzettsége (értsd: nagyobb magyarországi egyetemről kapott gazdasági diploma) hozzá, s az édeskevés és harmatgyenge magyarázat, hogy van felsőfokú gazdasági végzettsége és hogy Bánki sikeres vállalkozó. Az viszont biztos, hogy hivatalosan, papíron Bánki a most leköszönő, illetve a parlamentből kipottyant fideszes politikusok közül a legnagyobb földbirtokkal rendelkezett. Olyan hír is járta, hogy a földtörvény egyik ilyen irányú módosítása éppen miatta történt meg, ahogyan az is, hogy Bánki korábbi családi kapcsolatai miatt kerülhetett be a tao-val támogatott csapatsportok közé a röplabda is. Apropó sport. Orbán Viktornál több mindennel is jó pontokat lehetett szerezni, de a leginkább sokak szerint a végletekig lojális magatartás mellett a futball volt, ami igazán számított, márpedig Bánki korábban futballozott (kapus poszton a tudomásunk szerint), később pedig az MLSZ-ben is vállalt tisztséget, a szervezet alelnöke lett.
Bánki régi motoros tehát és országosan biztosan az egyik legismertebb politikusa volt a Fidesznek, de mindezt úgy érte el, hogy az elmúlt években már a leginkább rejtőzködők egyike volt, még ha talán annyira nem is mint az egyik legbefolyásosabb fideszes politikus, Rogán Antal. Ami viszont sokaknak eszébe juthat róla, hogy ő volt az, aki felvállalta a korábbi lakáskassza rendszer szétzúzását, amit Fundamenta-törvénymódosításként is ismerhetnek, s amit csak pár nap alatt vertek át a parlamenten.
Bánki egyébként már több ciklus óta csak listáról juthatott be, korábbi mohácsi székhelyű körzetét ugyanis ciklusok óta Hargitai János örökölte meg, a Szabad Pécs tudomása szerint akkor, amikor a KDNP beállt a Fidesz mögé és ennek az alkunak a részeként a KDNP országosan választhatott néhány, lapunk tudomása szerint két egyéni választókerületet, ahol KDNP-s politikus lehet a jelölt. Így kapta meg Mohácsot a KDNP és Hargitai, de idén nekik sem sikerült.
Bánki Erik leginkább elhíresült mondása és politikai szereplésének “csúcsa” azonban egyértelműen az volt, amikor azt mondta a parlamentben az MNB-s alapítványokhoz utalt közpénzekkel kapcsolatban, hogy /az az összeg/ “elvesztette közvagyon jellegét”. Bánki Erik ma a Facebookon jelentette be, hogy ő is visszavonul (a teljes szöveget lejjebb olvashatják), de “sítlusosan” egy Fidesz-közeli “újság”, a Pécs Aktuál hozta le a hírt erről.
Bánki a választás előtt felpörgette politikusi Facebook-oldalát, többek közt egy őrült kocsiban éneklős videóval is, de ez sem segített a Fideszen.
Így aztán a választás másnapján Bánki már azon kesergett egy másik videóban, hogy ő mindent megtett a győzelemért, és a 16 évig gyakorlatilag teljhatalommal kormányzó és közpénzt a lejáratásra és a kampányra ezúttal sem sajnáló Fidesz politikusaként azt is ki bírta ejteni a száján, hogy NEHÉZ HELYZETBEN voltak a kampányban. Mai búcsúzós posztjában pedig arról írt egy filmes idézetet kölcsönvéve (nem, nem az Austin Powers-ből idézett), hogy „A vereségből többet tanul az ember, mint a győzelemből.”
„Kedves Fidesz-szavazók, követőim, kedves barátaim!
Az elmúlt két hét során többen is kifejtették véleményüket, elemzésüket, összegzésüket az április 12-i választások kapcsán. Én tudatosan nem szólaltam meg eddig, mert azt gondolom, hogy egy csapatjátékosnak az a dolga, hogy először a saját közösségében értékeljen. Ott mondja el a véleményét, ott folytassa le azokat a vitákat, amelyek szükségesek a pontos elemzéshez, és csak utána forduljon a nyilvánosság felé. Voltak közöttünk olyanok, akik ezt nem várták meg. Türelmetlenek voltak, nem tudták kezelni indulataikat, vagy csak olcsó népszerűségre vágytak. Én egyikükhöz sem tartozom.
36 éve vagyok tagja ennek a közösségnek. 1990 februárjában alapítottuk a Fidesz mohácsi csoportját. Azóta ez volt a 23. országos vagy önkormányzati választás, amelyben aktivista vagy jelölt voltam, amelyet helyben kampányfőnökként, az elmúlt 20 évben pedig regionális igazgatóként irányítottam. Voltak győztes és voltak vesztes kampányaink is.
Úgy vagyok az értékelésekkel, mint a „Bor, mámor, Provence” című egyik legkedveltebb filmemben, amikor a nagybácsi az unokaöccsével sakkozik:
— Max: Nyertem!
— Henry bácsi: Nem, nem nyertél.
— Max: De igen! Matt!
— Henry bácsi: (elveszi a figurát / lép egyet) Nem figyeltél eléggé.
— Max: Ez csalás!
— Henry bácsi: Nem, ez lecke.
És itt hangzik el a kulcsmondat: „A vereségből többet tanul az ember, mint a győzelemből.”
Ez az életben is pontosan így van. Az elmúlt 17 évben minden országos és önkormányzati választást megnyertünk. Nem kicsit, nagyon. A legtöbbet kétharmados többséggel. Olyan támogatást kaptunk a magyar választóktól, amelyre nem volt példa Magyarország történetének demokratikus választásai során. Ez felemelő érzés volt, de egyben nagy felelősség is.
Számos nagy átalakítást tudtunk elérni, olyat, amely a magyar társadalom számára páratlan előnyökkel járt, ugyanakkor számos lehetőséget sajnos elszalasztottunk, mert vagy nem tudtuk a megfelelő megoldást megtalálni, vagy nem volt olyan álláspont, amely többségi támogatást élvezett volna. Ezek természetes dolgok egy olyan szervezetben, amilyen a Fidesz, ahol igenis vannak belső viták, vannak fontos egyeztetések is, ahol a közös döntések után összezárunk, és kifelé mindent egységesen képviselünk.
Azt is el kell ismerni ugyanakkor, hogy a 16 év kormányzás közben kicsit elkényelmesedtünk, kicsit természetessé vált számunkra, hogy minden választást megnyerünk. Így éppen a legfontosabb dolgok maradtak el: azok a belső viták és egyeztetések, amelyek előre viszik egy politikai közösség munkáját. Azok a fontos információk, amelyek a terepről, az emberektől jönnek, és amelyeket az országgyűlési képviselőkön, valamint a politikai munkatársakon keresztül tudunk az országos vezetés felé közvetíteni. Ezek a csatornák beszűkültek, sőt több esetben sajnos el is dugultak. Nem jutottak el az utóbbi időben a fontos információk a döntéshozók felé.
Ennek tudom be azt, hogy rossz kampánystratégia mentén, rossz üzenetekkel próbáltuk elérni az embereket, és meggyőzni a támogatóinkat arról, hogy ránk szavazzanak.
Az elmúlt 16 évben felnőtt egy teljesen új generáció. A mai 30 évesek még gyerekek voltak akkor, amikor mi már kormányozni kezdtünk. Számukra a Fidesz egy adottság volt. Rajtunk kívül nem ismertek mást. Az ő szempontjukból talán természetes is lehet, hogy kíváncsiak valami újra, valami másra. Kíváncsiak voltak azokra az ígéretekre, amelyeket egy új politikai formáció hozott be a közéletbe. Az ő szempontjukból teljesen mindegy volt, hogy ezek az ígéretek hihetőek-e, reálisak-e vagy sem, mert nincs viszonyítási alapjuk.
Mi elég idősek vagyunk ahhoz, hogy még emlékszünk a kommunista módszerekre, arra a hazug ideológiára, amely megtörte és megölte a lelkeket a második világháború utáni Magyarországon. Olyan béklyót rakott a társadalomra, amelyből nehezen tudtunk szabadulni az 1989-es rendszerváltást követően.
Az 50 év alatti választóknak azonban nincsenek ilyen tapasztalataik. Őket sokkal könnyebb megvezetni ezzel az ideológiával, azzal, hogy minden rossz volt korábban, mindenki bűnös, aki részese volt annak a rendszernek, és majd ezután minden jó lesz. Nem racionális, pusztán ideológiai alapon. Úgy látszik, hogy az idők változtak, az eszközök azonban sajnos nem.
Nagy vereséget szenvedtünk, de a vereség nem volt megsemmisítő. Soha egyetlen pártnak sem volt ekkora felhatalmazása a Magyar Országgyűlésben 1990 óta, mint amilyet most a Tisza képviselői kaptak. Nekünk, az ellenzék vezető pártjának mégis van 2 millió 400 ezer támogatónk. Közel 2,5 millió ember, aki hisz abban, hogy a polgári Magyarország egy olyan ország, amelyben a magyarok érdekei és a magyar emberek jólétének szempontjai a legfontosabbak. Ezért érdemes szembeszállni akár az Európai Unió vezetőivel is.
Egy olyan közösség vagyunk, amely hisz abban, hogy magunknak kell meghatároznunk azt, hogy kikkel és milyen módon akarunk együtt élni. Nem kérünk az LMBTQ-őrületből, szeretnénk biztonságban és nyugalomban élni úgy, hogy szeretjük a szomszédainkat, szeretünk beszélgetni másokkal, szeretünk vitatkozni, és nem akarunk megsemmisíteni másokat.
Most kisebbségbe szorultunk. Lehet, hogy rövid távon, de az is lehet, hogy középtávon ott is maradunk. Ennek ellenére nem szabad feladnunk: meg kell tennünk mindent azért, hogy azt a közel 2,5 millió embert képviseljük, hogy azokat az értékeket erősítsük, amelyek számukra fontosak, és amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy boldog és szabad országban élhessünk.
A vereség után nyilván változásra van szükség a táboron belül is. A miniszterelnök úr azt mondta a választás utáni keddi értékelés során, hogy mindannyian gondoljuk végig, mit is szeretnénk a következő időszakban. Abszolút megérti azt, hogy azok, akik 20–30 éve a politikai frontvonalban harcolnak, vagy elmúltak 60 évesek, úgy döntenek, hogy befejezik. Ezt nem tekinti cserbenhagyásnak.
Ez kulcsmondat volt számomra, hiszen én is 36 éve vagyok a politika frontvonalában. 28 évet töltöttem el parlamenti képviselőként, 21 évig vezettem parlamenti szakbizottságot, és törekedtem arra, hogy mindig a legjobb és leghatékonyabb döntéseket tudjuk meghozni.
Sokan és sok helyen támadtak azért, mert nem egyezett a véleményünk, vagy egyszerűen csak irigységből, amiért sikeres voltam a politikában és a magánéletben is. Hosszú, sikeres, örömteli, de egyben fárasztó időszak van mögöttem.
Úgy érzem, hogy 56 évesen eljött a váltás ideje. Jöjjenek most azok, akik lehetőséget szerettek volna kapni már korábban is, akikben van bizonyítási vágy, bátorság és küzdeni akarás, és persze még elég fiatalok is ahhoz, hogy felépítsenek egy politikusi karriert.
A családommal egyeztetve úgy döntöttem, hogy eggyel hátrébb lépek. 36 év után befejezem a frontpolitikát, de a háttérből mindent megteszek azért, hogy a közösségünk egyben maradjon, erősödjön, és mielőbb vissza tudjunk térni a kormányzásba.
Meggyőződésem, hogy azok az értékek, amelyeket mi képviselünk, az a politizálás, amit mi folytattunk, valóban Magyarország és a magyar emberek érdekeit szolgálta.
Köszönöm azt a sok szeretetet, bátorítást és támogatást, amelyet Tőletek, Önöktől kaptam az elmúlt több mint három évtized során!
Isten óvja Magyarországot!”
